Bírák és Ügyészek Lapja, 1918 (9. évfolyam, 71-77. szám)

1918 / 71. szám - Előterjesztésünk az 1913: LIII. t.-c. 24. §-a módosítása irántcsaládi pótlék kiterjesztése iránt

556 letet, hogy a családi pótlék intézményének a feleségre, továbbá a nyugdíjas alkalmazottakra való kiterjesztése iránt ide telt előterjesztését a pénzügyminiszterrel közöltem s annak sorsát figyelemmel kísérem. Budapest, 1917 november hó 23-án. Grécsák Károly s. k. Előterjesztésünk az 1913 : LtU. t-e. 24. §-a módosítása iránt. Az egységes birói és ügyvédi vizsgáról szóló 1913. évi LM. t.-c. a jövőre nézve megszüntette azt a képtelen és a birói hivatást mintegy lekicsinylő állapotot, amely a birói és ügyvédi kvalifikáció közötti különbségben és a birói kvalifikációnak inferioritásában nyilvánult és a birói és ügyvédi képesítés közötti különbséget eltörölvén, a birói hivatást és képesítést az ügyvédével egyenrangúnak ismerte el. A múltra nézve azonban a törvényhozás továbbra is fenntartotta a birói és ügyvédi kvalifikáció közötti különbséget, amely annak a célzatnak köszönheti nyilván létrejövelelét, hogy a biró elzárassék annak lehetőségétől, hogy birói állásál könnyedén az ügyvédi hivatással cserélje fel. Az 1913. évi LM. t.-c. 24. §-a ugyanis kimondotta, hogy a gyakorlati birói vizsgát tett bírónak vagy ügyésznek, ha az ügyvédi pályára akar átmenni, le kell tennie az egységes birói és ügyvédi vizsgát is és erre csak három évi birói vagy ügyészi gyakorlat után bocsátható. Hogy ez az állapot mennyire sérti a birói állás tekintélyét és méltóságát, s hogy emellett mennyire következetlen és hogy milyen anomáliákra vezethet, azt talán épen Nagyméltóságod, mint egyesülelünk volt elnöke előtt, aki annak idején maga is állást foglalt a 24. §-ban foglalt rendelkezéseknek törvénybe iktatása ellen, nem szükséges bővebben indokolnunk és bizonyítgatnunk. Elegendőnek véljük tehát, hogy csak főbb vonásokban mutassunk rá e törvényes rendelkezés helytelen és tarthatatlan voltára. Amint már említettük, a 24. §. sérti a birói állás tekintélyét és méltóságát. Sérti pedig azért, mert a birói állás jelentőségét nem magában a birói hivatásban keresi, hanem abban, hogy a biró minő vizsgák alapján került a birói állásba, holott a lényeg nem a letett vizsgákban, hanem a hivatás, az állás természetében rejlik. A biró hivatása az, hogy az eléje került vitás kérdésekben igazságot szolgáltasson. Az igazság szolgáltatása pedig a felek, illetve képviselőiknek meghallgatása alapján történvén, világos, hogy miután a felek a tudás, a törvényismeret és a logika minden fegyverével igyekeznek a maguk igazát kimutatni, a birónak rendelkeznie kell akkora tudással, annyi törvényismerettel és olyan erős logikával, amely képessé teszi őt arra, hogy az eléje került ügyben megtalálja azt a döntést, azt a megoldást, amely egyformán megegyezik és összhangban áll az általános jogérzettel, a tételes törvény rendelkezéseivel és a logika törvényeivel. Erre pedig magában véve semmiféle vizsga nem képesít, mert ehhez az elméleti ismeretek mellett sok élettapasztalat, nagy emberismeret, fegyelmezett gondolkozás, az egyéni és társadalmi szempontokon felülemelkedő életfelfogás és pártatlan lelkiismeretesség kívántatik, amely tulajdonságok megszerzése nem vizsgák letételével, hanem csak hosszabb birói gyakorlat útján lehetséges. A birói állás lényege tehát