Bűnügyi szemle, 1912-1913 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 2. szám - A cselekedetek rendellenes indító okai. [2.r.]

63 ság, az erkölcsi érzés tompasága, a visszás önérzet, az antiszociális vonás. Dicsekedve hangsúlyozták lépten-nyomon, hogy anarchisták és minden nemesebb vonást nélkülöző elvadult rablógyilkosoknak bizonyultak be, a kik keresztül gázoltak mindenen, vért-vérre halmoztak, hogy a megélhetés eszközét munka, fáradság nélkül megszerezzék. A főcinkosok közül Bonnot, Garnier, Valiét — mint ismeretes — halott, a közbiztonság őrei csak óriási megerőltetéssel és nagy apparátussal, katonai cordonnal körülvett és megostromolt viskókban dynamitrobbantással tudták ártalmatlanná tenni, A negyedik Carouy fogva van. Legszensatiosabb tetteik elkövetésénél a legmodernebb közlekedési eszközt, az automobilt is felhasználták, hogy gyorsan és biztosan hajthassák végre merényletüket és menekülhessenek a tett szinhelyéről. A merészség és vakmerőség legmasabb foka, a midőn fényes nappal Páris utcáján, a rue Ordener-n a Société générale alkalmazottát, Cabyt, revolver lövéssel megsebezték, leterperték és a banknak nála levő pénzét tartalmazó táskát elragadva, az automobilon elmenekültek, valamint az 1912. március 25-én Chantillyban véghez vitt többszörös gyilkosság és rablás. Ez utóbbit is automobil segitségével követték el, amelyet a montegroui ütőn haladó egyik choffeur megölése és a másik megsebesitése után keritettek birtokukba. Ezen robogtak be Chantillbe s a Société générale helyisége előtt megállva, hárman besiettek a bankba, 2 alkalmazottat lelőttek, egyet megsebesitettek és 40,000 franknyi összeget magukhoz véve, a közönséget karabin lövésekkel visszatartó társukkal az automobilon Asniéresbe vágtattak. Itt leszálltak s az épen közeledő vonaton Párísba utaztak. Midőn Caby esetében a rendőrség rossz nyomon járt, Garnier bámulatos cinizmussal értesiti a hírlapoknak is megküldött levelében a vizsgálóbirót, hogy a fiatal embert ő lőtte meg. Ebben günyosan jegyzi meg, hogy készséggel hajlandó oktatást adni a rendőrségnek. Kijelenti, hogy hiába kérkednek közeli elfogatásának kilátásba helyezésével . A zaj, melyet csapnak — úgymond — nem fogja akadályozni abban, hogy az élet minden örömét békében élvezze, „Tudom" — folytatja — (,hogy abban a küzdelemben, a melyet a társadalom ellen folytatok, végre én leszek a gyengébb, de reménylem hogy győzelmüket drágán fogják megfizetni."