Bűnügyi szemle, 1912-1913 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - Büntetőjogi kodifikációnk legközelebbi feladatai

28 megfelelő parciális reformok utján lehetővé válik, hogy a tudományos mozgalmak kétségtelen s megállapodott eredményeit sürgősségükhöz képest használjuk fel a jogalkotás terén. Midőn parciális reformokról szólok, nem értem ez alatt ötletszerűen kiragadott egyes kérdéseknek összefüggéstelen szabályozását, mert az efféle kodífikácíó könnyen veszélyezteti a jogrendszer egységét s a jogforrások áttekinthetőségét A parciális reformnak ép ugy tervszerűnek s a jogrendszer egészével szervesen összefüggőnek kell lennie, mint a nagy szerves kodifíkáció összefoglaló munkájának. A büntetőjog nagy reformátorai helyes gyakorlati érzékkel jelölték meg azt az utat, hogy a krímínálítással folytatott küzdelemben első sorban a krímínálításnak fő fészkeit kell felkutatnunk és feldúlnunk s azokra a tényezőkre kell sújtanunk, amelyekből a kriminalitás táplálkozik. A fíatalkoruakra vonatkozó anyagi büntetőjogi szabályainknak reformjával azt hiszem, ebben az irányban helyesen tettük meg az első lépést, melyet ezeknek az uj anyagi jogszabályoknak megfelelő, a célt jobban biztosító eljárási reformnak kell mielőbb követnie. E mellett kívánatosnak látszik a praeventív gyermekvédelmi szabályok további kiépítése. A büntetőjogi reformnak egy másik nagy kérdése, amellyel előreláthatólag a törvényhozásnak a közel jövőben foglalkoznia kell, azoknak a rendszabályoknak megalkotása, amelyek a társadalomnak a közveszélyes bűntettesekkel szemben hatályosabb megvédése céljából szükségesek. Ugy vélem, hogy ugy ezeknek a már előtérben álló kérdéseknek a hazai viszonyaink szempontjából szükséges tüzetesebb megvilágításában, valamint azoknak az egyéb büntetőjogi reformkérdéseknek megjelölésében, amelyek a törvényalkotásnak legközelebbi tárgyai lehetnének, a hazai büntető jogtudomány hívatásos művelőire és hazai irodalmunkra hárul a feladat, hogy a helyes törvényelőkészítésnek ebből a szempontból nélkülözhetlen előfeltételeit megteremtsék és ezzel a törvényalkotás munkáját megkönnyítsék. Ha valahol, a jogalkotás terén minden bizonnyal a tudomány világító fáklyájára nélkülözhetetlen szükség van és az a gyakorlati életnek megbecsülhetetlen szolgálatokat tehet. Sajnálatos tapasztalat, hogy hazánkban a törvényalkotás terén egyes kiváló és lelkes férfiak nagy értékű működésre nem