Békejog és békegazdaság, 1923-1924 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 5-7. szám

SZEMLE osztanak szél a hitelezők közölt (felértékelés feloszlási alap képzésével). Az előbbi csoportba tartoznak jelesül a jelzálogjogok, jelzálogos követelések és a nem fundált kötvények ; a másikba pedig a záloglevelek és más fundált kötvények, lakarékpénztári betétek és életbiztosítások. 1. Egyedi felértékelés. Az első csoportba tartozó követeléseket elvileg a dollár-árfolyamhoz viszonyított aranyérték 15%-ára kell felemelni. Az 1918 jan. 1. előtt keletkezeti követelésekre nézve az arahyérték — a névértékkel ; később keletkezett követeléseknél a névértéket a keletkezéskori dollárkurzushoz kell arányosítani. Jelzálogos tartozásokra nézve külön kell átértékelni a jelzálogi igényt és külön a személyes tartozási. A dologi adós esetleg a felértékelésnek leszállítását kérheti, ha gazdasági helyzetében a felértékelés feltűnő méltánytalansággal járna. A személyes tartozásra nézve a biró a magánjog általános szabályai szerint magasabb vagy alacsonyabb átszámítást állapithaj meg (erészben tehát a bírói gyakorlatnak szabad keze van a méltányosság mértékéhez viszonyított átértékelésre). A nem fundált kötvénytartozásoknál is a 15%-os felértékelés az irányadó ; az aranyérték a kibocsátás időpontjához igazodik. A kibocsátó ez esetben is kérheti az átszámítás méltányos leszállítását. Közkölcsönökre a felértékelés nem terjed ki ; ezek a békeszerződésbeli összes reparációs fizetések elintézéséig nem követelhetők, de viszont a hitelező sem köteles a teljesítést névértékben elfogadni. Az ilyképen felértékelt magántartozások tőkéi 1932. január l-ig moratóriumban részesülnek, de 1925 jan. 1-től (a felértékelt tőke után számított) 2%-kai kamatoztalandók, mely kamat évről évre 1%-kal emelkedik és 1928lól kezdve 5%-kai állandósul. A felértékelt telki terhek évi járadékai szintén skála szerint emelkednek (1925-ben a 15%-os aranyérték 40%-a, azután évnként 20%-kal több, 1928-tól kezdve a felemelt évjáradék egészen fizetendő.) 2. Felértékelés felosztási alap képzésével. Záloglevelek és más fundált kötvények tulajdonosai a kibocsátási alapul szolgáló vagyontárgyak (felértékelt jelzálogos követelések stb.) képzett kielégitési tömeg feloszlása utján kapnak arányos kielégítést. A kormány e kielégitési tömeget esetleg a kibocsátó intézet más vagyontárgyai (pl. házak stb.) terhére kiegészítheti és rendelettel állapítja meg a felosztás módját. Hasonló a helyzet a takarékpénztári betétekre nézve: A feloszlási tömeget a takarékpénztárnak felértékelhető követelései (kihelyezések) alkotják, amihez az intézet más vagyontárgyaiból vett kiegészítés is járulhat. A betevők két csoportban kapnak kielégítést : azok a betevők ugyanis, akik törvényes kényszer alapján voltak kénytelenek pénzeiket pupillárisan elhelyezni, mint első csoportbeliek, előjogban részesülnek, amelynek mértéke azonban egyáltalán nincsen megjelölve. Életbiztositásók kielégítésére is a biztosító intézet felértékelhető követeléseiből (záloglevél és kötvénykövetelésekből) kell külön vagyontömeget képezni, melyhez — esetleg külön kiadandó kormányrendelet mértékéhez képest — az intézet egyén vagyonából is megfelelő hozzájárulást kell szolgáltatni. Ezt a tömegei „freuhánder" kezére bizzák, aki azt a felügyeleti hatóságtól jóváhagyott feloszlási tervezel szerint osztja szét. A rendelet negatíve is körülírja, hogy mely pénztartozások nem esnek a rendeletben megszabott felértékelés alá. így nevezetesen : a kétoldalú szerződésekből, társasági vagy más részesedési viszonyból eredő tartozások, továbbá visszatérő szolgáltatások, amelyeket osztály, vagyonátruházás vagy hasonló tranzakció alkalmával kötöttek ki. Mindezek nem tekintendők befektetési értékeknek. Ez nem jelenti, hogy ilyenekre nézve a felértékelés ki volna zárva, hanem csak azt, hogy a rendelet nem terjed ki rájuk. E követelések tekintetében az átértékelést a magánjog általános szabályaira, a birói gyakorlailra bizza a rendelet. E téren a német gyakorlat is a kártérítés, gazdagodás, gazdasági lehetetlenülés kategóriáival operál. Természetes, hogy felértékelésről csak a tiszta (fix) pénztartozásokra nézve kell beszélni. Az u. n. céllarlozások, melyeknél a pénztartozás összege valamely külön rendeltetéshez idomul (kártérítés, gazdagodás, tartás, Kipp szerint a köteles rész is) : eleve a mindenkori pénzértékváltozásh.oz megfelelően változnak összegszerűségükben. Ha a hitelező fenntartás nélkül elfogadta a valorizálatlan teljesítést vagy 94