Békejog és békegazdaság, 1923-1924 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 5-7. szám

A NEMZETKÖZI ÁRUFUVAROZÁSI EGYEZMÉNY UJ TERVEZETE Az 1. esetben az egész küldemény után bruttó kg.-ként 15 frankot, a 2.-ban az áru minősége szerint 1—5—10 vagy 15 frankot kell fizetni a veszélyhez képest, h acsafe az a belső jog, amelynek uralma alatt a hibát fölfedezték, nem elégszik meg kevesebbel. A 3. esetben a) ha aminőségi metíjelölés helytelen, az egész útra eső fuvardijkülönbség kétszerese, de legalább 1 frank jár, hacsak a belső jog kevesebbel nem elégszik meg, b) ha a suly alacsonyabb a valódinál, u. a., de minimum nélkül. A pé>llék a túlterhelés után az egész útra járó fuvar halszorosa (most kétszerese). Ha alacsony sulymegjelölés túlterheléssel esik össze, mindkét fuvardijpóllék jár. A pótlék az árut terheli ;• ha értéke nem fedezi és a cimzett nem veszi át, a feladón követelhető, a fuvarlevélben feltüntetett számítás alapján. A túlsúlyt, még ha fuvardijpótlék nem is jár, útközben le lehet rakni és a feladó rendelkezését kell kikérni. Ha szállítását (vissza vagy tovább) rendeli el, azt uj küldeménynek kell tekinteni. A túlsúly fuvarját a szállítmányra alkalmazott tarifa szerint kell számítani, a lerakás költségeit a lerakó vasút mellékilletékdijszabása szerint. (Ez a fuvardijpóllék beszedését nem érinti.) A fuvarozási szerződés megkötéséről és a fuvarlcvélmásodpéldánuról szóló 8. cikk változatlanul a régi. E c.-en kivül igen kevés maradt változatlan a N. E. mai szövegéből. Ál számozási és i\\*ró módosításokat nem tekintve, mindössze a 20., 21., 22., 41., 46. 53—55. cikkek ilyenek. Annál gyökeresebben változtak a díjszabásokra és az utirámjelöirásra vonatkozó határozvánijok. Ismeretes, hogy a berni egyezmény létesítésére vonatkozó első konferenciától kezdve megvolt a törekvés arra, hogy a nemzetközi szállításra nézve alkalmazandó tarifák ügye is a N. E.-ben szabályoztassék. Az államok többsége ezt, tarifafelségjogára utalva, visszautasította, csak a díjszabások nyilvánosságára és a 'titkos tarifák kizárására vonatkozó határozmányokat engedte a 11. cikkbe felvenni, jegyzőkönyvben külön is hangsúlyozták, hogy az államok törvényhozása é követelményeknek megfelel és hogy a N. E. az államok t'arifafelségjogát nem érinti. (Jkv. 2. és 3. pontok.) Mégis állandó volt a törekvés, hogy ,a tarifakérdést egyes államok legalább az útirány kérdése kapcsán magában a N. E.-ben kívánták szabályozlalni, Archimedesi pontul a G. cikknek azl a rendelkezését használtá.k fel, amely szerint az egyik feltétele annak, hogy a vasút a feladó útirány előírásától eltérhessen, az volt, hogy az áru nagyobb fuvardíjjal ne terheltessék meg. A konferenciák ezeknek a törekvéseknek a jelzeit elvi szempontból és ezenfelül azért sem adtak helyt, mciJl a díjszabási nemzetközi helyzet bonyolult volt, nemcsak az u. a. végpontok közli különböző útirányokon, de u. a. útirányon is annyiféle tarifa létezett, hogy az alkalmazandó díjszabásnak a N. E.-ben való szabályozása áltlános érvénnyel lehetetlen volt és azzal a veszéllyel járt volna, hogy a vasutak forgalomosztásár'a vonatkozó megállapodásait kivihetetlenné téve, a vasutaknak nagy anyagi -kárt okoz. Ezért nem engedeti meg a N. E. más tarifaelőirást, mint azt, amely a felelősséget korlá'lozó különleges díjszabásokra vonatkozik. Noha a háború óta a volt hadviselő felek vonalain átmenő forgalomban kevés a közvetlen tarifa, éppen itt ma még bonyolultabb a (helyzet. Egyéb forgalmakban is alig egyszerűsödött ; kartellekre jövőben is szükség lesz, a felbontottak helyett. A régi okok tehát állanak és mégis eltértek a régi elvektől és némileg szabályozták a tarifaügyet. Az uj szabályok közül sok nem aggályos, de talán nem is okvetlenül szükséges, mert magától érlelődő pl., hogy a mellékilletékékre és a valutaátszámitásra is kell határozmány a tarifában, hogy meg kell mondani, vájjon a díjszámítás gyorsvagy fehérárura vonatkozik-e, ha pedig csak egyféle szállítási mód van rendszeresítve valamely vasúton, ezt kél] alkalmazni, akármilyen a fuvarlevél. Helyes annak a kimondása, hogy a díjszabást mindenkivel szemben egyenlően kell alkalmazni. Annál nehezebben lesznek végrehajthatott és annál több zavarra és jogvitára fognak alkalmat szolgáltatni a következő szabályok: * Utirányclőirás vagy vám stb. kezelési hely előírás esetén (amely utiránveiőirásnak tekintendő) a fuvart ezen az uton kell számítani. Ha a díjszabás van előírva útirány nélkül, a vasút az előirt díjszabásokat alkalmazza, ha *>az előírás elegendő azoknak az állomásoknak megállapítására, amelyek közt a kívánt tarifa alkalmazandó lesz. Igen homályos, hogy ez alatt mit kelljen 87