a hivatásban rejlik, amely hivatás természetszerűleg nem lehet kisebb jelentőségű az ügyvédi hivatásnál, amely nem a felmerült jogviták eldöntésére, hanem azoknak csak megvilágítására, kifejtésére és a döntéshez szükséges adatok felkutatására irányul. Távol áll tőlünk, hogy az ügyvédi hivatást lekicsinyelni akarnánk, mert épen mi birák tudjuk a legjobban azt, hogy milyen sok tudásra, gyakorlatra és törvényismeretre van szüksége az ügyvédnek. Csak a két pálya közötti különbségre és arra kívántunk a felhozotlakban rámutatni, hogy mennyire helytelen nyomon járt a törvényhozás akkor, amidőn nem a hivatásban, hanem a lelett vizsgákban kereste a lényeget s ennek folyományaként a birói állást az ügyvédénél kevesebb tudást igénylőnek nyilvánítva azt a bírót, aki hosszú éveken át a legnagyobb elismerésre méltóan (öltötte be hivatását, képtelennek tartja arra, hogy külön vizsga nélkül ügyvédi gyakorlatot folytathasson. Az 1891. évi XVII. t.-c. 22. §-a szerint a biró vagy ügyész öt évi gyakorlat után képesítve van az Ítélőtáblai biró vagy főügyészhelyettesi állásra; a 23. §. szerint pedig tíz évi gyakorlat alapján curiai bíróvá vagy főügyésszé nevezhető ki. A bizonyos ideig tartó birói gyakorlat tehát képesít a legmagasabb birói állásra is, de nem képesít az ügyvédi gyakorlatra, amelyet pedig az a fiatalember, aki az ügyvédi vagy az egységes birói és ügyvédi vizsgát letette, megkezdhet. A törvény felfogása szerint tehát a legmagasabb állásban levő biró is, aki végső fokon, felebbezhetlenül dönt a vagyon, a becsület, sőt az emberi élet tekintetében is, nem rendelkezik annyi tudással és képességgel, amennyi olyan előterjesztés kifejtéséhez szükséges, amelynek helyességét, teljesíthetőségét ő van hivatva végső fokon elbírálni. Hogy ez az állapot a logika törvényeinek felforgatását jelenti, aligha szorul bővebb bizonyításra. Épen olyan ez az állapot; mintha a vizsgán működő cenzortól kevesebb tudást és előképzettséget követelne meg a törvény, mint a vizsgázótól. De anomáliákra is vezethet a mai állapot. Az 1913. évi LM. l.-c. 24. §-a szerint ugyanis még a curiai birónak is le kell tennie az egységes birói és ügyvédi vizsgát, ha az ügyvédi pályára akar átlépni. Annak az egyénnek tehát, aki birói képesítés alapján biró volt, újabb képesítést kell szereznie, amely őt úgy a birói, mint az ügyvédi pályára egyformán képesítse. Vannak ennélfogva, — igaz, hogy csak átmenetileg, — olyan birák, akiknek a törvény szerint nincs annyi előképzettségük, mint amennyi az 1913. évi LM. t.-c. életbelépte óta a birói álláshoz szükséges. De vannak magas állású birák, akik tagjai az egységes birói és ügyvédi vizsgának anélkül, hogy ügyvédi oklevelük volna. Ok mint cenzorok működnek a vizsgákon és megítélik, hogy a jelölt rendelkezik-e akkora tudással, amennyi az ügyvédi gyakorlatra is jogosító egységes birói és ügyvédi vizsga letételéhez szükséges, és mégis a törvény ezeket is képteleneknek tartja arra, hogy az egységes birói és ügyvédi vizsga letétele nélkül ügyvédi gyakorlatot kezdhessenek. A cenzornak tehát vizsgát kell lennie ugyanannál a bizottságnál, amelynek ő is tagja, sőt el is bukhatik a vizsgán épen ő, aki bizonyára nem ismereteinek és tudásának hiányos volta miatt került bele a bizottságba. íme a lényegnek a vizsgákban való keresése, a vizsgák kultusza oda vezet, ami első tekintetre képtelenségnek látszik, hogy a ma érvényes törvény szerint a vizsgáló cenzornak nem kell annyit tudnia, mint a vizsgázó jelöltnek. Ennek a képtelen állapotnak további fenntartása, miután a birói és ügyvédi képesítés közötti .különbséget a törvény a jövőre nézve megszüntette és így csak bizonyos átmeneti időről van szó, mivel sem indokolható. Az ügyvédi pálya túlterheltsége ugyanis, amely nyilván egyik oka volt az 1913. évi LM. t.