Bírák és Ügyészek Lapja, 1916 (7. évfolyam, 52-61. szám)

1916 / 52. szám - Ügyvédi költség a községi biróság elé tartozó ügyekben

406 újabb örvendetes lépésről értesíthetjük kartársainkat, Az igazságügyminiszter úr elrendelte, hogy a jövendő magyar magánjogot tartalmazó polgári törvénykönyv törvényjavaslatának szöyege minden egyes bírónak úgy kczbesítlcssék, hogy a könyv a biró tulajdonává lesz. Tudtunkkal ez a rendelkezés már foganatosítva is lelt. Mindenesetre hasznos lenne, ha a törvényjavaslat szövege mellett az indokoláshoz is hozzájutnának kartársaink, mert így lenne csak oly tudatos jogalkalmazás eszközölhető, mely lassan a bírói gyakorlatot a jövendő joggal összhangba hozná és így a magánjogi codex életbelépését, megkönnyítené. Ügyvédi költség a községi biróság elé tartozó ügyekben. A pestvidéki kir. törvényszék polgári tanácsainak I. számú elvi jelentőségű megállapodása szerint az 50 K összeget vagy értéket meg nem haladó fizetési meghagyásos ügyekben, ügyvédi képviselet esetében, a kérelmekért és ellentmondásért, a bélyegköltségen és postadíjon felül a követelés összegével arányban álló munkadíj is, az ellenfél terhére megállapítandó. Eme elvi megállapodás hézagpótló rendeltetését elvitatni nem lehel, örömmel fogadtuk annál is inkább, mert a polgári perrendtartás életbeléptetése óta sok oly vitás kérdésre bukkantunk, a melyek tisztázását, a hézagos, vagy homályos szakaszok mikénti értelmezését és alkalmazásának helyes megjelölését az elsőfokú bíróságok a felsőbíróságoktól várják. így voltunk az elvi megállapodás állal liszlázolt kérdéssel is. Az 1893: XIX. t.-cz. 22. §-a az ügyvédi képviselettel kapcsolatban 40 koronától felfelé állapította meg, illetve engedte meg az ügyvédi munkadíj megszabását. Érthetően és világosan kikapcsolta tehát az értékhatár szerint községi bírósági hatáskörbe utalt ügyekben az ügyvédi munkadíj mcgállapíthalását a fizetési meghagyásos eljárásban is. A régi eljárásban tehát egyöntetű volt a gyakorlat a 40 koronán alóli ügyekben, akár községi biróság előtt, akár fizetési meghagyás utján érvényesítette felperes követelését. Egyik esetben sem állapította meg a járásbíróság az ellenfél terhére az ügyvédi képviselet áltál felmerült költségeket. Sajnos, úgy látom, hogy az 1 sz. elvi jelentőségű megállapodás, bár egyrészt a további gyakorlatra nézve irányadóul szolgál, egymagában még nem elégséges arra, hogy az 50 koronán alóli ügyekben a szóban forgó kérdés tekintetében egyöntetűségei teremtsen. Mert minő helyzetet teremlelt az elvi megállapodás ? Míg a fizetési meghagyásos eljárásban most már értékre való lekinlcl nélkül honorálható az ellenfél terhére is az ügyvédi ténykedés, addig a községi biróság előtt folyamaiba lelt 50 koronán alóli perekben a polgári perrendtartás ezt kifejezetten kizárja. A 762. §. szerint a községi biróság a képviselletés következtében felmerült költségtöbbletet az ellenfél terhére meg nem ítélheti. Régi eljárásunk (1877 : XXII. t.-c. 36. §-a, 1893:XVHI. t.-cz. 225. §.) szerint nemcsak a községi biróság, de ennek hatáskörébe tartozó s felebbvitel folytán a kir. járásbíróságok elé kerülő "perekben, ez utóbbiak sem állapították meg az ellenfél terhére az ügyvédi költségeket. A községi bíróságok hatáskörébe tartozó perekben — bár a hivatkozott 762. §. csakis a községi bíróságot említi — ma is általában az a járásbíróságok gyakorlata, hogy az ellenfél terhére ügyvédi ténykedéssel felmerülő költségeket nem állapítanak meg. Mi következik ebből ? Tárgyalásra kerül két 50 koronán alóli per. Az egyik a községi bíróságtól, a másik fizetési meghagyás utján ke'rül a kir. járásbíróság elé. Míg az előbbiben a járásbíróság nem állapítja meg az ügyvédi költségtöbbletei, addig az utóbbiban már módjában áll a pervesztes felet ezzel terhelni, sőt az elvi megállapodás alapján ezt már nyugodtan meg is teszi. Hogy az ily ellentétes intézkedések az igazságszolgáltatásban, legyenek bár anyagi vagy alaki vonatkozásúak, mily káros befolyással bírhatnak, azt bővebben fejtegetnem nem kell. Figyelemmel pedig arra, hogy az új polgári perrendtartás új jelenségeivel szemben az idő rövidségére való tekintetlel szokásjog s így kifejlődött gyakorlat még nem keletkezhetett, kívánatos lenne a szóban forgó kérdésben is elvi megállapodási létesíteni. Az 1893 : XVIII. l.