Bírák és Ügyészek Lapja, 1917 (8. évfolyam, 62-70. szám)

1917 / 67. szám - Egyesületünk ünnepli Grecsák Károlyt

524 De a harci győzelemnél nem csekélyebb fontosságú, hogy a modern magyar állam fejlődéséi minden viszontagsággal szemben biztosítsuk. Az ügyvédségre ezen a téren az a feladat hárul, hogy saját működése körének megfelelőleg a jog, törvény és igazság uralmának biztosítékait teremtse meg. E biztosítékok sorában a legelső a független magyar bíróság. A magyar bíróságok függetlenségét a törvényhozás 1869-ben kimondotta. Be ha a kérdést nem a szavak, hanem a valóság világában vizsgáljuk úgy kétségleien, hogy a bíróságok államosítása óta a bírói függetlenség terén nem hogy haladtunk volna, hanem nagymérvű visszaesés észlelhető. Az azóta alkotott törvények, az adminisztráció intézkedései egyaránt túlnyomó részben a kormány hatalmát növelték a bíróságokkal szemben és nem azt a célt szolgálták, hogy a bíróság függetlenségéi biztosítsák a halalmi tényezőkkel szemben. Ez az áramlat annyira erős volt, hogy még azok az intézmények is, amelyeknek az lett volna a céljuk, hogy bíróságaink és ítélkezésük színvonalát emeljék, a kormányhatóság kezében az ellenkező eredményt váltották ki. Elegendő, ha a helyi előléptetés, a minisztériumi berendezések és a felsőbíróságok tanáesjegyzői állásai terén tett tapasztalatokra utalunk. Most állunk tehát azon kérdés előtt, akarjuk-e, hogy független bíróságunk legyen vagy sem ? Mert ha igen, úgy a mull és jelen hibáival szakítanunk kell. Messze vezetne, ha most hazánk sajátos viszonyainak megfelelő bírói szervezet kérdésének egész komplexumával foglalkoznék. A bírói szervezeti törvény legújabb tervezete kapcsán lesz erre módja a szövetségnek, annál is inkább, mert a tervezet mindazon szempontoknak, amelyekel helyeseknek tartolt, egytől-egyig nem felel meg. Mind ezen fontos kérdések tárgyalását más alkalomra kell fentartanom. Mai felszólalásom a legfontosabb kérdést kívánja érinteni. Ez a bírói javadalmazás és a bírói státus kérdése. Kétségtelen ugyanis, hogy amíg a bíró javadalmazása nem megfelelő, addig a bírói függetlenség csakis papiron fog maradni. Az a bíró, aki nem élhet gondtalanul hivatásának, nem lehel független. Nem várhatjuk el, hogy a legprimitívebb létfeltételekben hiányt szenvedi, gondoktól gyötört bíró jogi tudását fejlessze és a mai sokoldalú állami és társadalmi élet különböző nyilvánulásait figyelemmel kísérhesse. Még kevésbé várhatjuk ezt a függetlenséget a halalommal és a társadalommal szemben, amely nélkül nincs szabad objektív látás, nincs ideális függetlenség. A régi magyar tradíciókban felnőtt államférfiakban meg volt az érzék a bíróságok és különösen a felsőbíróságok méltósága és azon követelmény iránt, hogy a bírót ki kell emelni a mindennapi életből. Csakhamar szakítottunk azonban ezzel és fokról-fokra érvényesült az a törekvés, hogy a bíró a többi állami lisztviselővel egy kalap alá vonatva ugyanazon javadalmazásban részesüljön, mint a többi állami lisztviselő. Ezt a törekvést és álláspontot akkor sem helyeselhetném, ha hazánkban az állami tisztviselők ellátása a legfényesebb volna és ha olcsó munkaerő lenne a magyar adminisztráció jellemző vonása. Nem volna helyes ez azért, mert a bírói működés jellege, a függetlenség feltétlen poszlulátuma, a hosszasabb előtanulmány és az annyival nehezebb és megerőltetőbb munka megköveteli, hogy a bírói kar tagjai javadalmazás tekintetében is kiemelkedjenek a többi tisztviselő tömegéből. A nagy nyugati nemzetek ezzel tisztában is vannak. Anglia vés az északamerikai Egyesült-Államok a bírákat a függetlenségnek szinte példátlan biztosításán felül javadalmazás tekintetében is messze föléhelyezték az állami tisztviselők minden kategóriájának. A kontinentális államok törvényhozásai azl a példát nem követték ugyan, itt azonban megvan az, hogy a bírói karba a legvagyonosabb osztályok íiai sereglenek. Ez a bajokat némileg enyhíti, de koránlsem szünteti meg, mert kirekeszti a szegény, de tehetséges jogászt a bírói karból. Ezzel pedig olyan állapotot teremt meg, amely veszedelmesen hasonlít az oszt ályigazsá gszo I gá 1 taté shoz. Hazánkban nem számíthatunk arra, hogy a vagyonos osztályok lehetséges íiai elsősorban a bírói szolgálat felé törekedjenek, de sajátos nemzetiségi és társadalmi viszonyaink mellett ez nem is volna szerencsés, sőt attól tartok, hogy az esetben oly károk származnának, amelyek ugyanolyan, sőt bizonyos tekintetben még veszedelmesebbek a mai állapotból folyó sokféle bajnál. Nálunk nem marad más hátra, minthogy a bírói kar javadalmazása véglegesen kielégítően szabályoztassék akként, hogy a bíró fizetéséből gondtalanul megélhessen, családot alapíthasson és ne