Békejog és békegazdaság, 1921-1922 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 7-8. szám

DR. EGYED ISTVÁN állam területéből részeket kaptak s amelyek kultúrája semmi biztosítékot nem adott nekünk elszakított magyar véreinkkel való megfelelő bánásmódra nézve. E lapok hasábjain nem kívánjuk a kisebbségi védelem egész körét a maga elsősorban kulturális vonatkozásaiban áttekinteni, hanem csupán a gazdasági vonatkozású rendelkezésekre térünk röviden ki az elszakított területek szempontjából abban a meggyőződésben, hogy a gazdasági erő a leghatályosabb vedelem és hogy a legszebb jogszabályok elvesztik jelentőségüket ott, ahol a kisebbségek gazdasági megélhetését nehezítik meg. Itt elsősorban az 58. cikk első három bekezdésében foglalt jogszabályok érdemelnek figyelmet Ezek mondják ki, hogy 1. minden állampolgár faji, nyelvi vagy vallási különbség nélkül a törvény előtt egyenlő és ugyanazokat a polgári és politikai jogokat élvezi; hogy 2. a felekezeti különbség különféle foglalkozások és iparok gyakorlása tekintetében egy állampolgárra sem lehet hátrányos ; végre, hogy 3. a magán- és üzleti forgalomban, a sajtóban és gyűléseken egy állampolgár sem korlátozható bármely nyelv szabad használatában. Nálunk az 1868. évi XLIV. t.-c. régi hagyományként állapítja meg, hogy minden magyar állampolgár nemzetiségre való tekintet nélkül a magyar nemzet egyenjogú tagja, az 1895. évi XLIII. t.-c. 2. §^a pedig a hitvallástól teljesen függetlenül biztosítja a polgári és politikai jogok gyakorlására való képességet. Az 1868. évi XLIV. t.-c. szerint az országban divatozó nyelvek csak a hivatalos használatban tartoznak külön szabályok alá, különben pedig teljesen egyenjogúak ; a nemzetiség pedig nem hogy akadálya lenne valamely hivatal betöltésének, hanem ellenkezőleg, elő van irva a különböző nemzetiségekből való személyek alkalmazása. (27. §.5) Az utódállamok szempontjából az állampolgári jogegyenlőség előírása és nemzetközi védelem alá helyezése mindenesetre szükséges volt. Egész kétségtelen azonban, hogy az állampolgársági jogegyenlőség, még ha becsületesen is hajtják végre, nem feltétlenül biztosítja a kisebbségek megszerzett jogi és anyagi helyzetének sértetlen fenntartását. A hódító államok értették a módját annak, hogy a különböző nemzetiségű állampolgárokat jogilag egyenlően kezelő szabályok a gyakorlatban éppen a magyarokat sújtsák hátrányosan. Különösen a birtokreform volt alkalmas eszköz arra, hogy a magyar tulajdonban levő birtokokat eddigi tulajdonosaiktól elvegyék és cseheknek, szerbeknek, románoknak adják. A magyar békedelegáció az u. n. béketárgyalások során nyomatékosan reá mulatott arra, hogy az állampolgári jog5) Az 58. cikk e szempontból csak a felekezeti külömbség lényegtelenségét emeli ki. 196