Bűnügyi szemle, 1912-1913 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - Múlt és a jövő

6 tudomány. Nálunk pedig a rendszeres és figyelemre méltó tudományos munkásság csakis a XIX. század második tízedében indul meg. Ekkor is latinul. Szlemeníts, Fabríczy „Elementa"-Í és Vuchetíts „Instítutíones"-e a rendszeres munkásság kezdetének határkövei. Néhány tudományos becscsel bíró monográfiát és értekezést a 30-as—40-es évek codífícatíonaíís mozgalmai teremtettek ugyan, a 60-as—70-es évek szakirodalmából magasan kiemelkedik Pauler Büntető jog tana, mégis a szakirodalom igazi virágzássá a büntető jog codífícatíojával lendül. A tudomány magaslatán álló rendszeres tan- és kézi könyvek keletkeznek, nagybecsű commemtárok, monográfiák, a magyar jogászegylet, a nemzetközi büntető jogi egyesület magyar csoportjának számos felolvasása és előadásai a büntető jogi tudomány élénk művelését tanúsítják. Annyi kiváló és szorgalmas munkás vállvetett tevékenysége áll előttünk, az uj nemzedéket annyi fényes tehetség díszíti, hogy valóban csak a munka terét kell szaporítanunk, hogy minél több mélyen szántó dolgozattal gazdagodjék büntetőjogi irodalmunk és még élénkebb, még tartalmasabb és még önállóbb legyen a büntető jog tudományos művelése. Ez a folyóirat semmi esetre sem lesz egyoldalú. Sem kizárólagosan dogmatikus, sem kizárólagosan crímínálpolítíkaí. Minden iskolának szóhoz kell jutni. Abban a vajúdó küzdelemben, melynek napjait a büntető jog tudomány ma éli a kizárólagos irány, ha csak egy külön szaklapunk van, kárhozatos eredményekre vezethetne. Ennek a folyóiratnak a bűntett társadalmi és anthropologíaí vizsgálatát ép oly lelkesedéssel kell szolgálnia, mint a bűntett jogi vonatkozásait. A nagy igazságok csaknem mindig hosszabb eltévelygés után bontakoznak ki. Az evolutío szellemének kell ezt a folyóiratot átjárni. így a jogtípró reactíó, vagy ósdi maradiság kiszorul innen, mert ez az evolutíó szellemével áll ellentétben. Nem lehet ez a szaklap a megtorlásí gondolat rideg, elszigetelt egyoldalúságának zászlóvivője. De nem lehet az éretlen, ki nem forott gondolatok tettre váltásának sem a propagandája. „A reform mozgalmak első hevében — mondtam egy alkalommal — nem érnek rá mérlegelni azt az igazságot, hogy a mi az elméletben szerfölött vonzónak látszik, az a gyakorlati élet terén gyakran felmondja a szolgálatot. Az uj irányoknak ma már sudaras fáján is meg kell különböztetni az érett gyümölcsöt a bimbótól, mert az