Bírák és Ügyészek Lapja, 1916 (7. évfolyam, 52-61. szám)

1916 / 53. szám - A magánjogi judikatura az 1915. évben. [1. r.]

411 1915. í. 26. sz. 3826/1914.). A Curia ezen álláspontja kétségtelen haladás a polgári törvénykönyv javaslata felé. A kiskorúakat érintő jogvidékről a következőket emelhetjük ki: A serdületlen gyermek tiltott cselekményéért csak úgy felelős, ha a felelősség felismerhetéséhez szükséges belátással bir; a nem vétőképes kártevő íelelősséget a vétlen károkozásra fennálló jogelvek értelmében a méltányosság kívánalmához mérten lehet megállapítani (G. 849/1914,). Azon 14. életévüket betöltött kiskorúak cselekvőképessége, kik életfentarlásukról saját munkájukkal gondoskodnak — csakis az életfentartáshoz szükséges viszterhes szerződések tekintetében nincs korlátozva (Bpesti tábla 2127 1915. sz.). A jogtalanul eltulajdonított összeggel más kárára a kiskorú sem gazdagodhatik (G. 1915. VI. 2-án. 5222/1914.). A gyámság vagy gondnokság alatt álló gyámja vagy gondnoka által a gyámolt vagy gondnokolt nevében való idegen kötelezettség vállalás gyámhatósági jóváhagyás esetén is csak akkor érvénytelen, ha az átvállalás minden visztcher nélkül történik (C. G. 210/914.); ha azonban a kiskorú a javára megnyílt öröklési jogról ingyenesen lemond, ez a lemondás gyámhatósági jóváhagyás esetén sem kötelező (C. I. 131/1915.). A kiskorú részére előnyös jogügylet érvénye természetesen nincs jóváhagyáshoz kötve, így tehát a gyám az ingatlanra vonatkozó ajándékot gyámhalósági jóváhagyás nélkül is jogérvényesen elfogadhat (G. 298/1915.). A kiskorúnak érdekét védi az az álláspont, mely szerint a gyámság alatt álló kiskorúak javára szóló pénzbeli marasztalásnál a marasztaltat nem a gyám kezéhez, hanem a gyámpénztárba való teljesítésre kell kötelezni (C. 1421/1914.). Ugyancsak a kiskorúakkal kapcsolatosan említjük meg a nevelt gyermekre nézve kimondott azt a szabályt, mely szerint a nevelt gyermek a nevelő szülőinek háztartásában és gazdaságában teljesített szolgálatokért csak külön kikötés alapján követelhet díjazást (Curia 2130/1914.). A házassági jog köréből megemlíthetjük azt a határozatot, mely szerint a H. f. 100. §-ának abból a rendelkezéséből, hogy ha a felperes és viszontkeresel esetében az alperes az ágytól és asztaltól való különélésre megszabott idő lelelte után, — mely idő az ítélet legulóbb történt kézbesítése napjától számítandó, — három hónap alatt a házasság felbontását nem kéri, a perben érvényesített bontóok alapján a házasság felbontását többé nem kérheti; nyilvánvaló, hogy a megjelöli határidő alatt felperesnek abban az esetben is kérnie kell a házasság felbontását, ha azt a viszonlkeresetet támasztó alperes már kérte (C. 1111/1915., 5470/1915.). Felhívjuk még a figyelmet a Curia azon határozatára, hogy az 1911. évi XXII. t.-czikkbe beczikkelyezelt hágai házasságjogi egyezmény nem alkalmazható, ha az egyik fél magyar, a másik pedig osztrák honos (C. 1915. I. 20-án. 6296/1914.).' A házassági vagyonjogot érintő határozatokból felemlítendő mindenekelőtt az, a mely kimondja, hogy abban a kérdésben, hogy a házassági vagyonjog tekintetében az általános magyar magánjog, vagy az erdélyrészi különjog alkalmaztassák-e, a férjnek a házasságkötéskor volt lakóhelye az irányadó (C. 1172 1914.). Kimondották a felsőbíróságok azt is, hogy a hozomány kiadását a férj, mint a hozomány haszonélvezője, is jogosított követelni, habár az, a ki a hozomány adására kötelezettséget vállalt, a hozomány kiszolgáltatását