-c. 24. §-ában foglalt rendelkezések törvénybe iktatásának, nem súlyosbodik annak következtében, ha ez a § eltöröltetik. Aligha tehető fel, hogy ebben az esetben a birák tömegesen elhagynák állásukat, hogy azt az ügyvédi pályával cseréljék fel s feláldoznák nehezen szerzett poziciójukal, szolgálati éveiket, nyugdíjigényüket s kitennék magukat és családjukat idősebb korban azoknak az esélyeknek, amelyek a szabad foglalkozású életpályákkal rendszerint járni szoktak. Aki el akarja hagyni a birói pályát, az rendszerint nem a bizonytalanért teszi ezt; azokat pedig, akik az ügyvédi pályára átlépni kívánnak, a 24. §. nem tartja vissza ettől, mert hiszen a szolgálati évek alapján módjukban áll az egységes birói és ügyvédi vizsgára jelentkezni és hosszas gyakorlatuk bizonyára képesíti Őket arra, hogy nagyobb megerőltetés nélkül ezt a vizsgát le is tehessék. Mindezekre való tekintettel tehát mély tisztelettel és őszinte bizalommal kérjük Nagyméltóságodat, hogy méltóztatnék oly értelmű törvényjavaslatot terjeszteni a törvényhozás elé, amely az 1913. évi LILI. t.-c. 24. §-ának hatályon kívül helyezése mellett kimondja, hogy az öt évi birói vagy ügyészi gyakorlat az egységes birói és ügyvédi vizsgával egyenlő hatályú. VEGYES HÍEEK. Munkatársainkhoz. Lapunk terjedelmének megszorítása folytán a beküldött cikkeket revízió alá kellett vennünk. Azokat a cikkeket, melyek eddig nem jelenlek meg, nem közölhetjük s a kéziratokat készséggel visszaküldjük. Egyesületünk és a kormányváltozás. Elnöki tanácsunk f. évi február 1-én tartott ülésében elhatározta, hogy Grecsák Károlyhoz távozása alkalmával átiratot intéz, melyben sajnálatának i ad kifejezést, hogy a politikai viszonyok megakadályozták a további . munkálkodásban egyesületi céljaink előmozdítása körül. Elhatározta továbbá, hogy Vázsonyi Vilmos igazságügyininiszlert i hivatalba lépése alkalmából üdvözli s kifejezést ad ama reményének, I melyei a miniszterelnök által elmondott igazságügyi 'programm már ! is igazol, hogy benne a magyar birói kar törekvései megértő és I jóindulatú pártfogóra fognak találni. Dr. Lányi Márton. Közgyűlésünk dr. Lányi Mártont tiszteletbeli főtitkárrá választotta annak a tíz évi munkásságnak elismeréséül, melyei titkári minőségében fejteti ki egyesületünk érdekében. : Ebből a tíz évből hatot lapunk felelős szerkesztője gyanánt, töltöli ' el. Az ő szerkesztése alatt alakult át az egyszerű Hivatalos Értesítő í a Birák és Ügyészek Lapjává, mely immár számot tesz a jogi iro! dalomban s nélkülözhetetlen szócsöve lett egyesületi életünknek. ; Néha ennek a szócsőnek a hangja a harsonáévá is erősödött, mely I kellemetlen igazságokat harsogott a halalmasok fülébe. Mikor lapunk I fejlesztése körüli érdemeit leszögezzük, egyszersmind azt kívánjuk, hogy új hivatásában, mint Versecz város főispánja, ép oly eredményesen értékesítse a köz javára nagy agilitását, nem mindennapi i munkabírását és kiváló szociális érzékét.