Békejog és békegazdaság, 1922-1923 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1. szám

DR. MAGYARY GÉZA mázható. Nem állami bíráskodás, mert a vegyes döntőbíróság nertt gyakorolja valamely állami birói felségjogot, de rokon vele mégis anynyiban, hogy a szerződő államok birói felségjogának köszöni létét. Azt is mondhatnók, hogy a szerződő államok bizonyos részben erre a bíróságra ruházták át állami felségjoguk gyakorlását. A vegyes döntőbíróságot azért szervezték mert a per számára nem volt birói hatalom, mint az elsődleges nemzetközi bíráskodásnál, hanem azért, mert az államok arról győződtek meg, hogy nem volna célszerű, ha polgáraiknak az állam ellen vagy polgáraiknak bizonyos egymás elleni ügyeiben az egyik vagy másik állam bírósága ítélkeznék. Az államok ebben a bíróságban polgáraik bizonyos ügyeiben mintegy tömöritették birói felségjogaikat. Ez az elvi álláspont kifejezésre jut a \egyes döntőbíráskodás minden részletében. A nemzetközi vegyes döntőbíróságot nem a felek választják, illetve, nem ők alkotják. Azt a szerződő államok létesitik. A biróság az ö közös bíróságuk, melynek szervezése körül teljesen egyenlők. A feleknek legfeljebb az a joguk van, hogy hatáskörét kivételesen kiköthessék, mely joguk ugyanazon szempont alá esik, mint amikor a felek az állami bíróságok vídamelyikének hatáskörét kikötik. E biróság eljárási szabályait nem a felek állapítják meg, hanem a szerződő államok. Ezek e tekintetben azokat az alapelveket fogadták el irányadónak, melyeket általában az államok polgárai peres eljárás szabályozásánál követnek. Ezekben az eljárási szabályokban nem látunk egyebet, mint az állami polgári peres eljárás szabályainak, illetve ezek alapelveinek átültetését nemzetközi területre. És végül a vegyes döntőbíróság ítélet ugy hat, mint polgári perekben az államok bíróságainak ítélete. Az elsődleges nemzetközi bíráskodásnál nagyon vitás, hogy a nemzetközi biróság Ítéletének van-e az államok belső életében kötelező ereje. Különösen a második hágai békekonferencián foglalkoztak vele sokat, de nem oldották meg. A Nemzetek Szövetségéről szóló okmány és az állandó Nemzetközi Biróság szervezeti szabályainak megalkotásánál megoldását meg sem kísérelték. A nemzetközi vegyes döntőbíróságra nézve a kérdés nem vitás. A békeszerződésekben világosan ki van mondva (magyar békeszerződés 239 .cikk g)), hogy a vegyes döntőbíróság határozatát „végérvényeseknek tekintik és állampolgáraikra kötelezőkké teszik". Ez, helyesen értve, nem jt-lenthet mást mint azt. hogy a döntőbíróság Ítéletét a szerződő államok minden hatósága a2 állam belső életében ugy köteles venni, mint a belföldi bíróságok jogerős ítéleteit. Ez egyébként abból a fentebb hangoztatott elvi álláspontból foly, hogy a döntő vegyesbiráskodásban arról van szó, hogy a szerződő államok birói felségjogaik egy részét egy közös nemzetközi szervre ruházták át. A békeszerződések a bíráskodás elvének alkalmazásában nem tudtak a teljes tárgyilagosság magaslatára felemelkedni. Kitűnik ez abból a bizalmatlanságból, melyet rendelkezéseikben a legyőzött államok igazságszolgáltatásával szemben tanúsítanak. Kitűnik ez különösen a szerződések, elévülések és Ítéletekről szóló egész cim (234—238. c.) koncepciójából, mely csak a győztes államok polgárai javára tartalmazbirói védelmet nyújtó rendelkezéseket a legyőzött államok bíróságai által okozott sérelmek ellen. Továbbá abból az elvi álláspontjukból, hogy amennyiben - a vegyes döntőbíráskodás a nemzeti bíráskodással ellentétbe kerül, az csak annyiban nem alkalmazható, amennyiben az 4