Békejog és békegazdaság, 1922-1923 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1. szám

DR. MAGYARY GÉZA merülnek fel viták és az államok nem akarják azokat fegyverrel el­dönteni, kell, hogy erre a célra külön bíróságot szervezzenek, miután egyik tél sem hajlandó magát a másik fél igazságszolgáltatásának alá­rendelni. E bíráskodás szervezése körül már hoszabb idő óta folynak igen élénk eszmemozgalmak, amelyek egyelőre abban a szabályozásban jutottak nyugvóponthoz, amely a Nemzetek Szövetségéről szóló okmá iy 12—17 cikkeiben foglaltatik. Ha magánegyén kerül ellentétbe idegen állammal, nincs helye bíráskodásnak, kivéve az illető állam saját bíróságai előtt, mert idegen állam a magánfél bírósága előtt, némi kivételektől eltekintve, nem lehet alperes, odáig pedig a nemzetközi jog még nem jutott el, hogy erre a célra külön nemzetközi bíróságot szervezzen. Ez kétségkívül a magán­félre nézve igen visszás helyzet, melyet az államok eddig ugy törekedtek enyhíteni, hogy polgáruknak egy idegen állam elleni követelését magu­kévá tették s azt ugy mint saját követelésüket érvényesítették az idegen állam ellen. Ezen a felfogáson alapszik az itt most bővebben nem tár­gyalható Porter egyezmény is. Ezen az állásponton a Nemzetek Szövet­ségéről szóló okmány sem változtat. A jövő feladata magánfelek és ide­gen államok közti viták elintézésére külön nemzetközi bíráskodást és megfelelő nemzetközi bíróságot szervezni, mint azt az irodalomban már hosszabb idő óta sürgetik. A magyar békeszerződés azonban ezt a bíráskodást több vonat­kozásban mégis megvalósítja. Az egyik a mi szempontunkból igen jelentős. A békeszerződés 250. cikke, mely jóformán a mi egyedüli vív­mányunknak tekinthető, kimondja, hogy magyar állampolgároknak az ezen cikkben közelebbről meghatározott sérelmei miatt a hóditó álla­mok ellen esetleg támasztott felszólalásai fölött a vegyes döntőbíróság határoz. A másik eset a békeszerződés 232. cikkének e) pontjában nyert szabályozás, mely szerint a győztes államok polgárainak kártérí­tési igényei fölött, amelyek őket a magyar állam által tett kivételes intéz­kedésekből ért károkból kifolyólag megilletik, a vegyes döntőbíró­ság itél. Ha pedig különböző államokhoz tartozó magánfelek kerülnek egy­mással ellentétbe, elvileg szintén nincs helye nemzetközi bíráskodásnak. Ekkor elvileg az egyik vagy másik fél nemzeti bíróságának, más szavak­kal, egyiknek azon államok bíróságai közül, mely államokhoz a magán­felek tartoznak, kell a vitát eldöntenie. A békeszerződések ezen elv alól is tesznek kivételeket, amennyiben több igen jelentős esetben az ilyen viták elbírálására a vegyes döntőbíróságokat jelölik ki. Ezek egyike a X. Rész III. címében szabályozott tartozások körül felmerült viták. Itt azonban azt kell figyelembe vennünk, hogy a 231. cikkhéz csatolt Füg­gelék 16. §-a értelmében nemcsak az érdekelt magánfelek, hanem a ,.Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatalok" közt is lebonyolődhatik a per. Ha azonban az utóbbiak a peres felek, ők anyagilag mégis a magánfelek érdekében járnak el. Figyelemre méltó még az is, hogy ekkor a vegyes döntőbíráskodás nem kötelező, mert a felek más választott bíróságban is megállapodhatnak. Sőt a Hitelező Hivatal kérelmére az ügy az adós lakóhelye szerinti rendes bíróság Ítélkezése alá bocsátandó. Az esetek további csoportját a 234. és 235. cikkekben szabályozott viták teszik ki. melyek szerződések, elévülések és Ítéletek tárgyában merülnek lel. És végül ide tartoznak az ipari tulajdonból felmerülő azok a viták, melye­ket a 245. cikk szabályoz 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom