Bírák és Ügyészek Lapja, 1916 (7. évfolyam, 52-61. szám)

1916 / 59. szám - Az igazságügyi szervezet reformja

459 célt szolgálhatja és szolgálja is, hogy a biró az anyagi jog elbírálása körül a megszabott keretek és formák között tudása és lelkiismerete szerint járjon el. A Pp. szempontjából tehát a biró csupán a pert tartja szem előtt, figyelmen kívül hagyva a mellékes körülményekel, vonatkozzanak ezek akár magán — akár hivatali körülményekre. Lényegesen más elbírálás alá esnek a Jüsz. rendelkezései akkor, amikor ezek a pervezetés tekintetében szabnak meg a birónak irányelveket. A biró intézkedéseit, felfogását a Pp. szempontjából a magasabb fokú bíróság van hivatva elbírálni. A Jüsz. rendelkezéseinek betartásáért azonban a biró felügyeleti hatóságának felel s így akarva, nem akarva sem tud, vagy legalább is nehezen tud azoktól a melléktekintetektől szabadulni, amelyek a pervezelés szempontjából eléggé kárhozlatandók s amely kérdéssel már oly sokan és annyit foglalkoztak, hogy ujabbat e téren alig lehet mondani. A tevékenységi kimutatás! Amikor a Jüsz.-nek a tömegnapokról rendelkező részét kell a Pp.-nak a pervezetésre vonatkozó szabályaival összhangzásba hoznunk, sokszor akaratlanul is előttünk lebeg a tevékenységi kimutatás, amely a birót az elfogulatlan pervezetésben befolyásolhatja. Magában a járásbírósági eljárásban is lényeges a különbség az említett szempontból, aszerint, amint kis, vagy nagy járásbíróságról van szó. Nagy járásbíróságnál legalább két, de rendszerint több biró tárgyalja a polgári pereket s amennyiben az ügy a lömegnapon tárgyalás nélkül nem intézhető el, akkor azt nyomban az érdemleges tárgyalást ellátó biró veszi át, úgy hogy a tömeget ellátó biró az érdemleges pereknek csak egy részét kapja meg. Egészen más a helyzet azonban a kis járásbíróságnál, ahol rendszerint egyetlen biró kezén van a polgári ügyszak teljes egészében. A Jüsz. 39. §-a parancsolólag előírja a tömegnapok tartását, a tevékenységi kimutatás külön részt szentel a tömegnapok adatainak, az időszaki felügyeleti vizsgálatnak pedig külön meghatározott tárgyát képezi a tömegnapokra vonatkozó intézkedések mikénti be- vagy be nem tartása. A kis járásbíróságnál működő biró tehát nem oszthatja be, nem lűzheti ki tetszése és legjobb belátása szerint a pereket, hanem kénytelen tömegnapokat tartani. Nem beszélve a mai ügyforgalomról, kis járásbíróságnál is átlag 20 ügy tűzhető ki egy-egy tömegnapra, egy évre 46 hetet s hetenkint egy tömegnapot számítva. A polgári ügyszakot ellátó egyetlen biró ellátván az érdemi tárgyalás nélkül befejezhető pereket, azt látja, hogy 8—12 érdemlegesen tárgyalandó pere maradt. A Pp. 191. §-a értelmében, amenynyiben ezt a felek kölcsönösen nem kérik, akár az egyik fél kérelmére, akár hivatalból csak abban az esetben halaszthaló el az érdemleges tárgyalás, ha a megjelent felek, illetve képviselőik valamennyien a bíróság székhelyén laknak.