Békejog és békegazdaság, 1923-1924 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 1-2. szám

A CLEARING-HIVATAL SZERVEZETE esetre, ha a magyar lel koholt követelést érvényesítene, vagy a másik féllel összejátszva, koholt tartozást ismerne el. Noha a békeszerződés 231. cikkével való visszaéléssel elérhető előnyök, egyrészt az egyezmények, másrészt a belső elszámolásra vonatkozó jogszabályok folytán (ideértve a szövetséges és társult hatalmak ilynemű jogszabályait is) igen kétesekké váltak, az esetleg mégis előfordulható visszaéléseket az 1922. évi XVI. t. c. 5. §-a vétségnek nyilvánítja, amelynek kísérlete is büntetendő. A vétség tényálladéka : koholt követelés érvényesítése, illetve összejátszás a volt ellenséges hitelezővel oly célból, hogy az utóbbi a magyar fél ellen koholt követelést érvényesítsen. A büntethetőséghez a jogtalan vagyoni előnyre irányuló célzat szükséges. Minthogy a cél az állam érdekeinek a védelme, helyesebb lett volna, ha a törvényhozás a büntetendő tényálladék megállapításánál a kincstári érdekek sérelméből indult volna ki. A tényálladék különben sem kimerítő, mert hogy példaképen csak egy esetre utaljunk, az 1922. évi XVI. t. c. 5. §-a alapján aligha büntethető az a Magyarországon lakó külföldi állampolgár, aki honosságának eltitkolása mellett ténylegesen fennálló koronakövetelést ismer el, hogy ilyképen » másik felet valorizáció előnyéhez juttassa. A rendelet IV. fejezete a hivatal által szedhető eljárási dijakról rendelkezik. , A dijak szedésére maga a békeszerződés 231. cikkét követő függelék 9. §-a is gondolt, amikor a hitelezőhivatalt felhatalmazta, hogy a hitelezőnek járó összegekből a költségek, az esetleges kockázat (fizetésképtelen adósok esetében merülhet fel) és jutalék címén levonásokat eszközöljön. NefflSetközi magánjogi szempontból ez a szabály egyértelmű annak kimondásával, hogy az eljárás költségeit a hitelező viseli. A magyar hivatal díjszedési jogát az 1922. évi XVI. t. c. 4. §-a állapítja meg. A részletes szabályozást a törvényhozás a minisztériumra hizta. Külföldi példák után indulva a békeszerződés imént idézett intézkedésén túlmenően a felhatalmazás az adósok díjfizetési kötelezettségét is megállapította. A dijak a hivatal személyi és dologi kiadásainak fedezésére vannak rendelve; A dij szedésére a hivatal közreműködésének igénybevétele, illetve a hivatalnak a fél érdekében végzett cselekménye adja meg a jogcímet. Ehhez képest a rendelet négyféle dijat állapit meg : lajstromozási, jóváírási, elszámolási és egyességi dijat. A lajstromozási díj kivetésére való jog a magyar honos részerői érvényesíteni kivánt, a békeszerződés 231. cikke alá eső követeles vagy 232. cikke alá eső egyéb igény alakszerű bejelentésével nyilik meg. A dij a bejelentett tőkeérték egy ezreléke. Jóváírási dijat az a magyar honos fizet, akinek követelését vagy igényét a szembenálló hivatal elismerte. Tekintettel arra, hogy a jóváírási dij részletes szabályozásához szükséges számszerű adatok csaK fokozatosan gyűlnek össze, a jóváirási dij mérvének, esedékességének meghatározását a rendelet a pénzügyminiszterre bizta. Az elszámolási dij azt a magyar adóst terheli, akinek tartozását a magyar hivaial a szembenálló hivatal javára irta. A dij mérvét a rendelet egyelőre csak az angol fontban és a görög drachmában elszámolt tartozásokra állapítja meg degresszív kulcs alapján. Más pénznemekben 15