Békejog és békegazdaság, 1923-1924 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1924 / 5-7. szám
SZEMLE XXII. kölet 39. szám 76. 1.) Ezt a jogszabályi nem azon az alapon állapította meg, mintha ez valamely önmagától értetődő jogelvből folyna, hanem a hazai törvényes jogszabályok magyarázata alapján. A nemzetközi jogban a külföldiek joga tekintetében nincs is általános szabály. E tekintetben a különböző államok törvényei az irányadók. Némely államokbán a külföldiek a belföldiekkel egyenlő jogokat élveznek a viszonosság fenntartása, illetőleg feltétele nélkül is (pl. Olaszország, Hollandia és Spanyolországban, lásd Bonfils német ford- 3. kiad., 238. lap) — fennmaradván természetesen ez államoknak is a joga arra, hogy adott esetekben retorzióval éljenek. Más államok törvényei viszont csak nemzetközi szerződés alapján, (pl. Franciaország, Code civil 11. cikk) vagy a viszonosság feltétele alatt biztosítanak a külföldieknek a belföldiekkel egyenlő jogokat. És pedig ez utóbbiak közül egyesek a külföldiektől kívánják meg annak előzetes bizonyítását, hogy az ő hazájuk a viszonosságnak eleget tesz (Ausztria Optk. 33. §-a), mások végül vélelmezik a viszonosságot és retorzióval csak akkor élnek, ha a viszonosság hiányát igazolta az, aki azt állította. A Kúria fentidézett határozata szerint a külföldiek szerzési képessége tekintetében a magyar törvénykezési jogban az utóbb emiitett rendszer áll fenn. A Kúria erre a törvénymagyarázatra a következő adatok alapján jutott. 1. Az 1852. november hó 29-iki ősiségi nyilt parancs kiadása után az 1863. auguszus hó 20-án 10045. szám alatt kelt udvari rendelet a viszonosság feltétele alatt ismerte el a szerbiai alattvalók öröklési képességét, 2. a hazai törvénykezésben a nemzetközi jogsegély eseteiben általános szabály a viszonosság, 3. törvényes gyakorlatunk szerint törvénybe cikkelyezendő külön nemzetközi szerződések a viszonosság feltételével biztosítják az egyenlő elbánást bizonyos velünk szerződő külföldi államok polgárainak. A Kúria eszerint a hazai törvények magyarázata utján jutott a lenti megállapításhoz és minthogy később ezzel ellenkező döntést nem hozott, azt ma is legfőbb bíróságunk álláspontjának, a gyakorlatban kialakult törvényes magyar jogszabálynak kell tekintenünk. Az a körülmény, hogy a rendelkezésre álló felsőbirósági határozatgyűjteményekben erre nézve egyedül a fentidézett döntést találhatjuk, annak tulajdonítható, hogy 1888. óta a háború kitöréséig konszolidált államközi viszonyok voltak, amikor határozottan, törvényekből lehetett megállapítani, hogy mely állam polgáraival szemben milyen elbánást kell követni. A fenti elvi kijelentés ismétlésére tehát nem volt szükség és alkalom. A külföldiekre vonatkozólag hazai törvényeinkből megállapítható általános jogelv érvényesítése csak akkor válhatott újra aktuálissá, ha — mint a világháború következtében — új államok alakultak, vagy az eddigi államokkal korábban kötött nemzetközi szerződések hatályukat vesztették, amikor egyszóval újból aziránt kell állást foglalni, hogy milyen elbánásban részesítsük azoknak az államoknak polgárait, amelyekkel az állampolgárok kölcsönös elbánása tekintetében nemzetközi szerződés még nem jött létre. A trianoni békeszerződés által teremtett helyzetben újra aktuálissá vált a kérdéses jogelvnek a tisztázása és a Kúria 1922. november hó 14-én P. IV. 2663/1922 9. szám alatt kelt határozatában — habár más jogterületen — megerősítette azt a felfogását, hogy a külföldiek csak a viszonosság feltétele alatt élvezhetnek a belföldiekkel egyenlő jogokat. Az emiitett határozatban ugyanis kimondta, hogy a perbeli jogképesség, amely a Pp. 70. §-a értelmében a magánjogi jogképességgel azonos, a nemzetközi magánjognak hazai jogunkban is alapelvi tétele szerint külföldi honost csakis a tényleges viszonosság feltétele mellett illeti meg. Ebből önként folyik, hogy ha valamely állam saját területén a magyar honosok perbeli jogképességét csak korlátolt mérvben ismeri el, annak az államnak honosai hazánkban is csak korlátolt perbeli jogképességgel bírhatnak. ' A Kúria fentemiitett két határozatában kifejezett jogelv Szántó Mihály és Ferenczy Árpád nemzetközi magánjogi munkáiban is, mint hazánkban 92