Békejog és békegazdaság, 1921-1922 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 1. szám

BÉKEJOG ÉS BÉKEGAZDASÁG diplomáciai halóságainkat is rendelkezésére bocsátja az egyezkedni kívánó adósnak. Az érdekelt körök a hivatalos egyeztetés intézményét általában megnyugvással fogadták. Amennyiben eddig panasz merült fel a rendelet ellen, az csak abból indul ki, hogy a követeléseknek az a köre, amelyre a rendelet ezt a külön egyességi eljárást megszabja, szük. Még pedig szűk két irányban : először, hogy a hitelezőnek valamely semleges állam polgárának kell lennie és másodszor, hogy a tartozásnak 1914 július 24-ik napja előtt keletkezettnek kell lennie. Ami elsősorban azt illeti, hogy a rendelet csakis akkor nyer alkalmazást, ha a hitelező valamely semleges államnak polgára, az érdekelt körök ez ellen azt hozzák fel, hogy a semleges külfölddel fennálló tartozások jelentékeny részét a belföldi kereskedők ós iparosok külföldi cégékkel szemben nem közvetlenül vállalták, hanem az ilyen ügyletek magyar bankok és bankárok közbenjöttével jöttek létre. Ilyképp a külföldi hitelezőkkel szemben közvetlenül a közvetítő magyar bankok és bankárok állanak, nem pedig azok a magyar adósok, akik a valutakölcsönt felvették. A rendelet mai szövegében ennélfogva tulajdonképpen csak a magyar bankokat és bankárokat védi meg a külföldi hitelezőikkel szemben, mig a tulajdonképpeni adósok, akiket a külföldi adósság fokozottabb mértékben sujt, a rendelet által teremtett helyzet előnyeit nem vehetnék igénybe, mert velük szemben nem külföldi, hanem magyar hitelezők állanak. Az érdekelt körök tehát azt óhajtanák, hogy a rendeletben szabályozott egyességi kísérlet azokban az esetekben is alkalmazható legyen, ameilyekben a hitelezők magyar állampolgárok, de az adósok a hitelt végeredményben külföldi állampolgároktól vették közvetve igénybe. Az érdekkörök második panaszukat a rendelet ama rendelkezése ellen, hogy csupán 1914 július 24. napja előtt létrejött adósságokra vonatkozik, arra alapitják, hogy a magyar kereskedőket és iparosokat terhelő azok a tartozások, amelyek semleges külföldi államok polgáraival kötött ügyletekből származnak, nagy részben 1914 július 24. napja után keletkeztek. Az a körülmény, hogy az entente-országoktól a háború alatt el voltunk zárva, fokozottabb fontosságot adott a semleges államokkal folytatott kereskedelemnek, mert ez a kereskedelem volt hivatva pótolni az akkor ellenséges államokkal korábban fennállott kereskedelmet is. Az érdekkörök arra hivatkoznak, hogy a magyar kormány intézkedései akadályozták meg azt, hogy a magyar adósok a semleges államok hozzátartozóival kötött ügyletekből származó tartozásaikat megfizethessék, mert a devizaforgalom szabályozásáról szóló rendelet az átutalásokat csupán a devizaközpont engedélyezésével tette lehetővé, a devizaközpont az átutalásokat pedig nem engedélyezte. Az iparosokat és kereskedőket terhelő valutakü6