Bírák és Ügyészek Lapja, 1917 (8. évfolyam, 62-70. szám)

1917 / 69-70. szám - Az Országos Birói és Ügyészi Egyesületnek előterjesztése "A birói hatalom gyakorlásáról, valamint a rendes biróságok és az ügyészségek szervezetéről" készült törvénytervezet módosítása iránt

542 Meg kell még jegyezni, hogy a bejelentés csak az amagi haszonnal járó vagy járható foglalkozási ágakra kötelező. Egyébről rendelkezni felesleges. Ha a biró a társadalmi életben oly állást foglal el vagy olyasvalamivel foglalkozik, amivel fizetés vagy anyagi haszon nem jár, ezt felesleges bejelentenie. Miért ne lehessen törvényhatósági tag s miért ne fogadhasson el a törvényhatóságtól valamely megbízást is? (Tervezet 68. §. 3. pont.) Egyéb ingyenes állásokat is (törvényhatóság, község, egyház, egyletek stb. körében) miért ne viselhessen? Ha az ily ingyenes állások viselése és foglalkozások folytatása állal a birói állás ethikája ellen vél, amúgy is fegyelmi vétséget követ el. E tekintetben egy kivételt kellett azonban tenni a 15. §-ban, amely határozottan megtiltja a bírónak, hogy úgynevezett titkos egyesületeknek tagja lehessen. A fogadalom, amely az ily egyletekben a tagokat köti, ellenkezhet a birói esküvel. De egyébként is a biró úgy a társadalmi, mint az egyházi életben szabadon követheti ugyan meggyőződését, de birói állása megkívánja, hogy bizonyos szélső irányzatokban személyesen ne működjék közre. Az ily egyletek célja lehet igen tiszteletreméltó, de akik azokban részt vesznek, azokról a közhit jogosan tartja azt, hogy bizonyos fanatizmussal csüggnek oly eszméken, amely eszmék az emberiség túlnyomó többségét nem tartják kizárólagos uralmuk alatt, Az ily működéstől a biró maradjon távol. Hagyja azt másoknak. Az a biró, aki abba a hírbe jön, hogy egy bizonyos irányzatnak fanatikusa, annak mint bírónak elfogulatlanságában sem bízik a nagy közönség s joggal, mert a jó biró egyedül az igazságnak legyen fanatikus híve, ez pedig tőle csak akkor várhaló, ha egyforma józan megértéssel értékeli az emberiséget mozgató összes irányeszméket. Végül a 16. §-t kell még felemlíteni, amely lehetővé teszi, hogy a biró országgyűlési képviselővé választassák s mandálumána lejártával korábbi birói állását visszanyerhesse. A birói jellemző pártatlan ilélet és széles látókör révén esak nyerhet a politika is, ha az arra alkalmas birák időközönként az ország dolgainak parlamenti intézésébe is befolyhatnak. VI. Elmozdíthatni laiisácj es áthelye/JieteUeiisécj. ft»rfr Olyan magától'érlelődő elvek az igazságszolgállalás funkcionáriusaival szemben, hogy ezek fölölt szinte vitatkozni sem lehel. Magától értetődik tehát a 80. §. élén álló az a kijelentés, hogy az itélőbirót csak beleegyezésével lehet más bírósághoz áthelyezni. Mindazonáltal a 8(í. §. 2. pontjából kihagyandók ezek a szavak: avagy területét jelentékenyen megkisebbítik)). Az álhelyezhetlenségnek a birói védő gyűrűje legyen leljesen zárt. A kihagyatni javasolt szavak e gyűrűn olyan rést hagynak, melyen át hozzáférhet a bíróhoz — a kormány útján — bárki s kieszközölheti annak álhelyeztetését a biró akarata ellenére is. A 112. §. 3. bekezdése szerint ugyanis a minisztérium bármely bíróság területének egy részét átcsatolhatja más bíróság területéhez. Tehát a minisztériumtól függ olyan helyzet megteremtése, melyben «a terület jelentékeny megkisebbedése)) címen a bírót ál lehet helyezni. Szervezeti törvényben kerülni kell a látszatát is annak, mintha a kormány szándékosan hagyna magának rést, melyen a biró áthelyezhellenségéhez férkőzzék. Hogy nem az egész 2. pont, hanem csak annak második része ellen támad a birák kebelében aggály, ennek az a magyarázata, hogy egész bíróság megszüntetésének nehézsége elég garancia arra, hogy ezt nem fogja kormány ilyen célra felhasználni. Míg egy-két község átcsatolása könnyebben felhasználható arra, hogy valamely befolyásos egyénnek nem tetsző biró áthelyeztessék. Természetesen elesik ez az észrevétel, ha az új szervezeti törvény ki fogja mondani azt — amit szintén javasolunk — hogy a kir. bíróságoknak területét csak törvény állapíthatja meg és változtathatja meg. De van ennél nagyobb hiánya a 80. §-nak s ez az, hogy a tervezet szerint nem terjed ki az ügyészekre. Már korábban kifejtellük, hogy szükségesnek tartjuk az ügyészek függellenítését a kormánytól s a miniszter utasítási jogának megszüntetését. De ez még nem elég az ügyészi karnak a kormánytól függetlenítésére. Mert amíg a kormány az ügyészi megbízást bármikor megvonhatja és az ügyészt beleegyezése nélkül bárhova áthelyezheti, addig mindig módja van a miniszternek arra, hogy ezzel a két fegyverrel kezében akaratát — az utasítás joga nélkül is — az ügyészségre oktrojálja. Az ügyészség függellenítése mellett eddig felhozott érvekből tehát önként következik a tervezet 79., 83. és 84. §-ainak eltörlése. A 79. §. arról rendelkezik, hogy az ügyészi megbízást az igazságtigyminiszler bármikor megvonhatja. Indok: az ügyész nem igényelheti a birói függetlenség kellékeit (I. 1871 : XVII. t.