Bírák és Ügyészek Lapja, 1917 (8. évfolyam, 62-70. szám)

1917 / 62. szám - A szervezeti törvényjavaslatról

485 Tisztelt teljes ülés! A magyar nemzet mély áhítattal vett részt a koronázás ünnepségében. Nem lehetett azon mindenki jelen. De az egész nemzet ott volt lélekben, hódolattal eltelve a király és az ország koronájának történelmi és közjogi szentsége iránt. Az ősrégi hagyományoknak és a koronában székelő nemzeti jogoknak örök hatalma és dicsősége sugárzó fénnyel árasztotta el ezt a nemzeti ünnepet. Es ennek a fénynek melegénél éreztük, hogy a király és a nemzet szive, istentől megáldva, együtt dobog. A magyar királyi Curiának és vele az egész ország birói testületének lelki világában azonban többet jelent az, mikor a magyar nemzet megkoronázza a magyar királyt. Az uralkodó koronáját minden nép a kereszténységnek már első századaiban a dicsőségnek és az igazságnak jelképeként tisztelte. ((Coronet te Dominus corona glóriái et justitiíC)), a dicsőség és igazság koronájával koronázzon meg téged az Úr; így szólt az ima Nagy Károly utódai koronázásánál. A mi legelső királyunk pedig, Szt. István, fiához intézett s törvénykönyvünkbe igtatolt intelmeiben azt mondja, hogy ((valamikor a te méltóságodhoz illő dologban kell ítélned,' ítéleted a te koronádnak dicsérete és dísze legyen». És mintha a régi történelmi hagyományok eszményei minden koronázással rúj életre kelve megjelennének, hogy a koronában székelő igazságnak hatalmáról tanúságot tegyenek, csat az imént hangzott el a király koronázási esküjében az a fogadalom: ((mindenkinek igazságot szolgáltatunk.)) íme, itt van előttünk ez a fenséges hivatás, melyet a király nevében és a király hatalmával a magyar bíró s legfelsőbb fokon a királynak Curiája gyakorol. Jogunk és kötelességünk a törvények, a törvényes rendeletek s a törvényerejű szokás szerint eljárni és ítélni. De a törvényben foglalt jognak nálunk, ép úgy, mint a jogszokásnak nem az államhatalom a forrása. Mert ha az volna, a koronázást megelőzőleg is gyakorolható volna a törvényhozás. De épen, mert a magyar király a nemzet jogait tartalmazó koronával együtt nyeri csak el a törvényszentesílés jogát: a törvényben megnyilatkozó magyar jognak valódi forrása csak a nemzeti akarat iehet. A törvényhozás intézményes rendje épen azért nem is egyéb, mint a jogi és erkölcsi biztosítékoknak lánczolata annak a czélnak megvalósítására, hogy a törvény létrejöttében és tartalmában a nemzeti akarat nyerjen érvényesülést. Az így megalkotott törvények alkalmazása, a rendeletek törvényességének adott esetben ellenőrzése és a szokásjog felismerése által csakugyan azt a hivatást tölthetjük be, hogy igazságot szolgáltassunk. Közel ezer évnek nagy hagyományaira tekinthet vissza lelke büszkeségével a magyar biró. Szent István törvénye mondja, hogy a birák által eldöntendő minden ügyben a király helyett a birák Ítéljenek, mert őket illeti meg az, hogy ezt a hivatási az illető törvények szerint ellássák. Szent László törvénye a király Curiájához itélő biró eljárását szabja meg, mikor a perbe idézett a törvénynapon nincs jelen. És majd ezer éves története van annak, hogy a király udvarából kiválva, a kir. Curia fokozatos fejlődésben végre mint önálló legfőbb bíróság megalakult, De ennek az ezer éves történelemnek nagy birói hagyományai nem haltak meg azokkal a bírákkal, kik e hosszú idő alatt egymást követve, igazságot szolgáltató működésükkel ezeknek a hagyományoknak értékes tartalmat és erőt tudlak biztosítani. De örök életet is. Mert ezt a birói működést mindig a nemzet lelke hatotta át, amint viszont ez a működés a nemzet lelkében is otthonra talált. Ennek a kettős áramlatnak lett szülötte azután egy mindenekfölött álló nagyhatalom, melynek neve: nemzeti lelkiismeret, Ez a halalom halhatatlan, mert az igazság örök eszményéből táplálkozik s ennek a hatalomnak őrsége volt és leend mindig az ősi hagyományok folyton megújuló erejének oltalma alatt a magyar biró. A joguralom biztonsága felett kell őrködnünk, különösen itt a legmagasabb fokon, a magyar királyi Curián. Es azért hódolattal és lelkünk ragaszkodásával a koronás király és a nemzet iránt, úgy akarjuk teljesíteni hivatásunkat, hogy a király Curiája ezentúl is az ország közlelkiismerelónek ápolója és bizalommal környezett letéteményese, a magyar igazságszolgáltatás pedig a királynak és a szent koronának dicsősége, a nemzetnek pedig erőssége legyen. A teljes ülést megnyitom. * ^Sfi A budapesti kir. törvényszék elnöke, Félix Antal curiai biró, következő beszédei tartotta : Kedves Birótársaim! Mielőtt, a mai ülésünk tárgysorozatára állérnénk, engedjék meg hogy ezt az alkalmat megragadjam arra, hogy őszinte hálámat fejezzem ki az újévi szíves üdvözletetekért s kérem, fogadják szintén az én legjobb kivonataimat. Mikor mosl egy éve teljes