nem a férjnek igérte. — Ugyancsak érdeklődéssel várjuk a felsőbíróságnak mielőbbi döntését abban a kérdésben, hogy az ígért, de a házasság tartama alatt át nem adott hozományt — a házasság megszűnte után, — melyet a feleség halála idéz elő, — a házasságból származó gyermek igényelheti-e esetleg örököli követelés jogezímen? Az alsóbiróságok a kérdést nemlegesen döntötték el. A női szabadvagyon függetlenségét újból biztosítja és megerősíti az az itélet, a mely kimondolla, hogy oly jogszabály, hogy a férj a neje külön vagyonát meghatalmazás nélkül is kezeli — nincs (Bpesti ítélőtábla 1292/1914.). A házastársak között létrejött házassági szerződést a bíróságok jogtalan erkölcsi kényszer alapján érvénytelennek nyilvánították, oly tényállás mellett, hogy a férj csak oly házassági szerződés aláírása ellenében volt hajlandó feleségül venni az elcsábított és évekig házassági ígérettel hitegetett nőt, melyben ez öröklési jogáról, a hitbérről, a közszerzeményi és özvegyi jogáról lemondott (C. 1563/1914), ezzel szemben például a bíróság elrendelte a tulajdonjog előjegyzését oly házassági szerződés alapján, a mely szerint az esetre, ha a szerződő felek a házas együttélési bármely okból megszakítják, a férj által nejének ajándékozott összes ingatlan jutalékok a férj tulajdonába visszaadandók, minthogy e mellett az együttélés megszakítása is ki lett mutatva (C. 726/1915.). A házastársak részére ingatlanokra nézve kikötött holtig tarló haszonélvezeti jognak fogalmából önként következik, hogy más megállapodás hiányában a haszonélvezeti jog a túlélő házastársai is elhunytáig egészben megilleti (C. 4276/1915.). A mi a tartási igényeket illeti, megemlíthető az a lassan mindinkább állandósuló gyakorlat, hogy abban az esetben, ha a férj az atya beleegyezésével, ennek háztartásába viszi nejét és egész tevékenységét atyja gazdaságában érvényesíti, akkor a különélésre kényszerült vétlen nő eltartásáért az apa is cgvelemlegesen felelős (Curia G. 143/1914,, 1915. III. 30-án. 367,1914.). Azt a végtelen érdekes és nagyjelentőségű kérdést, hogy mikéjjen is áll a szülő tartási kötelezettsége a gyermekkel és unokával szemben, illetve a gyermek és unoka tartási kötelezettsége a szülő és nagyszülővel szemben, érinti a kir. Curia a mikor kimondja, hogy a nagyszülő, a ki kiskorú unokájának eltartására köteles, a tartásdíj íizetése elől nem menekülhet az állal, hogy az anyai gondozás alatt álló kiskorúnak természetbeni eltartására késznek nyilatkozott (C. 5488 1915.). Az elvi kérdés sokkal fonlosabb, semhogy arra e czikk keretében kitérni lehelne — erre a kérdésre a legközelebbi alkalommal még visszatérünk. A törvénytelen gyermek tartási követelésének biztosítását és megóvását czélozzák azok a határozatok, melyek kimondják, hogy a törvénytelen gyermek anyja és .a természetes atya közt léirejölt megegyezés az atyával szemben támasztható igényt csak abban az esetben szünteti meg, ha ezt a megegyezést a gyáipnatóság nem hagyta -óvá (Curia G. 258/1915., Bpesti tábla 1915. III. 15. G. 1236 1914.). A törvénytelen gyermek tartási judikaturájában sokkal érdekesebb, de igen sok tekintetből kifogásolható az az álláspont, hogy ha a törvénytelen gyermek anyja a fogantatás időszakában többekkel közösült, a gyermek eltartási követelését bármelyikük ellen érvényesítheti mindaddig, a míg egyikük a gyermek eltartására bírói itélet vagy gyámhatóságilag jóváhagyott peres vagy perenkívüli egyezséggel már köteleztetett (C. 1915. 1. 