-. Igen ám, de a lehetőségek bármelyike nagyon is gyakran elvesztheti jelentőségét a Pp. 142. §-ának az idéző végzés tartalmáról való mikénti rendelkezésével. A keresetlevélre hozott idéző végzés szerint a íelek felhívatnak arra is, hogy a per felvételére ((és érdemleges)) tárgyalására tanúikat is hozzák magukkal. A fél teljes joggal és jóhiszeműséggel járva el, összeszedi tanúit és viszi őket magával a tárgyalásra. A tárgyalások megkezdésekor azután a biró elég gyakran nagy épülésére azt látja, hogy 20 megidézett fél helyett, jelen van 45—50 ember. Számítsunk a tömegnapra kitűzött ügyek általános ellátására u. m. a jelenlevők megállapítására, a mulasztások feljegyzésére, az elismerés vagy lemondáson alapuló Ítéletek alakiságaira, egyezségekre, esetleg pergálló kifogásokra 1—l1/* órát, az érdemleges perek alapos és lelkiismeretes letárgyalására, nagyon minimálisan 3 órát, kérdem, hogy s mint fog a biró a tanukkal végezni? Már csak úgy áll a dolog, hogy a lelkiismeretes biró, a felek tanúinak kihallgatását, nem beszélve a teljes alaptalanul felajánlott bizonyításról, rendszerint el is rendeli. Teszi ezt gyakran olyankor is, amikor azt nem találná ép feltétlenül szükségesnek, ámde megnyugtatásául a hivatkozó s anyagi igazságában, vagy akár a tanúban is bizakodó félnek. Elrendeli tehát a tanuk kihallgatását a tömegnapon is# Igen, de a tanuk történetesen jelen vannak, a Pp. 287. §-a pedig világosan előírja, hogy a biró, ha annak kihallgatása szükségesnek mutatkozik a fél által magával hozott tanukat kihallgatni köteles. így aztán a tömegnapok szigorú betartása mellett gyakran megtörténhetik, hogy bonyolódottabb természetű perek kerülvén együvé, a biró estig sem végez a tárgyalásokkal, végeredményben mégis csak kényszerítve lesz az érdemleges tárgyalások egy részét elhalasztani, a Pp. 191. §. 4. bekezdésében megengedett eseteken kívül is, tehát a törvény rendelkezése ellenére. Miként oldható meg a kérdés, hogy a törvény célja és szelleme sérelmet ne szenvedjen? A beérkező perek kétségtelenül mindenkor a legközelebbi tömegnapra lűzendők ki. Erre kényszeríti a birót a pertartam szigorú alkalmazása, amely nem ad módot a birónak annak indokolására, hogy a minimális tartamon túl lolyamatban volt per befejezéséi mi késleltelte ? A gyakorlat bizonyítja, hogy a kis járásbíróságnál működő biró még a mai ügyforgalom melleit is gyakran kerülhet abba a helyzetbe, hogy túltéve magát a törvény szellemén, elejtve a lelkiismeretes alaposságot, kénytelen a tömegnappal megbirkózni. Ez semmikép sem egyeztethető össze a törvényhozó szándékával, sem a bírói tevékenység lényegével. Ha a Pp. 191. §-a s a Jüsz. 39. §-a különleges újításokat teremtenek, úgy módját kell ejteni annak is, hogy ez újítások minden vonalon a célnak és rendeltetésnek leljesen megfelelően kcresztülvihetők lehessenek. S erre szerintem két mód kínálkoznék alkalmasnak: Vagy különíttessék el a járásbirósági eljárásban is a perfelvételi tárgyalás az érdemleges tárgyalástól oly módon, amint ezt a törvény a törvényszéki eljárásban szabályozta, s ez cselben állapíltassék meg kifejezetten perfelvéleli tárgyalásra szóló idéző végzés tartalma a Pp. 142. §. 