Békejog és békegazdaság, 1921-1922 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 1. szám

BÉKEJOG ÉS BÉKEGAZDASÁG nek a fenntartása. Minthogy pedig oly értelmű belső jogszabályunk még nincsen, amely a magyar adós felelősségét a valorizációs különbözetért akár a külföldi hitelezővel, akár az állammal szemben megállapítaná, a „visszkereseti jog fenntartása" egyelőre csak keretszabály, amelyet csak a belső jogalkotás tölthet meg megfelelő tartalommal. 3. Egyébiránt az, hogy a magyar adós már a bsz. szerint is tartozik-e a valorizációs különbözettel, a clearing-rendszer keretében meddő iskolakérdés. A kérdés ugyanis csak az állam és a magyar felek egymásközti belső viszonyában aktuális. Minthogy a magyar kiegyenlitő hivatal nem ipso facto, a bsz. erejénél fogva, hanem csak külön közbevetendő szabályozás alapján kapja meg a magyar adósok ellen a behajtás jogát, az ilyen magánjogi és perjogi szabályozás pedig „a törvényhozás tárgya" : erészben a bsz. végrehajtása végett, a becikkelyező törvény 2. §. értelmében, amúgy is a törvényhozásnak kell intézkednie. Okvetlenül szükség van tehát egy belső elszámolási vagy kiegyenlitő törvény megalkotására. A törvényhozás pedig a belső jog szempontjából szuverénül szabhatja meg a „visszkereseti jog" tartalmát, bármi következnék is erészben a magyar adósra nézve a bsz.-bőL Tegyük hozzá : nemzetközi jogilag sincsen a magyar állam kötelezve arra, hogy a valorizációs különbözetet a magyar adóson megvegye. A kérdés tehát nem jogmagyarázati, hanem jogpolitikai természetű ; nem de lege lata, hanem de lege ferenda szól. Helyesen tehát ugy kell a kérdést feltennünk : mik legyenek a belső elszámolás rendjének az alapgondolatai a magyar állam jogrendszerének általános elvi összhangja szempontjából ? Más szóval : miképen kellene alakulnia a clearing lebonyolítása során a magyar állam és a magyar magánfelek egymásközti viszonyának, ha azt — minden más tekintetet egyelőre mellőzve — a mai magánjogi rend alapelveivel összhangban kívánjuk megoldani ? 4. Az államközi clearing végelemzésben azt jelenti, hogy a szembenálló két állam közül mindegyik a másikkal szemben beszámítás utján törleszti a saját polgárainak a másik állani polgárai javára fennálló pénztartozásait, a fennmaradó egyenleget pedig egymásközt elszámolják. Erre a célra mindegyik állam igénybeveszi a saját polgárainak a másik állam polgárai elleni követeléseit. Ez az igénybevétel és beszámítás ugy történik, hogy az elismert követelést a hitelező államnak javára, az adós államnak pedig terhére irják. Amint ez megtörtént, a követelés és tartozás a magánfelek egymásközti viszonyában megszűnt. A követelés igénybevételének már most az általános jogelvek szerint az a következménye, hogy az állam saját polgárát mint hitelezőt, akit vagyontárgyától közérdekben megfosztott, kártalanitani köteles. 18