Bírák és Ügyészek Lapja, 1916 (7. évfolyam, 52-61. szám)

1916 / 54. szám - A magánjogi judikatura az 1915. évben. [2. r.]

418 vegyi joga nem terjed ki a saját házasságának tartama alatt szár­mazott szerzeménynek a hagyatékhoz tartozó felére, mert annak másik felét közszerzemény czímén úgyis megkapta (C. 2557/1915.). A közszerzeményi vagyon fennforgása tekintetében a Curia kimondta, hogy közszerzeményről csak akkor lehet szó, ha a házastárs vagyona a különvagyon értékét meghaladja, szerzeményről pedig csak akkor, ha a hagyaték meghaladja az ági vagyon értékét (C. 121/1915.). A hagyatékból tehát a természetben már nem létező ági vagyon csak akkor adható ki, ha az azt meghaladó szerzeményi vagyonból az örökhagyó tartozásai fedezhetők (C. 306 1915.). Ági vagyonnak a szülő állal gyermeke részére vásárolt ingat­lan esetében nem maga az ingatlan, hanem annak vételára tekintendő (C. 2095/1914.). Az ági örökös az özvegytől csak oly biztosítékot követelhet, a mely az özvegyi jog gyakorlását nem csorbítja (C. 3337 1915.). " A hagyományos hagyatéki hitelező ez jogunk egy eléggé szilárd tétele. — Hozzászólt ehhez a kérdéshez nemrég a bpesti Ítélő­tábla (1915. G. 945) és kimondotta, hogy a hagyományos a hagya­téki hitelezővel mégsem esik mindenben azonos elbírálás alá. — A míg a hitelezővel szemben az örökösök egyetemlegesen felelősek, addig a hagyományosnál a méltányosság azt kívánja, hogy vele szemben az örökösök csak aránylagosan legyenek kötelezve. Ugyan­ezen elv nyer kifejezést a Curia 1915 III. 10-én 4672 1914 sz. a. hozott határozatában is. Külön vagyon csereügyleten alapuló szerzés esetében a há­zasság tartama alatt szerzett vagyon, ha a szerzésre a házastárs külön vagyona fordíttatott (C. 1915 III. 17-én 4836 1914.). Ezt az elvet teljesen nullifikálja a Curia 4216 1914. sz. Ítélete, a hol a feleségnek csak azt a jogot biztosítja, hogy különvagyonának meg­térítését Igényelhesse. Az özvegyi jog köréből kiemeljük a következőket: Az örök­hagyónak első feleségével közösen telt végrendelete az örökhagyó második feleségét özvegyi jogának tövényes mértékétől meg nem foszthatja (C. 2787 1915.). Ahol a második feleség özvegyi joga egy gyermekrész haszonélvezetében van megállapítva (1840: VIII. t.-cz. 18. §.), ott ezt a haszonélvezetei kiierjeszteni akkor sem lehet, ha az özvegy eltartására több lenne szükséges (C. 1889 1914.). Az osztrák polgári törvénykönyv szerint igényelhető özvegyi tartásért hagyatéki vagyon hiányában a megajándékozott is felel (C. 6470 915.). A jászkúnözvegyek tekintetében az irodalomban elfogadott nézettel szemben a Curia kimondta, hogy a nem közkereső özvegy, ha az örökhagyó szülei életben vannak, az ingókból egy részt, ha pedig mindkét szülői törzsbeli örökösök vannak, egy harmad részt örököl (C. 1888/1914.); valamint, hogy a nem közszerző no a szerzeményi ingatlanokból mit sem örököl s a nő közszerzői joga az özvegyi öröklésben nyer megoldást (C. 1915 márcz. 9. 4634 915.). Kimondta végül a Cuiia azt is, hogy a leszármazók a jászkúnözvegy özvegyi jogát is korlátozhatják (C. 1915 ápr. 2. 5855/1914.). Lehe­tetlen nem utalni az özvegyi jog kérdésénél arra a hasonlóságra, mely ezen kérdés és a végleges nőlarlási igények között fennforog abban a tekintetben, hogy özvegyi jog igényelhető akkor is, ha az özvegy egyébként külön vagyonából meg tudna élni. A törvénytelen gyermek örökösödési jogának lényeges és örvendetes fejlesztését látjuk a Curia 79. sz. t. ü. h. után az 1915 jan. 13.-án 2488 1914. és 1915 máj. 12.-én 6261 1914. számok alatt hozott határozatokban, melyek szerint végrendelet nemlétében a törvénytelen gyermek az ő anyai vérrokonai után s viszont ezek az ő hagyatékában az izek és az ágak közelsége szerint kölcsönösen örökösödnek. Ezt a kérdést részletesen tárgyalták egyébként Plopu György és Szladits Károly nagyérlékű czikkeikben. IVIost várjuk a Curia döntését abban a kérdésben is, hogy a törvénytelen gyermeknek anyja után van-e kötelesrészre joga? Az alsóbiróságok a kérdést igenlően oldották meg. , A háborúval kapcsolatban kimondta a felsőbíróság, hogy a háború rendkívüli jellegénél fogva sem bír általános és feltétlen jog­megszünlelő hatálylyal és a kötelezettségek teljesítésére korlátozó vagy megszüntető halályl csak annyiban gyakorol, a mennyiben az adóit esetben a mindenkori szerződő felek személyi vagy vagyoni tekintetben a háború következtében oly helyzetbe kerüllek, a mely a magánjog szabályai szerint a jogok és kötelezettségek korlátozá­sára vagy megszüntetésére egyébként is alkalmas jogalap (C. 48/4915., 865 1915., szegedi tábJa 1777 1915.). Sok vita volt a lakbérleti kérdések terén is. Az itt hozott hatá­rozatokból kiemeljük a következőket: A férj állal béreli lakás a férj jogán benne lakó nőnek joghatályosan fel nem mondható (Bpesti törvényszék 2104 1915.). A főbérlelnuk a bérfizetésnek elmulasztása miatti felbontása kiterjed a főbérlő bérlőire is (Curia 2995 1915.). Felbontotta a bíróság a bérleti szerződést azon az alapon, hogy a háború az erőhatalom hatásával megszüntette a bérlő bérfizetési ké­pességét (Bpesti tábla 9694/1915.). £n Lányi Márton budapesti kir. törvényszéki biró. KÜLFÖLD. Német bírák a harc/téren. A Deutsche Richterzeitung legutolsó jelentése szerint újabban isméi 11 német kartárs halt hősi halált és 54-en nyertek hősi magatartásukért legfelsőbb ki­tüntetést. Új igazságügyi törvények. E czím alatt Oberlandes­gerichlsral dr. Biltinger érdekes tanulmányt írt a Deutsche Richter­zeitung 1916 február 1. számában. Czikkében kartársunk félően utal arra, hogy a háború után bekövetkezendő pótlások, újjászerve­zések, az ipari és kereskedelmi élet újból való rendbehozatala oly nagyfokú pénzügyi megterhelletései lesznek az államnak, hogy a takarékosság elve fog minden egyéb téren, és így az igazságügy terén is érvényesülni. Németországban mindenki tudja, hogy egy egyszerűbb, gyorsabb és olcsóbb peres eljárásra van szükség, hogy a kényszervégrehajtasi eljárást a gazdasági és birtokpolitikához job­ban hozzá kell alakítatni. Ezen reformok napfényre hozatala és: a megvalósítás előtérbentarlása kérdésében igen nagy szerepe van a német Richlerbundnak. Új gondolatokban és előmunkálatokban nin­csen hiány. Sok eszme már megvalósult a háború kitörése óta ki­adott rendeletekben. Természetesen az új eszmék helyességéhez és különösen ahhoz, hogy azok a gyakorlati alkalmazásban mennyire váltak be — sok szó fér és éppen ezért helyet kell adni a kritiká­nak, az átdolgozásnak, a mely különböző bizoltságok kebelében történheine meg. A háborús idők pecsétje a törvényalkotásoknak nem mindig van hátrányára. Napóleon törvényei is viharos idők közepette készültek és beváltak. Mindenesetre törekedni kell arra, hogy a megalkotandó törvényekben a bírónak megfelelő szabad kezet biztosítsunk. Az egyes törvényeket nem lehel önczélnak tekinteni. Az a fontos, hogy a megalkotandó törvények az éleiben beváljanak és megfelelő mély hálásuk legyen a gazdasági élet fejlődésére. Természetesen új feladatok vannak a büntetőjog terén, így meg­oldandó a bűntettek leküzdésének kérdése is, a mi kétségtelenül kihatással lenne a népjólétre. Mindenesetre számolni kell a mostani életviszonyokkal is. A fiatalkorúak, a morphynisták, az alkoholisták, az elmebetegek mind-mind különleges elbírálást igényelnek. Ugyanilyen módon újabb feladatok várnak az alaki büntetőjog-terén is megoldást. Számolni kell továbbá a háború hatásaival is. Czikkiró különösen kiemeli annak fontosságát, hogy a meg­alkotandó új igazságügyi törvények hozzáértő szakértő jogászok munkái alapián keletkezzenek. A bajor árvaalap. A bajor bírói egyesület elhatározta, hogy a háború folytán árvaságra jutó bírói gyermekek támogatását az eddig egybegyűlt alap terhére megkezdi. Választottak ezért meg­felelő számú bizottságot az. alap kezelésére és vezetésére. Elhatá­rozták, hogy az évi támogatás összege 300 Márka, egész árváknál 500 M. Ily támogatásban csakis a tagok gyermekei részesülnek. Nem tagok leszármazói csak a legkivételesebb esetekben. Az árva­alap eddig 30,000 M-ból áll. Bajor karlársaink a további gyűjtést az alap növelésére a legnagyobb lelkesedéssel és buzgalommal folytatják. Önsegélyző pénztár. A szász bírák és ügyészek közül 79-en az 1912. évben özvegyeik és árváik támogatására önsegélyző pénztári alapítottak, a mely azóta kormányhatósági megerősítést nyert. A pénztár részletes szabályait megtalálhatjuk a Deutsche Richterzeitungban (8. Jahrgang, Nr.' */* 1916 febr. 1.). A Deutsche Richterzeitung 1916 január hó 1-én megjeleni száma meglepetéssel szolgált olvasóinak és így nekünk is. Laptársunk eddig latin betűkkel nyomatta a lap szövegéi, míg a most említett lapszám német betűkkel jeleni meg. A lap szerkesztő­sége közölte az olvasókkal, hogy ezt a reformot, daczára a nagy nehézségeknek és a tetemes költségtöbbletnek, ezentúl megvalósítani óhajtja a német jellem, a németség léte, a német sajátosság és elhatározottság fokozásának e nehéz időkben való előmozdítása végett. Ezen elhatározottságból és nemzeti önérzetből magunk is példái vehetünk. A jogi képzés reformja. Ottó Ludwig tollából e címen érdekes és értékes czikk jelent meg a Deutsche Richterzeitungban. Utal a czikkiró arra, hogy jogi oktatásunk a legelső időtől kezdve, a mióta szükségesnek tartották a jogi oktatás alapját a római jog tanításával megkezdeni, egész mostanig úgyszólván nem változott. Ennek a rendszernek hibája azután az, hogy minden egyes kérdést a törvényben akarnak megoldani és a biró is minden előtte eldön­tendő kérdésre mindenáron a törvényből akarja a megoldást meg­találni, úgy hogy a jogfejlődése tulajdonképen teljesen megakad. Az ily módon kialakuló belűjog igazságtalanságára a czikkiró több igen találó példát hoz fel, a mely esetekben a döntés teljesen törvény­szerű, de mégsem igazságos. Ezek az esetek tehát igazolják, hogy habár a törvényben foglalt tételek általánosságban a czélnak meg­felelnek, minden egyes és így a konkrét esetre azért még sem alkalmazhatók.

Next

/
Oldalképek
Tartalom