Békejog és békegazdaság, 1922-1923 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 2. szám

DB. HAJNAL HENRIK bizottságát, hogy ez megalkossa a bécsi kongresszus elvein alapuló Dunaegyezményt, melynek a hajózási rendtartást és folyamrendőrségi szabályzatot is kellett volna tartalmaznia, Ausztria volt túlsúlyban. A bizottságban rajta kivül Törökország, Bajorország és Württemberg vettek részt mint egyenrangú tagok, Moldova, Oláhország és Szerbia csak tanácskozási jogkörrel birtak. Szerbiát kivéve, egyik államnak, illetőleg" fejedelemségnek sem volt a Dunán hajózási érdekeltsége, ezért semmi nehézséggel sem járt, hogy az Egyezmény V. szakaszába oly rendelkezés vétessék fel, mely kizárja a nem parti államok u. n. belső hajózási jogosultságát, vagyis külföldi hajózási vállalatok versenyét ; a parti államok hajózásának versenyétől semmit sem kellett tartani, mert hiszen Szerbiában is csak francia hajózási vállalat kísérletezett. Mégsem vált a nemzetközi jog jogforrásává az ekkép létrejött Egyezmény. A hatalmak párisi konferenciája az 1858-ik évben egyhangúlag megtagadta annak jóváhagyását, illetőleg — amint az osztrák diplomácia hangsúlyozta — tudomásulvételét. A megtagadás főindokaként a fentemiitett V. szakasz szolgált, melynek megfelelő módosítását Ausztria delegáltja, báró Hübner, rövidesen kilátásba helyezte. Azóta több, mint egy fél évszázad mult el, de a Ballplatz sohasem teljesítette igéretét. Mindig sikerült annak előterjesztését valamiképen elodázni. A hatalmak sem tettek kifogást ezen elodázási politika ellen, mert az együtt járt az Európai Dunabizottság állandósításával, melyre fontosabb szükségük volt, mint a Közép- és Felsődunán való hajózás üzletszerű folytatására. Ilyen volt a helyzet minden egyes konferenca alkalmával, mikor a Dunaegyezmény szóba került, vagy kerülhetett volna : az 1866-ik évben Párisban, az 1871-ik évi londoni konferencián, az 1878-ik évi berlini kongresszuson és utoljára az 1883-ik évben, a londoni konferencián. Még folyamatban volt a világháború, amikor a központi hatalmak a bukaresti 1918-ik évi május hó 17-iki békekötéssel kapcsolatban meg akarták alkotni az 1856-ik évi párisi szerződés rendelkezéseinek megfelelően, vagyis a nem parti államok kizárásával, az immár közel hatvan év óta megvalósításra váró Dunaegyezményt. A rákövetkező események meghiúsították ezen tervet, de nagyon kérdéses, hogy ezek nélkül is sikerült volna-e a nemzetközi jog terén a párisi konferencia óta felmerült eseményekkel kellőképen nem számoló tervezetet változatlanul hatályba léptetni. Amit Bécs elmulasztott, azt elvégezték az Egyesült és Társult Hatalmak. A versaillesi békeszerződés 349-ik szakasza és ezzel egybehangzóan a többi békeszerződés értelmében ők vannak hivatva arra, hogy a Dunaegyezményt megalkossák, a parti államoknak — természetesen Csehszlovákiát. Jugoszláviát és Romániát kivéve — csak az a joguk van, hogy a tanácskozásnál jelen lehetnek. Ennek megfelelően az Egyesült és Társult Hatalmak által a kidolgozással megbizott Belgium, Franciaország, Görögország, Olaszország, Románia, Jugoszlávia és Csehszlovákia megalkották az 1921-ik évi július hó 23-ikán kelt Egyezményt, melyhez az összes parti államok, igy Magyarország is, hozzájárultak és mely a versaillesi békeszerződés 338-ik szakasza, valamint ezzel egybehangzóan a többi békeszerződés értelmében is még a Nemzetek Szövetségének jóváhagyására szorul. Azt látjuk tehát, hogy a Dunára vonatkozólag a Ballplatz politikája folytán oly kivételes rendelkezés került a békeszerződésekbe, mely 34