Bírák és Ügyészek Lapja, 1917 (8. évfolyam, 62-70. szám)

1917 / 63. szám - A m. kir. Kúria megtámadása

493 viselő úr azzal az ellentéttel folytatta beszédéi, hogy míg a királyi ítélőtáblák a védők legnagyobb hálájára és elismerésére Ítélkeztek, :i Curia, amely addig eassatorius hatáskörrel voll felruházva, a megállapított tényálláshoz alkalmazkodva a védőknek ezt a bizonyos elégedetlenségét hívta ki maga ellen. Lényegileg ez volt a t. képviselő úr idevágó fejtegetéseinek gondolatmenete. ÉlŐszÖr is a legnagyobb határozottsággal tagadásba kell vennem •innak a dantei képnek igazságát, amely az egész beszéd beállításának az alapjául szolgált, és a legnagyobb határozottsággal vissza kell utasítanom azt a telievést, hogy akinek az ügye a Curiára kerül, annak minden reménnyel lel kell Hagynia. Annak, aki a Cííria elé jut, azzal a határozott megnyugvással, azzal a biztos tudattal kell bírája elé állania, hogy szembenáll azokkal a becsületben és az igazság keresésében megőszült kiváló férfiakkal, akiket az arra hivatottak előterjesztésére megboldogult királyunk mini az ország legméllóbbnak talált biráit nevezeit ki az ország legfőbb bírái közé, és akik ezt a feladatukat minden téren és különösen ezen a téren js a legodaadóbb, légfáradságosa bb, legminuciózusabb lelkiismeretességgel, munkaerejük teljes megfeszítésével töltik be. Teljesen téves a t. képviselő úrnak az a beállítása is, hogy a Curia azért, mert túlnyomókig eassatorius hatáskörben Ítélkezik, elszokott volna a tárgyi igazság keresésétől. Ezt semmiféle bíróról nem lehet nyugodtan mondani, legkevésbbé a Curia biráiról. A l. képviselő úr, mint kiváló jogász és mint gyakorló-ügyvéd nagyon jól tudja, hogy bűnvádi perrendtartásunk az 1896. évi XXXÍll. L-c. 437. §-ában megállapítja, hogy a Curia az igazságnak és a törvénynek megfelelő ítéletet hozhat, t. i. nemcsak alaki, vagyis eljárási, jogi, eassatorius semmisségi okok alapján, hanem anyagi semmisségi okok alapján is eljár. Már pedig minden jogász tudja, hogy anyagi semmiségi okok alapján a törvénynek megfelelő ítélet hozása semmi mást nem jeleni, mint az alsó foknak téves, t. i. nem a törvénynek megfelelő Ítéletével szemben a tárgyi igazság megállapítását. A Curiá tehát el sem szokhatott, mert tizenhét éve, 1900 január 1. óta, amióla t. i. a bűnvádi perrendtartás hatályban van, egyebet sem lesz, mint büntetőügyekben a tárgyi igazságot keresi és azt érvényre juttatja. Ezenfelül a t. képviselő úr beállításának egész menete, amint erre a statisztikai adatok kapcsán rá fogok térni, teljesen téves. Nem akartam a háború tartama alatt ezeket a statisztikai adatokat a t. Ház elé terjeszteni, eszem ágában sem volt, hogy a mai vitában — különösen ilyen keretben és ilyen irányban fel kell szólalnom, de ez most már kötelességem lesz, jelenlegi, állásomnál fogva. T. Képviselőház! Az a beállítás, mintha a gyorsított- eljárás meggátolná a tárgyi igazság érvényre jutását, lellogásom szerint minden tárgyi alap nélkül való. Leszek bátor pontról-ponlra venni a t. képviselő úr állításait és bocsánatot kérek, ha hosszasabban leszek kénytelen a t. Ház türelmét igénybe venni. Nem hiszem, hogy az igazságszolgáltatás történetében bárki is akadna, aki ne értene abban egyel, hogy az igazságszolgáltatásnak és elsősorban a büntető ítélkezésnek nincs más, jelentősebb feladata, mint a tárgyi igazság kutatása és érvényre emelése. Az az ítélkezés, amely nem ezt keresi, az nem is ítélkezés, hanem önkénykedés, vagy akármicsoda más, de nem igazságszolgáltatás. Azonban, hogy a gyorsított eljárás az igazság megállapítását meggátolná, azt a leghatározottabban tagadásba \eszem. A gyorsítóit eljárás szabályainak megállapítását az lelte mellŐzhelelleiiné, hogy 1915 tavaszán mindnyájunk legnagyobb meglepetésére, megdöbbenésére és egyeiértő felháborodására azl kellett sajnosán konstatálnunk, hogy bizonyos hadseregszállítások terén súlyos visszaélések történtek. Hogy mennyire mellőzhclcllen szükség voll az 1915. évi XIX. l.