Bűnügyi szemle, 1913-1914 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 5. szám - Megjegyzések a BTK.-vi revízió III. 15. elvi jelentőségű kérdésére. [3.r.]

222 van, habár a psychicai kapcsolatnak mindkét tényezője, a tudat is, az akarat is fogyatkozást mutat; és pedig vagy az akaratnak vagy a tudatnak és az akaratnak exensitása kisebb. Elégséges t. i. még annyi is, ha a tettes a tényálladéki körülmények közül pusztán az ő izommozdulatát vagy esetleg ennek csak az elmulasztását tudja és akarja. Az emiitett fogyatékosságot azonban az egész tényálladékra kiható bűnösséggé növeszti meg az a tény, hogy a tettest még ezen felül terheli („köteles volna", „nem szabadna" : mondom definiciómban) az egész tényálladék tekintetében a magatartásnak tudott és akart norma ellenessége, mint ahogy ezt az irodalomban — bár sok tekintetben — más látószögből — többen is kifejtették már. Persze a psychicai kapcsolatot a tettes és az eredmény között megteremti itt is a kötelességszegés, hiszen ha felelős az, aki tudva és akarva elmulaszt informálódni az iránt, hogy a törvény tiltja a másra szenvedést vonó tettet, akkor épen ugy felelős az is, aki az informálódást tudva és akarva abban az irányban mulasztja el, vájjon a tette nem-e vonhat másra szenvedést. Egyik is, másik irányban is olyan erőnek érvényesülését gátolja meg önmagában tudva és akarva a tettes, amely a bűnös eredménnyel lelkét közvetlen kapcsolatba tudná hozni. Felelős tehát a tettes azért is, hogy az eredmény és tett közötti kapcsolatot épen ő nem engedi közvetlenné válni és pedig tudva és akarva nem engedi. A különbség a kettő között csak annyi, hogy dolus esetén a tettes lelkében rejlő erők egész az eredményig hatolnak, culpa esetén ellenben a tettes tudva és akarva nem engedheti meg az erőknek közvetlenül való odahatolását. Kötelességét épen csak azzal szegi meg, hogy tudva és akarva gátolja ezeknek az erőknek teljes érvényesülését. A felelősségrevonás végső oka, a kötelességszegés közös vonása mindkettőnek és mindkettőnél ebből fakad a tettes és az eredmény közti lelkikapcsolat is ; a különbség csak ott van, hogy egyiknél közvetlen, másiknál közvetett ez a kapcsolat. Az 1792. magyar javaslat az emiitett helyen a culpa-nak meghatározására épen csak jelzi a tettes és az eredmény közti psychicai kapcsolatot : ,,Culpa est, dum actus cum effectu connexionem habét." A törvényt nem ismerőnek és a gondatlanul cselekvőnek felelősségre vonása közös gyökből ered tehát. Mindkettő ré-