-c. 54. §.). A 83. §. pedig — szemben a 82. §-nak azzal a kijelentésével, hogy az itélőbirót csak beleegyezésével lehet más bírósághoz áthelyezni arra jogosítja tel az igazságügyminiszlert, hogy az ügyészt beleegyezése nélkül is áthelyezheti. Indokolja ezt az 1891 : XVII. l.-c. 53. §-ával. Mint táljuk, a tervezel épen oly sommásan végez az ügyészi szervezel létkérdését képező két jogosítvánnyal, amint azt telte az 1871-iki törvényjavaslat indokolása, mely úgy szól, hogy «az 5. §-ban kimondott alárendeltségi viszonynál fogva az áthelyezési, valamint a megbízás visszavonását is következetesen megengedni kellelt.)) Még élesebb kifejezésre juttatja ezt az álláspontot az 1891 : XVII. t.-c. indokolása: «az ügyészi szervezet lényege (!) annak a kormányzati hatalom alá rendeltsége logikailag követeli, hogy a kormány áthelyezési joga az egész ügyészi szervezetre kiterjedjen.)) Találóan mutat rá Vargha Ferenc idézett tanulmányában arra, hogy a javaslat ((következetes volt, de nem alkotmányos érzés dolgában, hanem a miniszteri abszolutizmus keresztülvitelében. Mert csak a legnagyobb mérvű abszolutizmus az, hogy amikor a biró a legnotoriusabb gonoszlevőt sem ítélheti el meghallgatása és indokolás nélkül a legkisebb büntetésre sem, amikor enélkül egy hivatalszolgát sem mozdíthat el felsőbb halósága, amikor a cselédet sem lehet akarata és megkérdezése nélkül arra kényszeríteni, hogy a 16 kilométernél távolabb fekvő községbe költözködő gazdáját kövesse, a kormánynak joga van az ügyészség bármelyik érdemes lagját meghallgatása nélkül bárhova áthelyezni vasy ügyészi állásától megfosztani)) (259-260. 1.). Es nemcsak abban az esetben, ha az engedelmességet megtagadja, hanem már akkor is, ha véleménykülönbség támad ügyész és miniszter közöli. Evvel indokolta ugyanis az ügyészi szervezetről szóló törvényjavaslat országgyűlési tárgyalásakor az előadó ezen miniszteriális jogosítványok szükséges voltál egy képviselőnek (Vidlickay Józsefnek) felszólalása ellenében, aki a birói elmozdíthatlanságol az ügyészekre is ki akarta terjeszteni. Ezek után rejtély marad előttünk, hogy mit jelent a tervezet indokolásának az a kijelentése, hogy miután az elmozdíthallanságnak bizonyos mértékét az ügyész is igényelheti, a tervezetnek az elmozdíihalíanságra vonalközé rendelkezései az üeyészekre is kiterjednek (214. ^ Tekinleltel a 79. és 83. §-ok rendelkezéseire, az elmozdílhatlanság alatt ennek csak olyan mértékét érthetjük, «amely minden közhivatalnoki állásnak lényege kell, hogy legyen)), tehát amely pl. a pénzügyőri biztost is megilleti. Hisz ezzel szemben nagyobb függetlensége volt az ancien régime ügyészeinek, pedig ezek lulajdonképen a király ügyvédei voltak (gens du roi, procureurs és avoeats du roi). V Ekkor még alapelv volt az ügyészeknek épen ol^ elmozdíthallansága, mint a birákó. Érdekes példáit olvassuk Holtzendorf idézett művében (Die Reform der Slaalsanwaltschaft, 7. lap) annak a független szellemnek, mely a korona ügyészeiben élt. Amikor 1. Ferenc, felingerelve koronaügyészének, de Rucénak makacs függetlensége, ellenállása miatt, más ügyész után nézett, a kiszemelt Henri de Mesmes így vá'aszolt: ccFelség, de Rucé a korona ügyésze, ő kötelességeinek, nem pedig Felséged szenvedélyeinek alattvalója.)) Vagy mily szépen hangzanak azok a szavak, melyeket egy másik koronaügyész, Omer Talon mondott XIV. Lajosnak: «A király dicsőségének szükséges az, hogy mi szabad emberek maradjunk, a korona hatalmának és méltóságának alapja az alattvalók erős jellemében van.» Mily távolságban, nemcsak idő, hanem eszmekorbeli távolságban áll ettől a tervezet, mely lehetővé teszi azt, hogy ha a törvény legtöbb őre, a koronaügyészség egyik tagja a miniszter akarata ellenére visszavon egy semmisségi panaszt, elküldheti őt Marosvásárhelyre főügyésznek (83. §.), amikor gyermekei a fővárosban végzik egyetemi tanulmányaikat. Ilyenkor kevés vigasz az, hogy olt is ugyanazon fizetési osztályban marad. Es az a lehetőség, hogy egy VII. fizetési osztályba sorozott vezető ügyésztől, akinek ügyészi pótléka van, megvonják az ügyészi megbízást s vele együtt a pótlékot, szintén sovány világításba helyezi az ügyész elmozdíthallanságának a tervezet szerint fenntartott elvét. Helyesen mondja Holtzendoríf (u. ott 12. 1.): «Dle Möglichkeit, einen erheblichen Bruchtheil (les Gehalles ohne weitere Procedur verlieren zu können, isi überall ein vvirk-