Az adó, 1944 (32. évfolyam, 1-11. szám)
1944 / 4. szám - Az épületátalakítással és légoltalmi óvóhelyek létesítésével kapcsolatban engedélyezhető adókedvezmények
66 Joggyakorlat sítették és tajntiemadó alá vonták.1 A társulali adó ellen [irányuló panasz alaptalan. Az 1940:VII. t.-c 13. §-ának 7. pontja ^szerint a mérlegszerű nyereséghez hozzá kell számítani azt az értéktöbbletet, amely az egész anyag- és árukészlet mérlegszerűili értéke és azoknak az üzleti év végén mutatkozó forgalmi áron számított értéke Jíözött mutatkozik. Nyilvánvaló ebből, hogy a törvény adózási szempontból a készleteknek forgalmi értékkel történő mérlegértékeléfcét követeli meg. A törvény nem adómérleget, hanem csak mérleget (említ, ennélfogva a törvényben szereplő »mérleg« kilétei alatt mindenkor a vállalat közgyűlése által megállapított, a nyilvánosság számára készült és ia cégbírósághoz bemutatásra kerülő mérleget kell ériem. A 2000/1940. M. számú utasítás 31. §-ának (11), [illetőleg a 32. §-ának (12) bekezdésében foglalt az a hozzáfűzés, hogy a (készleteknek forgalmi áron való értékelési szabálya kizárólag a társulati adóra vonatkozó rendelkezés és nem kötelező abban lalz irányban, hogy a vállalat készleteinek értékét mérlegében milyen összeggel tüntesse fel, csak! azt kívánja megvilágítani, hogy a társulali adóval kapcsolatos értékelési szabályok a mérleg mikénti felállítására vonatkozólag a K. T. 199. §-ában megállapított szabályok alkalmazását nem érintik. A vállalat tehát jogosított mérlegében a készleteket a forgalmi árnál alacsonyabban is értékelni, ilyen esetben azonban ezt az (adóbevallásában be kell jelentenie, hogy az adókivető hatóság1 az adóalap megállapításánál e körülményt megfelelően figyelembe vehesse. Panaszosnak az az érvelése helytálló, hogy a törvény a felhívott rendelkezésével nem kívánta az előbb érvényben volt jogszabályok alapján adómentesen gyűjtött és a készletek forgalmi értékre való [felértékelése folytán felszínre kerülő értékelési tartalékokat egyszerre adó alá vonni, mert éppen ennek elejét veendő adta mieg a lehetőséget ahhoz, hogy a vállalat a 14. §. (2) bekezdésében (említett értékkülönbözeti tartalék létesílhelésével a felszínre kerülő és nyereségként jelentkező értékelési különbözetet a terhek közé beállíthassa. Mivel azonban az értékküíönbözeli tartalék létesíthetése csak a készleteknek a forgalmi ériékre történt felértékelésével kapcsolatosan kerülhet sor a felértékelésnek pedig a törvény szövegéből kitűnően a »mérlegben« kell megtörténnie, különben a 13. §.. 7. pontjában foglaltaknak megfelelően az azon alul való értékelési különbözet a mérleg szerinti nyereséghez hozzászámítandó, nyilvánvaló, hogy az értékkülönbözeti tartaléknak a mérleg tehertételei között, ha rejtetten is (pl. (hitelezők számláján), Ide szerepelnie kell, különben a felértékelés folytán felszínre került értékelési tartalék nyereségként jelenkeznte. Ez okból tehát már nem helytálló panaszosnak az a további érvelése, (hogy, az értékelési tartalékok megadózlátási szándékának hiányából következőleg a készletfelértékelésnek a nyilvános vagyonmérleg vagyontételei között és az értékkülönbözeti tartaléknak a mérleg tehertételei között szerepelni nem kell, hanem mindezekről csak az 'üzleti könyveken kívül nyilvántartás vezetendő. Panaszos cég a fenti felfogására alapítottan az árukészletek mérlegbeli felértékelésével kapcsolatosan értékküíönbözeli tartalékot a mérlegében nem létesített, hanem készleteit a mérlegben saját bejelentése szerint a beszerzési áron értékelte. A kifejletteK alapján tehát jogosan ^járt'elía pénzügyi hatóság akkor, amikor a készleteknek a beszerzési árrat egyező fmér-