kelljen választania a becsületes szegénység és a hatalom szolgalelkű követése között, Nem osztom azt a véleményt, hogy a bírónak a mellékkeresettel járó foglalkozások űzését meg kellene engedni. A mai gazdasági élet oly szövevényes, oly sokféle elágazódásai vannak,, hogy az a bíró, aki bárminő mellékkeresetet folytat, előbbutóbb okvetlenül inkompatibilis helyzetbe jut, De nem helyes az a felfogás sem, hogy a bíró javadalmazása az állami tisztviselők összes kategóriáinak javadalmazásának arányában emeltessék. Ez a kívánalom nem igazságos, mert mint lentebb jeleztem, nem várható, hogy az állam ugyanúgy díjazza a közigazgatási tisztviselők nagy tömegéi, mint a qualitative oly magas funkciót teljesítő bírót, de nem is vihető keresztül, mert hazánkban, ahol amúgy is túlteng a bürokrácia, pénzügyi lehetetlenség, hogy a bírói javadalmazás kérdését a többi állami tisztviselő javadalmazásának mikén ti rendezésétől tegyük függővé. A bírói javadalmazás kérdésének rendezése a legsürgősebb állami feladatok egyike. Haladéktalanul, még a világháború alatt kell ezen kérdést kielégítően rendezni, ha nem akarjuk, hogy állami létünk egyik legnagyobb biztosítéka veszélyeztetve legyen. A magyar ügyvédség mint a hazai igazságszolgáltatás érdekeinek őre kötelességének kell, hogy tartsa a sürgős intézkedés követelését, miért is az elnökséggel egyetértésben a következő határozati javaslatot terjesztem elő: Az Országos Ügyvédszövetség közgyűlése az ország kulturális, társadalmi és jogi szükségletének érdekében állónak tartja a bírói és ügyészi kar életfellételeinek olyan biztosítását, amely megengedi azt, hogy anyagi gondoktól menten szentelhesse magát hivatásának és oly életet folytathasson, amely Őt a társadalom eleven és lüktető életében való illő részvételtől meg ne fossza. Az Ügyvédszövetséii ennek biztosítékát csakis a bírói és ügyészi státus külön rendezésében és a javadalmak megfelelő emelésében látja. A jogszolgáltatás annyira elsőrendű megnyilvánulása az államnak, hogy a többi cselekvési köreit jelentőségben messze felülmúlja és ez okból méltányolva bár a többi tisztviselők érdemeit és jelentőségél is, bár mindannyiuk helyzetéi javulásra szorulónak el kell ismerni, elsősorban mégis a bírói és ügyészi kar helyzetét tartja orvoslandónak. A pártatlan és minden oldalról független jogszolgáltatás érdekében az ország ügyvédsége ez okból elhalaszthatatlan szükségesnek tartja az évtizedek óta sajgó seb gyökeres orvoslását. HIVATALOS RÉSZ. Tolhivás osztályainkhoz. Alapszabályaink értelmében osztályaink ha újjáalakulnak, úgy ez alkalommal új tisztikart is választanak. Felkérjük osztályainkat, hogy a megalakulásról felvett jegyzőkönyvet, valamint a megválasztott tisztikar névsorát az év kezdetén sürgősen küldjék meg egyesületi központunknak, hogy az év során az osztályokkal való érintkezés az osztály vezetőivel lehetséges jegyen. Árvák jelentkezzenek ingyenes nevelésre. Igazgatóságunk elhatározta, hogy árvaalapunk jövedelméből ingyenes helyeket létesít budapesti főiskolai inlernátusunkban. Felkérjük tehát az igényjogosultakat, hogy indokolt kérvényeiket egyesületünk igazgatóságához sürgősen nyújtsák be. Belépések egyesületünkbe. Újabban a következők léptek be egyesületünkbe: dr. Dezső Kálmán curiai biró Bjpest, Zsigmondovics Mihály nyug. curiai biró Bpest, Finkey Pál táblabíró Pécs, dr. Fritz József táblabíró Zalaegerszeg, Techy Gyula táblabíró Gödöllő, Valkovszky Elek nyug. kir. táblabíró Bpest, dr. Jeney Aladár kir. ügyész Kolozsvár, dr. Lányi Sándor kir. ügyész Veszprém, dr. Bagóti Ödön tszéki biró Veszprém, dr. Brunner János jbiró Módos, dr. Márkus Ferenc kii*, jbiró Sopron, Sperlágh Géza vz. jbiró Zalaegerszeg, Szabó János vz. jbiró Zalaegerszeg, dr. Páll Vencel tsz. biró Torda, .Szabó Sándor tsz. biró Veszprém, dr. Deszkásy Lajos kir. alügyész Sopron, Balázs József aljbiró Alsólendva, dr. Horváth Arlhur tszéki albiró Torda, dr. Szász József kir. aljárásbiró Nyitra, dr. Bán Miklós tszéki jzŐ Nagyszeben, dr. Borody Dezső tszéki jző Sopron, dr. Erösy Aladár tszéki jző Torda, dr. Grois László tszéki jző Kolozsvár, dr. Horbay Gyula tszéki jzŐ Miskolcz, dr. Kern Aurél ügyészségi jzŐ Bpest, dr. Kleinhempel Adolf Iszéki jző Torda, dr. Kovács Gyula tszéki jző Veszprém, Pammer György Iszéki jző Zalaegerszeg, dr. Palonai László jbs. jző Zalaegerszeg, dr. Puskás István Iszéki jző Veszprém, dr. Rákóczy Béla jb. jző Kolozsvár, dr. Révész László járásb. jző Kecskemét, Sándorfi Dezső tszéki jző Veszprém, dr. Szalay Jenő kir. tsz. jző Sopron, dr. Szánthó Vitus tszéki jző Kézdivásárhely, dr. Takács Dezső tszéki jző Zalaegerszeg, dr. Bóka Béla jb. joggyakornok Kecskemét, dr. Kienilz Ferenc jb. joggyak.