-cz. 225. §. 3. pontja a kir. járásbíróságok részére határozón rendelkezést szolgáltatóit az ügyvédi költségeknek községi bíróságok elé tartozó ügyekben való mikénti kezelésére, a mennyiben a képviselletés esetében felmerülő költségekre az 1877 : XXII. t.-cz. 36. §-ának intézkedéseit szabja meg. Az új polgári perrendtartás azonban szerintem itt nem rendelkezik kimerítően, mert annak 762. §-a kimondja ugyan, hogy a községi biróság a képviselletés következtében felmerült kíillséu többlelet az elleniéi terhére meg nem Ítélheti, ámde a vonatkozó szakaszok nem rendelkeznek arról, hogy e tekintetben a kir. járásbíróságok miként járjanak el. Mini fenntebb említettem, a kir. járásbíróságok általában nem állapítják meg a szóbanlórgó költségeket, mégis a gyakorlat e tekintetben is eltérő. . Míg egyes járásbíróságok a Pp. 764, §. alapján arra az álláspontra helyezkednek, hogy a képviseltctési költség c szakaszban nem lévén megemlítve, erre a járásbirósági eljárás szabályai alkalmazandók, tehát az ellenfél terhére megállapílandók, addig más járásbíróságok a korábbi eljárási szabályok hasonszerüségére alkalmazva felfogásukat, ma sem állapítják meg ezeket a költségeket. így alakulhal ki már ina, a mikor az új polgári perrendtartás még csecsemőkorái éli, oly ellentétes gyakorlat, mely semmikép sem alkalmas arra, hogy az igazságszolgáltatás tekintélyét és a jogkereső közönség bizalmát nagyobbítsa. Witzl Győző lengyeltóti kir. járásbiró.* HIVATALOS RÉSZ. Jelentkezés árvaalapunk jövedelmében való részesedésre. Az 1915. év április hó 15-én megjeleni lapunkban lelkes hangú l'elhivással fordultunk kartársainkhoz abból a czélból, hogy adakozásukkal tegyék lehetővé a bírák, az ügyészek és a birói segédszemélyzet (jegyzők, joggyakornokok) köréből a háború tartama alatt elesett kartársaink özvegyei és árvái támogatását ezélzó árvaalap létesítését. Örök köszönettel és hálával tartozunk ama kartársainknak, a kik nemes intentiótól vezérelt felhívásunk hatása alatt a mostani nehéz viszonyok közepette — átérezve az eszme és annak megalkotása fontosságát — bennünket adományaikkal támogattak. Hasonló köszönet illeti a társadalom azon tagjait is, a kik kartársaink felhívására mozgalmunkhoz csatlakozlak és árvaalapunk összegét növelték. A gyűjtés eddigi eredménye, melyhez egyesületünk kebelében működött Vörös Kereszt-kórház czéljaira adományozott és fel nem. használt pénztári maradvány (lásd 50. sz. lapunkban közölt igazgatósági ülés határozatát) is járult, 59,783 K 69 fillért tesz ki. Reméljük ugyan, hogy kartársaink az eddigi buzgalomhoz hasonlóan fogják a gyűjtést folytatni és hogy így árvaalapunk még tetemes összeggel fog szaporodni, mégis igazgatóságunk abból indul ki, hogy az eddig egybegyűlt összeg kamata alapul szolgálhat arra, hogy a reászoruló özvegyek és árvák ebből megfelelő támogatásban részesedjenek már most, a mikor arra bálán a legnagyobb mértékben rá vannak szorulva. Ettől az állásponttól vezérelve ezennel felhívjuk a háborúban elesett kartársaink (biró, ügyész, jegyző, joggyakornok) özvegyeit és árváit, hogy a mennyiben anyagi támogatásra reá vannak szorulva, igényjogosultságuk igazolása mellett kérvényüket egyesületünk igazgatóságához (Budapesti., Ráth Györgyutcza 20) mielőbb nyújtsák be, hogy kérelmeik tárgyalhatók és elintézhetők legyenek. A részletekre nézve egyesületünk titkári hivatala, vagy lapunk szerkesztősége készséggel ad felvilágosítást. * A szervezeti törvényjavaslat. 1914 június hó 14-én nyújtotta be az igazságügyi kormány a birói halálom gyakorlásáról, * A 7(54. §-ból nyilvánvaló, hogy a községi bíróságtól a járásbíróság elé vitt ügyekben is megítélendő a képviseletből eredő költségtöbblet (425. §.). Szeri:.