Bírák és Ügyészek Lapja, 1916 (7. évfolyam, 52-61. szám)

1916 / 56. szám - Grecsák Károly - A védjegyünk és a Pp.

VII. évfolyam. Melléklet a ((Jogtudományi Közlöny» 19Í6. évi 19. számához. Budapest, 1916. május 4. 56. <száni. BIRAK ES ÜGYÉSZEK LAPJA Az Országos Birói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője Felelős szerkesztő Dr. LÁNYI MÁRTON az egyesület titkára Kiadótulajdonos Az Országos Birói és Ügyészi Egyesület Szerkesztőbizottság : dr. SCHUSTER RUDOLF a magyar kir. szabadalmi tanács elnöke, dr. DEGRÉ MIKLÓS budapesti kir. Ítélőtáblai tanácselnök, dr. NIETSCHE GYŐZŐ a magyar királyi szabadalmi hivatal elnöke, dr. KOVÁCS MARCELL budapesti királyi Ítélőtáblai biró, dr. MENDELÉNYI LÁSZLÓ a magyar kir. Curia elnöki tanácsosa, dr. LÁNYI MÁRTON kir. törvényszéki biró, szerkesztő. Szerkesztőség: I. Ráth György-u. 20. sz. Kiadóhivatal: IV. Egyetem-utcza 4. sz. Megjelen havonként Július és augusztus kivételével. Előfizetési dij: Egész évre 6 korona. Az egyesület tagjainak ingyen jár. Grecsák Károly. Az Országos Birói és Ügyészi Egyesület érdemes elnökét akarom e helyen üdvözölni első birói eskütételének huszonötödik évfordulója alkalmából. Huszonöt évvel ezelőtt, 1891. évi május 5-ikén lette le ezt az esküt Grecsák Károly a szegedi kir. ítélőtábla teljes ülésében, mint e tábla kinevezett kbirája, az ügyvédi, országos képviselői és publicisztikai működés után a birói hivatást választván életpályájaként. De nem az ő birói kiválóságának méltatását választoltam e sorok tárgyául. Ennek a birói működésnek megérdemelt elismerése volt, hogy az ország legmagasabb birói testületének tanácselnöki méltóságába emelkedett. Az első birói eskütétel huszonöléves évfordulóján e helyen arról kell megemlékeznem, hogy az országos birói és ügyészi egyesületet ő leremtelte meg s azok az eredmények, melyeket ez az egyesület felmutatni képes, az ő ideális célokért hevülő lelke fáradhallan buzgalmának vívmányai. A birói és ügyészi szervezetet megalkotó törvényeink magasan állanak a közigazgatás terén hozott szervezeti törvények fölött, mindamellett a birói és ügyészi szervezet, amint azt a törvényhozás megteremtene, üres keret lett volna, ha a magyar bíráknak és ügyészeknek a hivatás fenségét megértő munkája abban azt az értékes tartalmat nem teremti meg, mely igazságszolgáltatási szervezetünknek méltó büszkesége. Az ezáltal életre kelt együttérzés azonban a különböző birói testületeknek inkább csak belső körében nyilvánult s így az egész birói és ügyészi kar együvélarlozásának. tudata inkább csak közvetve jelentkezett annak az eszménynek hatása alatt, mely mindkét hivatás munkásait külön-külön maguk között és egymással a közös munkában összekapcsolta. Hogy az ország bírái és ügyészei összetartásának ez a tudata hatalmasan nyilvánuló szervezeti erővé lelt, ez a birói és ügyészi egyesület áldásos működésének köszönhető, amiben az érdem Grecsák Károlyé. Ez az érdem annál nagyobb, mert az igazságszolgáltatás munkásai körében a közszellemet legkevésbbé lehet nélkülözni. Ez a közszellem a birói és ügyészi testületnek nemcsak egyik életeleme, hanem abban a közlelkiismerelnek egyik forrása is, mely annál eredményesebben érvényesül az igazságszolgáltatás munkájában, minél közvetlenebbül és erőteljesebben lehet azt a hivatali szervezeten kívül egyesületi tevékenység állal is ápolni és fejleszteni. Grecsák Károlyban a jogászt és birót is nagyrabecsülöm. De birói működésének huszonötéves jubileumakor ő benne nemcsak a birót, hanem azt a nemeslelkű embert üdvözlöm, ki az országos birói és ügyészi egyesületet megalkotta. Ez az egyesület ügy a hivatás egyesületi képviseletében, mint humanitárius téren is az áldásos eredményeknek egész sorát mutathatja fel, ami az ő elévül hetién érdeme. Az erről való megemlékezést Grecsák Károly birói jubileuma alkalmából nem engedhettem el. Günther Antal. A védjegyügyek és a Pp. A védjegyügyek (1890. évi II. t.