1. bek. szerint; vagy pedig hagyassék ki a hivatkozott szakasz 2. bek. szerinti idéző végzésből a feleknek szóló az a felhívás, hogy bizonyítékaikat már az első tárgyaláson terjesszék elő. Ily módon a tömegnap helyes és célszerű intézménye a kis járásbíróságnál is be fog válni. A biró sem fog oly helyzetbe kerülni, hogy kénytelen a törvényhozó világos rendelkezése ellenére cselekedni, vagy pedig, ami sok esetben súlyosabb beszámítás alá eshetik, a megkívántató alaposság rovására kezelni a pereket. Igenis, lehetőség szerint tárgyalja le a biró a tömegnapon is érdemlegesen a pert, de ne kívánják tőle azt, hogy akkor, amikor már a fentebb felsoroltakkal lelkiismeretesen és kellő gondossággal végzeit, esetleg kényszerítve legyen nagy és bonyolódóit bizonyítási anyagokkal felületességgel végezni, csak azért, hogy egy napon teljesen végezzen a tömegnap egész anyagával. Witzl Győző lengyeltóti kir. járásbiró. Az igazságügyi szervezet reformja. Azok után az értékes felszólalások után, amelyek a készülő szervezeti reform ügyében lapunk hasábjain elhangzottak, én csupán a birójelöltek kiképzésének kérdéséhez óhajtok néhány gondolattal, eszmével hozzájárulni. Mindazt, amit kiváló jogászaink lapunkban — e kérdést vitatva — a birói függetlenségről, a fokozatos előléptetésről, a birói dotációról, a nyugdíjazási korhatárról és módozatokról elmondottak, teljes egészében elfogadom, azokhoz hozzáadni, vagy azokból valamit elvenni én nem kívánok. Szerintem az igazságügyi szervezet készülő reformjának ki kell terjeszkednie a birójelöltek gyakorlati kiképzésére is, a birójelöltek előmenetelének biztosítására is, mert a mai helyzet e tekintetben is tarthatatlan, a birójelöltek kiképzésének s a birójelöltek előmenetelének is új, modernebb és humánusabb alapra kell helyezkednie. A legelső amivel a reformot meg kell kezdenünk, a birói joggyakorlaton levők rangjának, cinevezésének a megváltoztatása. A joggyakornok elnevezés amily avult, ép olyan lealázó is a jogludori oklevéllel bíró jogász emberre nézve. Amint lehetnek az ügyvédi és a közjegyzői pályán ügyvédjelöltek és közjegyzőjelöllek, nem látom be, miért ne lehetnének a birói státusban, a birói pályán is joggyakornokok helyeit birójelöltek. A birák tehát mint birójelöltek kezdjék meg pályafutásukat a birói státusban. Köveleljük meg a birójelöllektől a jogludori képesítést, de ennek a magasfokú és igen hosszadalmas, igen nagy fáradságot, szorgalmas tanulást igénylő képesítésnek megfelelően a ranglétra legalsó fokán már biztosítsuk exislenciájukat. Feltéllenül kívánatosnak tartom azt, hogy a birójelöltek a tizedik fizetési osztály harmadik lokozalába neveztessenek ki és három évi joggyakorlatra utasíttassanak. A mai ezer korona segélydíj alamizsna csupán, amely veszélyezteti a későbbi biró anyagi függetlenségét is. Meg kell változtatnunk a birójelöltek kiképzésének módszerét is. Feltétlenül szükséges, hogy a birójelöltek úgy az egyes, mint a társasbíróságoknál foglalkoztassanak, hogy így annál szélesebb, mélyebb és alaposabb gyakorlathoz juthassanak. Mert ez eddig csak papiroson volt így, a gyakorlatban csak a legritkább kivételeknél érvényesült ez a kívánatos és íontos elv. Arra is nagy gondot kellene fordítani, hogy a birójelölt úgy az egyes-, mint a társas bíróságnál lehetőleg minden ügyszakban foglalkoztattassék, hogy a biróképzés egyoldalúsága megszűnjön. Nem tartom helyesnek azt a nagyon^sok társasbiróságnál követett rendszert, hogy a birójelöltet biró* mellé osztják be, kizárólag annak dolgozik s a többi ügyszakból gyakorlati ismeretet