Bűnügyi szemle, 1912-1913 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - Lehet-e sajtó kihágást törvényen kívül minősíteni

32 cíákat, melyeket törvényhozásunk a sajtószabadság bástyáiként emelt. A mely sajtószabadságnak alappragmatícáját annak előrebocsátása után, hogy „minden polgár szabadon beszélhet, írhat és nyomathat" Franciaországban még I79í-ben azonképen fejezték ki, hogy eme szabadsággal való éles korlátai csakis törvényben állapithatók meg. Ezt az elvet mindenütt a proclamált sajtószabadság első alapzataként tisztelik és Zsítvay helyesen adja meg az 1848 : XVIII. í. §-ának azt a legtágabb értelmezését, mely szerint „a sajtó szabad mozgása immár csak törvényben korlátozható, rendeletileg többé nem" (Magyar Sajtójog 24. 1.) Ebből a tételből príncípíalíter következik, hogy a nyomtatvány utján történt gondolatközlés szabadságával való visszaélés — „V abus de cetté líberté" — esetei: a nyomtatványban elkövethető bűncselekmények csakis és kizárólag csak törvényben minősíthetők. Ezt a következtetést a magyar sajtótörvény le is vonta, a midőn magában a törvényben és kimerítő módon megállapította nem csak a nyomtatvány tartalmában elkövethető összes bűncselekményeket, hanem a sajtóműködés külső rendjére vonatkozó, a nyomtatványok előállítását és terjesztését illető, pusztán rendészeti jellegű sajtórendőrí vétségeket — mai terminológia szerint: vétségeket és kihágásokat — is. Melyeket éppen az a mozzanat választ el szorosan a való sajtó vétségektől, hogy tényálladékuk nem a nyomtatványnak tartalmában, hanem valamely sajtórendészeti szabály megsértésében merül ki. Minthogy ezek a szabályok túlnyomólag a megelőzés céljait szolgálják, melyeknek lényege nem a gondolatközlésnek törvénybíztosította szabadságával való visszaélésben, hanem rendtartási tilalmak vagy parancsok áthágásában illetve megszegésében van: a K. B. T. K. í. §-ában foglalt felhatalmazásnál fogva nincs akadálya annak, hogy ily sajtórendőrí delíctumok kihágás erejéig rendeletileg ís megállapíttassanak. Másként alakul a helyzet a nyomtatvány tartalmánál fogva büntetendő sajtó kihágásokat illetően. Mert a sajtótörvényben lefektetett azt az axiómát, melynél fogva tulajdonképen való sajtó delíctum csakis az lehet, melyet törvény annak minősít, a büntető törvénykönyvek életbeléptetése alkalmával az Í880 : XXXVII. 7. §-a változatlanul fentartotta, sőt most már verbís expressís juttatta kifejezésre. A midőn úgy rendelkezik, hogy az Í848: XVIII. vonatkozó szakaszaiban taxatíve