Bírák és Ügyészek Lapja, 1916 (7. évfolyam, 52-61. szám)

1916 / 57. szám - Özvegyek és árvák támogatása

445 ú. n. uri osztály idegenkedik gyermekeit oly pályára adni, amely nem csupán szellemi munkával alapítja és gyarapítja existenciáját. De kétszeresen helyteleníteni, sőt kiirtani kell ezt a ferde társadalmi felfogást és törekvést azokban a körökben, amelyekben ennek a törekvésnek nincsen semmi jogosultsága. Ilyen körök például az állami altisztek és szolgák és az állami lisztviselők alsóbb fokozatai, akiket nemzetgazdasági okokból, hogy úgy mondjuk, mintegy kényszeríteni kellene arra, hogy gyermekeiket az 'ipari és kereskedői pályákra adják. Ennek az eszmének a megvalósítását szolgálhatnék, ha a tervezett nevelési segítség megoszlásánál különös figyelmet fordítanánk arra, hogy az állami alkalmazottaknak fentnevezett köreiben minél több és minél nagyobb számban és elsősorban azoknak jusson ez a nevelési segítség, akik gyermekeiket az ipari és a kereskedői pályára kívánják adni. Lehetnek és vannak ugyan az altisztek és szolgák gyermekei közölt is olyan kivételes tehetségek, amelyeknek főiskolai kiképzését nevelési segítséggel előmozdítani elsőrendű közérdek; de szabályul azt kell felállítani, hogy az ösztöndíj és az ingyenes nevelőintézeti hely segítség elnyerésére elsőbbsége legyen az altiszt és szolga gyermekével szemben a lisztviselő gyermekének s a tisztviselői kategórián belül elsőbbséget adjon az a körülmény, ha az alkalmazottnak főiskolai képzettsége van. Fogadja Nagyméltóságod kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását. Budapest, 1916. évi május hó 13-án., Az Országos Birói és Ügyészi Egyesület elnöke Sürgős előterjesztésünk a háborús pótlék ügyében. Egyesülelünk a miniszterelnök úrhoz, az igazság- és pénzügyminiszter urakhoz a következő beadvánnyal fordult: Kegyelmes Uram! A sajtó útján közreadott kormányjavaslatból arról nyertünk tudomást, hogy a magas kormány azon elhatározással lépett a most újból összeült országgyűlés elé, hogy allól felhatalmazási kérjen az elmúlt évihez hasonló háborús segélyeknek az összes köztisztviselők részére szóló ismételi megadhatására nézve. Hálásan elismerjük, hogy a kormány ezen elhatározása kélségbevonhallan bizonyítéka annak, hogy a kormány mindenre kötelezően kiterjedő figyelmét ezullal sem kerülte cl, hogy egyrészt az egész köztisztviselői karnak súlyosan nehéz viszonyok közölt ezer lemondás és önmegtagadással végzett önfeláldozó és a háború sikeres befejezését hazánk zavartalan rendjének fenntartásával nagymértékben előmozdító lankadatlan tevékenysége méltánylást érdemel, másrészt, hogy a köztisztviselők megélhetési viszonyai az elmúlt évi segély megadása óta egyáltalában nem javullak. Mégis a kormány jelzeit elhatározása a legnagyobb aggodalommal, sőt mondhatjuk, fájdalmas kétségbeeséssel töltőit ,e\ bennünket, mert a segélyezés tervezett módja még csak megközelítőleg sem lehet alkalmas relleneles helyzetünk némi enyhítésére és meri a segélyezés szándékolt szűk kerete azzal a veszélylyel fenyeget, hogy a sok nélkülözéstől és gondtól megtörten, legjobb igyekezetünk ellenére is kitartásunk megőrlődik és a magunkra hagyatottság érzeté úrrá válván rajiunk, feladatainknak a jövŐÍDen már alig fogunk tudni megfelelni, mint ahogy azt a mai idők követelik. Épen azért bizakodva abban, hogy a nyilvánosságra juloll javaslat nem jelenti