Békejog és békegazdaság, 1921-1922 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 2. szám

BÉKEJOG ÉS BÉKLGAZDASÁG vétesse birói zár alá, előre kijelentve, hogy a vevő csak az alperes ellen élhet majd visszkeresettel. Ez az eset ismét súlyos beavatko­zást jelent a német jogba. Eljárásilag, mert a biztosítási intézke­dés perbe nem vont harmadik személy ellen foganatosítandó, aki arról előre nem is értesül (igaz, hogy a német-francia pts. 34. szerint ellentmondással élhet a Vdb.-nál). Anyagilag, mert a Vdb. a német joggal ellentétben kijelenti, hogy a vevő, ha jó­hiszemű volt is, nem Szerezhette meg a képek tulajdonai a francia megbízó kárára. Ráadásul a Vdb. ez esetben még a zárlati költsé­geket is a német kormányra hárítja (Rec. 21.), azon a címen, hogy a Nbsz. 304. g. (Trbsz. 239. g.) szerint köteles a Vdb. hatá­rozatait állampolgáraira kötelezőkké tenni és hogy az id. cikk Függ. 7. §. szerint minden könnyítést köteles megadni a Vdb. „vizsgálatai foganatosításához" (!). Ellenben a Wagon-Lits c/a Német Aljam és Mitrópa ügyben a német-belga Vdb. -a vitás ét­kező- és hálókocsik felügyeletére kirendelt neutrális zárgondnok díjazást a felperes terhére rótta (Rec. 85.). Igen gvakorlati biz­tosító intézkédés; hogy a Vdb. magát a német alperest rendelte ki zárgondnokul számadás kötelezettsége mellett a saját kezén lévő bányavagy ónra nézve (Charbonnage Fréd. Henri c/a Rhein. Stahlwerke, Rec. lő.). A perfüggőség következményéül ki kell emelni, hogy attól kezdve a felek még bíróságon kívüli egyességet sem köthetnek a kormánvképviselők hozzájárulása nélkül (német-francia pts. 62., Rec. 16,). Érdemben a közölt döntések következetesen azt az irányzatot mutatják, hogy a Vdb.-ok a német állam kártérítési felelősségét lehetőleg kiterjesztően értelmezik. A Villemejane c/a Xémet Állam esetben (Rec. 90.) a Vdb. ki­mondja a német állam felelősségét francia alattvalónak Német­országban hátrahagyott ingóságaiért, amelyeket az ellénségés va­gyonra kimondott kiviteli tilalom következtében nem vihetett ma­gával. A Vdb. az. ellenséges értékek kivitelét megtiltó (1915. okt. 7.) német csász. rendeletet háborús kivételes. intézkedésnek minősí­tette a Nbsz 298. (Trbsz. 233.) függ. 3. §. értelmében és kimon­dotta, hogy ennek következtében a német állam felelős a zárolt (bloqués) ingóságok fenntartásáért (conservation) mindaddig, amig az előbbi állapotba visszahelyezés megtörténhetik. A Vdb. tehát az id. függ. 6. §-át nemcsak azokra a dolgokra alkalmazza, amelyeket az állam sequestrált, vagyis sa ját kezelésébe vett, hanem azokra is, ameheket nem vett ugyan őrizetbe, de melyekre nézve ellenséges tulajdonosuk rendelkezési jogát korlátozza. Az id. függ. 6. ^-ában a ,,restitution" szót a Vdb. nem a fizikai vissza­adás (visszatérítés) értelmében, hanem kiterjesztően a „restitutio in integrum" értelmében alkalmazza. Ez tehát az állam objectiv felelősségét jelenti a háborús* intézkedéssel zárolt ingókban esett minden véletlenért. A német 'képviselő arra hivatkozott, hogy a francia tulajdonos a német rendelet nélkül sem tudott volna ren­delkezni bútoraival, mert az 1914. dec. 27. kiadott francia fizetési tilalom folytán nem fizethette volna meg a házbért, ami az ingók kiadásának előfeltétele volt. A Vdb. ezt a védekezést elvetelte, mert a francia tulajdonos könnyen kaphatott volna felmentést a fize­57

Next

/
Oldalképek
Tartalom