Békejog és békegazdaság, 1923-1924 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 1-2. szám

AUSZTRIA GAZDASÁGI ÚJJÁÉPÍTÉSE Ausztriának kötelezettséget kellett vállalnia politikai tekintetben aziránt, hogy a Németországhoz való csatlakozás gondolatát elejti és megóvja önállóságát, hogy továbbá türi egy főbiztosnak kirendelését, aki szoros egyetértésben a kormánnyal ez utóbbit a genfi protokollum szerint szükséges radikális pénzügyi reformok megvalósításában támogatni fogja. Ezen ellenőrző biztos személyét illetőleg ki volt kötve, hogy az illető valamely semleges állam polgárai közül választassák, hatásköre gyanánt pedig az engedélyezett kölcsön egyes részleteinek folyósítása jelöltetett ki. Az ily tartalommal bíró genfi jegyzőkönyvet Anglia, Franciaország, Olaszország és Csehszlovákia írták alá. Svájc, bár a maga részéről is hajlandónak mutatkozott arra, hogy az Ausztria felsegélyezésére irányuló akcióban anyagilag résztvegyen, a jegyzőkönyvet nem irta alá, minthogy a svájci politikai tradíciókkal összeegyeztethetetlennek tartotta azt az erős benyúlást valamely más állam ügyeibe, amelyet a genfi jegyzőkönyv a kölcsönnel kapcsolatban Ausztriában kilátásba vett. Az újjáépítési akció második étappe-ját azok a törvények alkották, amelyeket az osztrák nemzetgyűlés a genfi protokollum alapján 1922. novemberében elfogadott. Három törvény vetette meg Ausztriában az újjáépítési akció alapjait : a felhatalmazási törvény, az újjáépítési törvény és a jegybank felállítására vonatkozó törvény. A felhatalmazási törvény a szanálási akció terén felmerülő teendők ellátását kivonta a nemzetgyűlés közvetlen és teljes ingerenciája alól. Ezekkel a feladatokkal egy u. n. rendkívüli kabinettanács bízatott meg, amely az idézett törvény szerint a kancellárból, a miniszterekből és 26, a nemzetgyűlésből választott, díjazást nem huzó államtanácsosból áll. A rendkívüli kabinettanács feladatául az jelöltetett ki, hogy az újjáépítési törvény rendelkezéseit rendeleti uton keresztülvigye, sőt ha az államháztartás egyensúlya pusztán ezzel megvalósítható nem volna, esetleg kiegészítse. Rendkívül jelentősnek mutatkozott az az intézkedés is, hogy a nemzetgyűlés bárminő oly javaslata, mely az állami kiadások emelkedését vonná maga után, csak abban az esetben tárgyalható, ha ugyanakkor egy a többkiadások fedezésére alkalmas uj bevételi forrást nyitó javaslat is kerül tárgyalásra. Hogy az illető javaslat az esetleges többkiadás fedezésére alkalmasnak mutatkozik-e vagy nem, afelett a rendkívüli kabinettanács határoz. Az újjáépítési törvény a gazdasági és pénzügyi élet terén keresztülviendő reformok egész sorozatát irja elő. Előírja mindenek előtt az állami üzemek reformját és kiköti, hogy ezek az üzemek szakszerű üzleti vezetés alá kerüljenek, lehetőleg egyszerűsített ügymenettel és mindenesetre csökkentett személylétszámmal dolgozzanak. Egyes állami üzemeknek, mint pl. a bányáknak, teljes kommercializálása az állami fenhatóság alól való kivétel formájában határoztatott el, más ipari üzemek, igy nevezetesen a régi közös hadsereg ipari üzemei eladásra lettek szánva. Kiköttetett az üzletszerű vezetés különösen az állami vasutaknál is, amelyekre vonatkozólag a törvény követeli a vasúti tarifáknak a kiadások arányában való emelkedését. A közigazgatás terén a törvény takarékossági rendszabályokat ir elő, követeli ugy a hivataloknak általában, mint az egyes megmaradó hivatalok személyzetének csökkentését, követeli továbbá a közigazgatási instanciák csökkentését is, amitől a törvény az egyes tisztviselők önállóságának és felelősségérzetének fokozását is reméli. Az egyes minisztériumok pénzügyi kezelésének szigorúbb 3