Békejog és békegazdaság, 1923-1924 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 3-4. szám - 1923 : XXXIX. t.-c.

DR. BLAU GYÖRGY állapítania, mint azt az adós kisebb felelőssége esetén, ahol kevesebb szigornak van helye, tényleg tette is (alább sub b). Erre mutat az a körülmény is. hogy a gazdasági életben a kosztpénz, melynek mintájára a jelén intézkedés alkotva van s mely után „törvényes kosztpénz'-nek is nevezték el, szintén hetenként tőkésítendő.4 Végül döntő, mert materiális, az a meggondolás, hogy ellenkező esetben az intézkedés célját tévesztené és különböző konkrét esetekben egyenetlen eredményekre vezetne. Tegyük fel pl., hogy 1924 jan. 1-én esedékes egy 1,000.000 K-ás követelés, melynek adósa késedelembe esvén, heti %-okat köteles fizetni. így bizonyos idő múlva (heti tőkésítéssel természetesen hamarább, mint nélküle) a tartozás 1,500.000 K-ra nő fel. Ugyanezen későbbi időpontban egy másik, kezdettől 1,500.000 K-s követelésnek adósa esik késedelembe. A két adós terhe tehát ezen pillanatban egyenlő. Ha már most a heti %-okat mindig tőkésítjük : a két tartozás egyenlően nő tovább s mindig egyenlő marad egymással. Ellenkező esetben azonban az első csak heti 20.000 K-val nő tovább, a második heti 30.000 K-val. Ez eredmény praktifetis helytelensége nyilvánvaló. Szintúgy az. hogy ha esetleg heti 2%-nál magasabb kártérítés lesz szükségessé és elrendeltté, akkor már igen rövid idő múlva ott fog tartani a hitelező, hogy késedelmes adósa az eredeti, immár antiquált névösszeg után fizetvén a kártérítést, igazából bagatell áron szabadul, — és pedig minél régebbről, tehát konokabbul lesz késedelmes, annál olcsóbban. Heti (esetleg, ha jövő rendelet ugy fog szólni : havi) „tőkésítés" nélkül az egész intézkedés rövidesen látszattá enyésznék. A most tárgyalt kérdés horderejének jellemzésére : 100 K-ból egy év alatt heti 2% mellett heti tőkésítés nélkül 204 K lesz. heti tőkésítéssel 280 K; heti 3% mellett 256, illetve 465 K, 4%-kal 308. illetve 768 K : 5%-kal 360, illetve 1264 K. Az 1923 év elejétől végéig beállt belföldi dráguláshoz képest az utóbb emiitelt 12V*-szeresre növekvés sem volna kielégítő, mert az árnivó (a P. Lloyd indexszámai szerint) 20V2-szeresre nőtt. Ha a jelen törvény már 1923 jan. 1-én Hatályba lépett volna, ugy csak heti 6 (pontosabban 5.98) % paralizálta volna a drágulást az év végére, ha van heti tőkésítés, és csak heti 37.5%, ha nincs ! b) Kivételesen 1^ „ha az adós . . késedelme nem vétkes" (csak objectiv a mora, nem subjectiv is), „továbbá" 2) „ha... nyilvánvaló, hogy (az adós) ... a tartozás összegével semmiképp sem nyerészkedett" (2. §. 2. bek.) E : az adós kedvezőbb helyzetbe jut. Ugyanis csak a jegyintézet kamatlába és rendelet szerint igazodó, az előbbivel szemben 1) kisebb6, 2) évi %-ot kell fizetnie. A 8759/1923 M. E. sz. r. 1. §-a 4 Min. ind. a 2. §-hoz : olyan kártérítési mértéket kell keresni, mely megfeleljen a mai gazdasági viszonyok nyújtotta tőkegyümölesöztetési lehetőségeknek ..." A „kosztpénz" szót természetesen kerüli említeni. Szintúgy elkerüli a heti tőkésítés kifejezett tárgyalását. A törvény szövegének több az indokolt gondolata, mint amennyit az indokolás alátámaszt. 5 Kivétel e kivétel alól s tehát az általános szabályt — nagyobb kártérítés— követi az 1923. XII. 16. után kötött (nem lejárt) kölcsönügylet eset.' (2. §. 4. bek.). Mert? „A hitelezés elősegítése érdekében" és mért a kölcsönvevőnek már a kontraháláskor tudnia kellett esetleges késedelmének törvénye^ következményeit, olcsó késedelemre való igénye tehát még kevésbé lenne méltányos, mint máskor. (Cf. az igazságügyi bizottság jelentésében III. 1. alatt.) 6 A 2. §. 2. bek.-éből magából nem tűnik ki, hogy az 1. bek.-bélinél kisebb %-ot rendel, de a 3. §. és a 4. §. 1. bek. „mérsékelt összegü"-kénl emiitik az itteni kártérítést. 50