-c. megalkotására, arra nézve legyen szabad csak azt az egy adatol felhoznom, hogy e törvény életbeléptetése, vagyis 1918 június 17. óta 1916 december l -ig — eddig állanak az adatok rendelkezésemre — összesen A 259 ilyen ügy indíttatott. Tehát nem szórványos, itt-ott előforduló néhány visszaélésről, hanem az esetek nagyobb számáról voll szó. Hogy nemcsak alaptalan gyanúról, hanem komoly vádakról voll szó, mutatja az, hogy 1910 december l-ig összesen 1099 jogerősen elitéit ilyen liadseregsZállíló ügye nyert a bíróságnál elintézési, ezzel szemben 420 jogerős felmentés történt. Látnivaló tehát, hogy komoly állami érdekről van szó, t. i. a hadsereg ellátásáról, véderőnk harcképcsségéről, ami, azt hiszem, a Ház minden tagjának megítélése szerint legelsőbbrendíí állami érdek. Mikor a legnagyobb elkeseredéssel hallottuk, hogy a hazáért és valamennyiünkért küzdő derék katonáink papirtalpú bakancsokai, pókháló-vékonyságú szövetekel, beteg katonáink pedig padlóviasszal készült ételt kaplak, akkor természetes, hogy ilyen visszaélésekkel szemben a legnagyobb eréllyel és gyorsasággal kellett eljárnunk. Tudom én, hogy a slatáriális eljárásnak óriási veszélyei vannak. Nem is volt eszem ágában sem egy slatáriális eljárási kezdeményezni. De ez az eljárás nem statáriális és csak jelzője a ((gyorsítóit ». Az eljárási szabályok megállapításának a következő motívumai voltak. Először is az 1896. évi' XXXIII. t-cikkbén megállapított bűnvádi perrendlarlásban — amelynek előkészítésében mélyen lisztéit képviselőtársam, id. Erdélyi Sándor képviselő úr kegyes megbízása ból annak idején részt véltem — minden tekintetben a védelem garanciái jutnak érvényre. Ugyanis megengedi ez a törvény a vád irattal szemben a kifogásolási eljárást, ami hosszadalmas lehel, továbbá megengedi az ügy érdemében a kélfökú érdemleges felébbvitelt, tehát az elsőfokú Ítélettel szembén a királyi táblához, a királyi lábiával szemben a Curiáltöz. Most már méltóztassék elképzelni, hogyha a hadseregszállítási bűnügyekben 3—4 esztendeig tartható eljárás lenne megállapítva, mint ahogy az volna, ha a gyorsított eljárás- szabályai meg nem állapíttattak volna, és egy 1915-ben elkövetett bűncselekmény jogerős megbírálása majd vauimikor a háború után történnék. Méltóztassék a kormány felelősségérc gondolni abban az cselben, ha ki volna téve annak a szemrehányásnak, hogy ez ügyekben, melyek a hadsereg harcképességét érintik, melyekben a harctéren küzdő katonáink, testvéreink, barátaink egészségének veszélyeztetéséről van szó, a legkülönbözőbb perórvoslatok használatát és az ügy elhúzására módot, adó eljárást hagyott érvényben. Ezzel szemben miben áll az eljárásnak a biráit rendeletben kereszlülvill rövidítése ? Abban, hogy a vádirattal szemben a kifogásolási eljárás nincs megengedve és hogy három fórum helyett kettő van. Ezzel szemben azonban több irányban növelte a rendelel azokat a garanciákat, melyekre a képviselő úr különben helyesen utalt; növelte abban, hogy az efsőfokúhkollégiumot három bíró helyett öl bíróban állapította meg és növelte — és ezt nyomatékosan mondom — abban, hogy az ügy érdemleges elbírálására mint felebbviieli hatóságot nem a királyi ítélőtáblát, hanem azt a fórumot állapította meg, melyre az országban mindenkinek, akinek peres ügye van, a legnagyobb bizalommal és nyugalommal kell tekintenie: t. i. a királyi Curiát. Ila azt állítja a képviselő úr, hogj ezzel szemben a védelem negációja fejlődön ki, akkor határozottan tévesen informálták. Az ú. n. gyorsítóit eljárás megengedi a védelem teljes, szabad kifejtését ép úgy, mint minden más ügyben. Mindazt megleheti tehát így a terheit, mini védője, amit más ügyben: a lényállás előadását, helyreigazítását, s a védelem javára felhozható körülmények kifejtését. Nem lilok, hogy nemcsak kii', ügyészségeknél és a bíróságnál, hanem az igazságügyininiszlcriunihan is ahol mindezen ügyekel, melyekre statisztikailag utaltam, én tartom kötelességemnek 'felülvizsgálni - rendkívül sok ügyben ívekre terjedő beadványok terjesztettek elő, amelyekben a védő urak kifejtik mindazt, amit védencük érdekében kifejtem jónak látnak. Nem lilok az sem, hogy e tekintetben magam is rendelkezésre állok bármely védőnek, és hogy néha órákat töltök azzal, hogy ügyészekkel, vidéki ügyész urakkal is, informáltatom magamat valamely ügy állásáról, nem szorítkozva csak az írásbeli információra. A minisztériumi ügyosztály előadói és vezetője is és az ügyészség más kiváló, teljes bizalmat érdemlő, teljesen objektív lagjai is olyanok, kik még abban a perben sohasem jártak cl, a legnagyobb mhvuciozilással vizsgálják, hogy az illető ügyben mi a lényállás. Mikor a vádirat beadatott, az elsőfokú tárgyalás a teljes kontradiklórius eljárás azon szabadságával és azon részletességgel folyik le, melyet a védelem teljes szabadsága kíván. Nem titok, hogy bizonyos ügyek heteken ál, némelyek négy hónapig is tárgyaltainak az élsŐ fokon. Azt tellát, hogy az előkészítő vagy az elsőfokú eljárás alatt a védelem negációja volna napirenden, teljességgel nem lehel állítani. Marad a felsőfokú eljárás. A királyi Gui'ián a védő a semmisségi eljárásra vonatkozó szabályok értelmében, a Ijp. 384. §. 9. pontja szerint felhozhatja azt az alaki semmisségi okol, hogy a bíróság a védelem szempontjából a törvény lényeges rendelkezését megsértette, illetőleg tévesen alkalmazta. Tehát ha az első fok elnézésből elitéit egy ártatlant, e porti szerint módjában van a védőnek sem misségi panasszal élni. Végigtárgyaltam e kérdésekéi a Curia több nagyrabeesült tanácselnökével, természetesei! nem egyes ügyben, hanem elvileg és teljes megnyugvásom az, hogy a Curia tanácsa sohasem tagadta meg a védetem szabad kifejtését, ha a .'!<Si. 8; 9. pontja alapján a védelem előterjesztést lelt. Természetesen az már teljesíthetetlen és elképzelhetetlen dolog volna, ha ugyanazt a tényállást, amelyet az alsó fokon hónapókon kérésziül megállapítottak, mindebben az 1259 bűnügyben a Curiárt megint meg akarnák állapítani, mert hiszen akkor, eltekintve attól, hogy a lényállás nem reprodukálható, annyi Curia kellene, ahány királyi törvényszék eljárt ezekben az ügyekben és azoknak is hónapokon keresztül csak ezzel kellene foglalkozniok. Erre pedig semmi szükség nincsen. Ha pedig a képviselő úr azt hiszi, hogy a Curia mindig in pejus vállozlalja meg az Ítéleteket, ebben is léves információból indul ki. Hiszen a képviselő úr tartózkodóit attól, hogy ily ügyekben védelmet vállaljon, tehát közvetlen tapasztalatokat e téreii nem szerzett. Megnézhetett két vagy tiz ügyet, de nem 1259-et; sokkal elfoglaltabb, semhogy ezt tehette volna. Az elbírált 1259 ügyből az