-c, 1895. évi XLl. t -c, 1913. évi XII. t.-c.) azok közé az ügyek közé tartoznak, melyekkel jogászainknak igen csekély része foglalkozik. Vájjon miért van ez így, azt nem tudjuk. Azt sem tudjuk, vájjon annak a körülménynek, hogy jogászaink csak elvélve foglalkoznak ezekkel az ügyekkel, lulajdonílandó-e az, hogy ezekben az ügyekben kövelcndő eljárási nagyon elhanyagolták, de azt ludjuk, hogy széles e hazában nincs ügy, melyre vonatkozólag az eljárás annyira kifogás alá esnék, és mely annyira nélkülözne minden helyes eljárási szabályt, mint épen ezek az ügyek. Hogy ilyen szomaru és elszomorító jogállapot mikép keletkezhetett és mikép állhal fenn már évtizedek óla, az megfoghatatlan, úgy, hogy ez a jogállapol majdnem képes minket a jogállam attribútumától ebben a tekintetben megfosztani. Bámulatos az is, hogy ennek épen a védjegyeknél kell így lennie. Ha valakinek van egy korona erejéig követelése, meg van az ennek érvényesítésére vonatkozó szabály. Ha valaki egy korona értékű ingó kiadását, biztosítását slb. igényli, gondoskodva van a vonatkozó eljárási szabályról; ha valaki egy csekély értékű ingatlanra vonatkozó valamely igényéi érvényesíteni kívánja, meg vannak az erre vonatkozó eljárási szabályok is slb. De megfelelő eljárásról védjegyügyekben nem gondoskodtak. Meghozták a polg. prdtsról szóló törvényt és vele együll számos eljárási szabályt. De a védjegyügyekről nem gondoskodtak. Ez érthetetlen, mert lehetetlen az, hogy az illetékes körök tudomással ne bírjanak a védjegyek fontosságáról. Sok száz meg száz védjegy van, mely a magyar iparra és kereskedelemre megbecsülhetetlen értékkel bir. Vannak magyar védjegyek, melyekről mondhatni, hogy vagyont képviselnek. Es ezekről az értékes iparjogról az eljárási szabályok mikép gondoskodnak ? Ezt mindjárt meg fogjuk látni. Tudjuk, hogy minden védjegynek célja az, hogy a védjegytulajdonos áruit másnak áruitól meg lehessen küíönbözlelni. Ha már valamely iparosnak vagy kereskedőnek sikerüli oly védjegyei alkotni, melyről felteheti, hogy a vevőközönségnél az áruit előnyösen meg fogja ismertetni és más árulói meg fogja különböztetni, belajstromozlalja az illetékes kereskedelmi és iparkamaránál, mely belajstromozás törvényileg biztosítja neki a kizárólagos használati jogot. Most már normális viszonyok közölt mindenki azl hinné, hogy az a védjegy az illető részére tényleg biztosítva is van. De a mai eljárási szabályok szerint ez nem így van. Mert a minister akármikor, ha arra a meggyőződésre jut, hogy az a védjegy nem leli volna belajstromozhaló, mivel a belajstromozást kizáró valamely ok (pl. hogy a védjegy nem distinktiv jellegű, vagy a közönséget megtévesztheti slb.) már a belajslromozáskor fenforgott, elrendelheli annak törlését (1890. évi 11. t.-c 21. §. c.) még pedig a nélkül, hogy a védjegytulajdonost akár meg is hallgatni köteles lenne. Úgy aztán lehetséges a mai szabályok szerint az, hogy valaki a már éveken keresztül használt, bclajslromozott értékes védjegyét egy tollvonás állal elvesztheti és még alkalma sincs érveit, melyek a törlési ok megcáfolására alkalmasak, felhozhatni, sőt az sem áll módjában, hogy ily törlést elrendelő ily határozat ellen fclebbvitellel éljen, mert a határozatot a minister hozván, végérvényes; panasznak a közigazgatási bírósághoz pedig ily esetben nincs helye. Mit szólanának jogászaink ahhoz, ha pl. a tulajdonjogot ingatlanra