26. G. 355 1914,). A Curia ezen álláspontja némely külföldi jog és a polgári törvénykönyv javaslata állal képviselt felfogással megegyezik. Ugyancsak érdekes, de azl hisszük, hogy a dönlés helyességéhez sok szó fér, a kir. Curiának az az álláspontja, hogy a törvénytelen gyermek tartási követelése nem éled fel, ha a gyermek önfenntartási képességét a bíróság által megállapított időpont után bármely ok folytán elvesztette és saját vagyonnal nem rendelkezik (Curia G. 279 1914.). Igaz, hogy a Curia az ügy eldöntésénél az oplkv. szabályait tartotta szem előtt, és így nem vette figyelembe a magyar joggyakorlatnak azt az állandó szabályát, hogy a tartási kötelezettség a közösüléssel prflesumptionáll atyaságból folyik, de még ez esetben is figyelemmel az optkv. 141., 166. és 167. §-ok rendelkezésére nagyon kétséges, hogy az önmagát eltartani képtelenség minden körülmények között megszünik-e az állal, hogy a bíróság az általános szabályok szem előtt tartásával annak végpontját a szokásos időben jelölte meg! Az eddigi joggyakorlat elveinek érvényben létét mulatja a dologi jog azon ujabban is megnyilvánult szabálya, hogy a visszavásárlási jogot csak az illető ingatlan eladója és csupán a maga részére tarthatja fenn, ellenben ezt a jogot harmadik személy javára kikötni, sem másra átruházni vagy átörökíteni nem lehet (Curia 1558 1914.). A csatornázási járulék ki állal leendő viselése kérdésében a bpesti kir. ítélőtábla kimondta, hogy az ingatlan eladása után kivetett csatornázási járulék megtérítését a vevő az eladótól külön kikötés hiányában nem követelheti abban az esetben, ha a csatornázás maga az ingatlan eladása előtt már elkészült (3293 1915.). Ezzel az állásponttal elvi ellentétben áll a Curiának az a határozata, mely szerint ha az eladó a vevő birtokbalépésél megelőző időre járó közterhekért szavatosságot vállalt, a vételi ügylet megkötése előtt már befejezett kövezési munkálat költségét ő köteles viselni (1611 1914.). Az utczaburkolási járulék kérdésében a Curia kimondotta, hogy az utczaburkolás rendszerint a szomszédos telkek értékemelkedését eredményezvén, ezeknek hasznos beruházásaként jelentkezik és tehernek annyiban tekintendő, a mennyiben a telektulajdonos a burkolási költséget az útépítő uillalkozónak megtéríteni tartozik, az ily költség tehát, habár az a közadók módjára hajtható is be, az állami adóval azonos közteher és más természetbeni szolgáltatás fogalma alá nem vonható; következik, hogy habár a bérlő az összes közterhek viselésére kötelezte magát, ez a kötelezettsége nem terjed ki az utcaburkolási járulék fizetésére (Curia G.,330 1915.). A tulajdonközösség megszüntetése kérdésében érdekcsen játszik közre a kiskorú vagyonát kezelő apa szerepe a Curia azon határozatában, a hol kimondta, hogy az atya nem követelheti a tulajdonközösség megszüntetését atyai hatalma alatt álló kiskorú gyermekeivel szemben, ha az ingatlannak a gyermekek birtokából való elvonása által törvényes vagyonkezelői kötelezettségei ellen vétene (C. 329/1914,). A kisajátítási jogot érintő határozatokból megemlíthető az, a mely kimondja, hogy ha a kártalanítási eljárásnak jogerős bírói határozattal való befejezése előtt a kisajátítási jog, illetve az azt tartalmazó kormányhatósági engedély hatálya megszűnik, a kártalanítási eljárás tárgytalanná válik és az ezen eljárás során a kártalanítás kérdésében hozott még nem jogerős határozat is hatályát veszti; az esetben azonban ha a kisajátítási jog nem szűnik meg és így a kisajátítási terv