a magas kormány végső elhatározását és állásfoglalását és hogy a magas kormány a méltánylandó kényszerítő okok elől nem is kiván érzéklelenül kitérni, még az utolsó percben is arra óhajtjuk Nagyméllóságod útján a kormány figyelmét különösen ráterelni, hogy a ((segítsége immár csakis helyzetünk gyökeres és alajos orvoslása lehel, ez pedig egy jelenléklclen százalékos fizetési pótlékkal cl nem intézhető, hanem csakis akénl biztosítható, hogy az az arány, ami a bíróságok első szervezetekor az i87i. évi XXXII. l.-c. 8. §-áben szinten szerényen megszed olt biiói fizetések és a legszükségesebb élelmi szeret; és egyéb szükségleti eilkck akkori piaci árai közölt 187i-ben fennforgóit, újból visszaállítlatik és a birák részére megállapítandó fizetés ezen .alapon haladéktalanul akként számílalik ki, hogy abból azután meg is lehessen élni. Ki nem elégílők azon kísérletek, amelyek a tényleges viszonyokkal nem számolva, a fizetések bizonyos csekély százalékos pótlékáAal akarják az immár elkerülhetetlen segélyezés kérdéséi megoldani és ezt a százalékos pótlékot is csak egy ötletszerű kulcs alkalmazásával akarják megállapítani anélkül, hogy figyelemmel lennének arra is, hogy a legszerényebb igényekéi és még a mellŐzhetlen háborús nélkülözéseket is már számbavéve, milyen összeg szükséges okvetlenül ahhoz, hogy egy birói család egyáltalában mégis megélhessen. Annál inkább kell pedig ezt hangoztatnunk, mert amint arra íffár oly sokszor reámutattunk, épen a birák vannak jelenleg is a legsúlyosabb helyzetben, akik inlézmény'szerűen vannak elzárva attól, hogy valamely mellékfoglalkozás révén legalább a mai nehéz időkben anyagi viszonyaikon könnyítsenek. Azon kéréssel fordulunk tehát Nagyméllóságodhoz, ismerve Nagyméltóságodnak a birák helyzete iránti, mindenkor megnyilvánult érdeklődését, hogy az összkonnánynál sürgős lépéseket lenni kegyeskedjék aziránt, hogy legalább a bírákra nézve még a mostani országgyűlési ülésszak alait az illetmény-rendezés az általunk fennebb javasolt 1871. évi íizetés és az akkori szükségleti cikk-árak viszonya alapján vitessék keresztül, mert hisz egyrészt az 1871. évi törvényhozás sem vádolható azzal, hogy az akkor helyesnek talált fizetés megállapításával a bíráknak túlfényííző megélhetést biztosítóit, másrészt, mert a törvényhozás sohasem adta jelét annak a szándéknak és célzatnak, hogy a birák 1871-iki megélhetési színvonalát egyenesen lefokozni kívánta volna, hanem a tényleg azt eredményező későbbi törvényhozási intézkedések inkább csak törvényhozási elnézésnek tudhatók be. De ha az idő rövidsége és a javasolt fizetésrendezés állal kövelelt előmunkálatok esetleges nagyobb arányúsága gálja is lehelne kérelmünk azonnali teljesítésének, akkor is kétségbeesve hangoztatnunk kell, hogy a tcrvezelt "10%-os pótlék abszolúte elégtelen még a legfájóbb hiányok fedezésére is. Elég köztudomású nevezetesen, hogy az 1915. évi októberi árakat alapulvéve is, az összes nélkülözhetlén élelmezési és ruházati cikkek ma már újabbi 250—300%-os áremelkedést mulatnak és reánk, bírákra nézve egyszerűen megíizclhetellenekké vállak. Amennyiben tehát a magas kormány most hirtelen nem is tudná már változtatni a segélyezésnek százalékszeríí pótlék formájában kifejezésre jutó alapelvén, úgy Nagyméltóságodnak kegyes közbenjárását abban az irányban kérjük, hogy akkor ez a százalékos pótlék az alsóbb (XI—VII.) osztályokban legalább is 50—60%, a felsőbb fizetési osztályokban (VI—III.) pedig 30—40% legyen, meri ennél kisebb aránykulcs alkalmazása egyáltalában semmit sem lendít sorsunkon és meri a háború 30—40 milliárdos költségei melleit az államháztartásra csaknem közömbös, hogy a köztisztviselőknek nyújtandó megfelelőbb segély szintén még 60—70 milliót kövelel. A birói kar, de az egész köztisztviselői kar is bizonyára el volt és van készülve háborús nélkülözésekre, de azt igazán nem várhatta, hogy a közreadóit kormányjavaslat az áraknak napról-napra való ugrásszerű emelkedése dacára a segélynek még azt a praecarius mértékél is leszállítsa, amit a törvényhozás az elmúlt év őszén megadni már jónak látóit. Már pedig a mostani kormányjavaslat ezt jelentené, mert tavaly fizetésünk 20 % -át 10 hónapi időtartamra feloszlva kaptuk, ami egy-egy hónapra évi fizetésünk 2%-ának és ezt 12 hónapra (t. i. egy évre) számítva, évenként 24%-nak felel meg, ezenfelül beszerzések céljából az előlegnyujlás is szabadabb keretek közölt, magasabb összegben tőrtént, holott ezúttal az előlegadás is csak a 20%-os évi segély felére, t. i. a fizetés 10%-ára korláloztalott, ami még azt is kizárja, hogy számottévő egyszerire való bevásárlással könnyílhelnénk magunkon. Még a legridegebb és az elmúlt 10 hónap változásait figyelmen kívül hagyó felfogás is azt hozhatja tehát csak magával, hogy a segélyezés legalább az eddigi keretek között maradjon, vagyis hogy a 12 hónapra szóló segély ezután is a fizetés 24%-a legyen, ami még azt a módosítási is követelné, hogy ez a fizetéseknek a háború után várháló és immár elodázhatlan végleges rendezéséig minden további intézkedés nélkül állandósuljon és ne télessék esetenkénti törvényhozási határozattól függővé, hogy legalább helyzetünk bizonytalansága csökkenjen és élelberendezésünkben egy szilárd tényezővel számolhassunk. A magyar birói kar minden áldozatra és lemondásra készen továbbra is törhellenül megfelelni kiván kötelességeinek, de azt hiszi, hogy ezzel szemben joggal elvárhalja úgy a magas kormánytól, mint az országgyűléstől, hogy túlszcniéi mesén titkolt néma szenvedéseiben, összekötött kezekkel, minden segélyforrás szerzéséből törvényesén elliltotlan elpusztulni ne hagyják és ezért a felsorollakal Nagyméltóságodnak ismétellen kegyes megszívlelésre ajánlva, azon kiálló kéréssel fordulunk Nagyméllóságodhoz, hogy az összkonnánynál és az országg)tílés előli a felhozollakal jóindulatúlag tolmácsolni és háborús segélyczlelésünket ily értelemben kieszközölni kegyeskedjék. Fogadja Nagyméllóságod legmélyebb liszleletem őszinte nyilvánítását. Az Országos Birói és Tg) eszi Egyesület elnöke. Igazgatósági ülésünk határozatai. Igazgatóságunk e hó 22-cn (ártotta igazgatósági üléséi. Jelenvollak : Grecsák Károly cgyesüleli elnök, Bubla Ferenc és Schusler Rudolf társelnökök, Vályi Sándor ügyvezető elnök, Mendclényi László ügyvezető alelnök, Niischc (i)őző főtitkár, Kramolin Ernő főtitkárhelyettes, Baloghy György, Juhász Andor, Gajáry Béla, Hubert Olló, Félix Antal, Somlyody István, Feichtinger Ernő, Pazár Zoltán, Benyovils Lajos, Gallia Béla igazgatósági tagok, Ráth-Végh István és Lányi Márton titkárok, Benda Béla íőpénzláios, Bogsch Áipád, Téglás Géza, Auer György jegyzők. Az ülés úgy határozott, hogy tekintettel a rendkívüli viszonyokra, a közgyűlés meglarlása kérdésében nem foglal végleges