ülésre egybegyűltünk, abban a reményben voltunk, hogy az 1017. év már a békés munka leijében fog minket találni. | Reményünk nem valósult meg. Még mindig dörögnek az ágyuk hazánk határaink, még mindig véres harcban áll namzelünk, még mindig aggódva szállnak sóhajaink oda, ahol szeretteink a haza védelmében küzdenek. Számos kedves kartársunk — biró, jegyző — hadiszolgálatot leijesít mosl is, küzdve vitézül és önfeláldozóan. A bíróság tagjai a harcmezőn is emberül állják meg helyüket. Tanúsítja ezt az a sok kitüntetés, amely mellüket díszíti és bátran mondhatjuk, hogy nem egy eselben döntő súllyal esett a latba az az iniciativa, meíyet ogyik-másik kartársunk megragadott. Hogy egy esetet említsek: ÍVIoldoványi István fiatal birótársunk a lucki csatában oly fegyverlény tényezője volt, melyért a vaskoronarendet nyerte el. Hála a jó Istennek, az elmúlt évben nem jött olyan híradás, mely valamelyik kartársunk elestéről szólt volna, de keserves hadi rabságban sínlődnek löbben, névszerint dr. Perényi Jenő, dr. Weidinger Géza, dr. Gál László, dr. Navora László és dr. Glatz Ede birótársaink — kik közül az utóbbi értesülésem szerint sebesülten esett fogságba — és dr. Selyeby Béla jegyző. Emlékezzünk meg e szenvedő barátainkról. Szálljon feléjük meleg szeretelünk és kérjük a jó Istent, hogy majdan a háború diadalmas befejezése után egészségben és épségben térjenek vissza körünkbe. Ha nem is a háború színhelyén, de mégis volt egy drága haloltja törvényszékünknek a múlt évben, Emmer Géza Károly kir. törvényszéki biró, kit igazán önfeláldozóan végzett hivatása közben, mondhatni íróasztala mellől ragadott el a halál. Kedves barátunkra mindig igaz kegyeletlel és szerelettel fogunk visszaemlékezni. Megnehezült az idő járása felettünk. Sok gonddal kellett a magyar birói karnak küzdenie, a megélhetés problémái súlyosak voltak, a szerelteinkért való gond is nyomasztólag hatott kedélyeinkre. De törhetetlen kölelességérzeltel küzdött meg mindezzel a magyar biró, hisz hazájáért történt mindez és bátran mondhatjuk, hogy a biró munkáján nem látszott meg az egyén küzdelmes élete. Elismerésemet és köszönetemet fejezem ki birótársaimnak az elmúlt évben teljesített odaadó munkásságukért és bizalommal és kartársi szeretettel álhatoltan kérem, hogy az új évben részesítsenek engem hasonló támogatásban. Az osztrák birák gyűlése. A múlt évi december hó 9-én tartotta az osztrák birói egyesület Dr. von Engel elnöklete alatt évi közgyűlését, melyen többek közöli dr. Klein Ferenc igazságügyminiszler is megjelent és az elnök üdvözlő beszédére lényegében következőképen válaszolt: ((Hivatalának elfoglalása után nyomban szükségét érezte annak, hogy a birói karral az összeköttetést keresse. Mint ahogyan a jelenkor államában a nép és kormány közölt nem hiányozhatik az összeköttetés, épen úgy egyik kormányzati ágban sem szabad az érintkezésnek a csúcs és az egyes kormányzati ágak közt megszakadnia. A birák a háború alatt hazafias kötelességüknek a legnagyobb mértékben eleget tettek. Senki sem tagadhatja, hogy az a szükség, mely a gazdasági viszonyok változása folytán majdnem minden íixfizetésű hivatalnok háztartásában beköszöntött, a birák háztartásában úgy az államra, mint a társadalomra nézve különös jelentőséggel bír. Épen azért hivatalba lépésem után azonnal foglalkozni kezdettem az igazságszolgáltatáshoz tartozó, különösen pedig az alsóbb rangosztályban lévők gazdasági helyzetével és remélem, hogy azon az újabb rendkívüli segélyen felül is, melyben a közeljövőben az egész államhivatalnoki kar részesülni fog, lehetővé fog válni, egyelőre az ennél az igazgatási ágnál elért megtakarításból az igazságügyi alkalmazottak közül azok részére, akiket a háborús áremelkedések a legjobban sújtottak, egy bizonyos összeget fordítani. Az illetmények alapvető szervezeti javítása, a háború és annak következményei folytán, ma annál kevésbbé történhetik meg, miután a háború után annak szüksége is fennforoghat, hogy az igazságügyi berendezések egész sorozatát pénzügyi szempontból felülvizsgálják és a hivatalnoki viszony gazdasági oldalát részben egészen új eszközök felhasználásával rendezés alá vonják, hogy ezt a viszonyt, amennyire lehetséges, az ár- és pénzértékhullámzás kártékony hatásától függetlenítsék. Épen ezért ennek a kérdésnek végleges rendezéséről most még nem lehet szó, de megvan a legjobb akarat ahhoz, hogy mindaz, ami erre a célra rendelkezésre áll, az igazságügyi alkalmazottak szükséget szenvedő körei javára fordítsuk.)) Egyesületünk az osztrák bírákat a következő átirattal üdvözölte: Budapest, den (>. Dezcmbcr 1916. An die löbl. (icneralvcrsammlung der Vereinigung der österrcichischen Richter Wien In tiefstem Schmerz tiber den bérben Vcrlust, den wír, die Tráger der richterlichen Gewall durch den Hingang unseres obersten