Bűnügyi szemle, 1912-1913 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 2. szám - A beszámítást kizáró okok az esküdtbírósági eljárásban. [2.r.]

59 szerezhető bizonyosság arról, hogy az esküdtek tanácskozása a kérdéses okra kiterjeszkedett.'~ A javaslat bizottsági tárgyalásánál azonban a 253, §. módosítását indítványozták oly értelemben, hogy annak szövegéből e szó-„kizárják" töröltessék és ily módon csakis a büntetendőséget sulyositó vagy enyhitő körülményekre vonatkozólag tétessék fel külön kérdés. E módositás mellett felhozták egyfelől a bajorországi eljárást, mely a beszámítást kizáró okokat a főkérdésbe foglaltatja, másfelől a kontroverziák, félreértések és semmiségí panaszok tömegét, melybe különösen a jogos védelem tárgyában a külön kérdések feltevésének rendszere a gyakorlatot sodorta. Az esküdteket az elnök tanitsa ki a büntetendőséget kizáró okok jelentősége és figyelembe vételök módja iránt. Vájjon azért mentették-e fel vádlottat, mert tettessége nem bizonyittatott, vagy mert nem tekintették felelősnek cselekményeért, az rendszerint kivehető a perbeszédek tartalmából. Ha ez ritka esetekben nem lehetséges, e csekély hátrányt bőségesen kiegyenlíti a kérdések egyszerűsítésével járó előny. Különösen a híres Gneist támogatta e módosítást a helyes szavazási rendszer követelményeiből merített okokkal. Szerinte bűnügyekben csakis in toto lehet szavazni a ,,bűnös" vagy „nem bűnös" kérdésében. Nincs biró vagy esküdt, aki a kérdések megosztását ne ellenezze. Különben könnyen keletkezhetnék oly ítélet, mely az összes szavazók felfogásával ellenkeznék. Ha testi sértésre irányuló vádnál három biró közül az egyik a tettes beszámíthatatlan állapotát, a másik a jogos védelem esetét észlelné, a harmadik pedig a cselekményt egyáltalán nem tartaná bebízonyitottnak: a bírák mindegyike egyetért abban, hogy vádlott nem bűnös. Ha azonban a bünösségi kérdés egyes részei fölött külön szavaznak, akkor a többség meg fogja állapítani először, hogy a cselekmény elkövettetett, de másodszor — tekintettel arra, hogy a beszámítást kizáró mindegyik ok meltartás minísteri indokolása (576. 1.) hogy a harmadik kérdést elhagyta az olasz törvény 459. cikke és ezzel ,,azt az eredményt érte el, hogy a bűnösséget ily esetekben nem az esküdtek, hanem a birák mondják ki"?! 12 Hahn, die gesamten Materialien zur Strafprocessordnung. I. köt. 227. 1.