Az adó, 1944 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1944 / 4. szám - A kft. tagok adóztatása

56 Dr. Párkány Frigyes: A kft, Ingok adóziatása. Felmerül az a kérdés, mit ért a Közigazgatási Bíróság az adott esetben mérlegszerű nyereség alatt: 1. azt a nyerés éget-e, melyet la kft. mérlege kimutat, vagy 2. azt a mérlegszerű nyereséget, (melyet a pénzügyi hatóság a társulati adó kivetésére vonatkozó jogszabályok értelmében a mérlegszerű nyereséghez hozzáadandó Lételek útján, mint társulati adóalapot kimunkál? Nyilvánvalóan az utóbbit, mert különben a kft.-nak módjában állana tetszés szerinü mérleg felállítása útján, — mely az adómérlegtől egészen különbözhet, — a 35. §-l egész illuzóriussá tenni, sőt még a J. V. H. Ö. 29. §. szerint meg volt helyzetnél is kedvezői)]) helyzetet teremteni. Egy harmadik eset az volna, hogy a jövedelemadót kivető adóhivatal, vagy adófelügyelőség minden egyes esetben átkéretné a társulati adót kivető hatóságtól az iratokat és minden egyes esetben 'elbírálná, milyen tételek leltek a mérleg szerinti nyereséghez hozzáütve, és ezekbői melyek azok, amelyek az adózó jövedelemadó alapját terhelik. Ez lehetetlen állapot volna, egyrészt, mert az adminisztrációt úgyszólván agyonsújtaná, másrészt, mert nagy személyzetszaporíiással járna és a (kivetések időpontja szempontjából is bizonytalanságot teremtene, de legfőképen azért, mert a jövedelemadót kivető hatóságok rendszerint m társulali adóhoz nem sokat értenek, s ezért löket a társulati adókivetésnek mintegy revíziójával — a jövedelemadó kivetés szempontjából — megbízni sem lehet és végül, mert az [alábbiak szerint amúgyis igazságtalan volna. A Közigazgatási Bíróság vonatkozó ítélete tehát a dolog természete szerint máskép nem értelmezhető, mint hogy a jövedelemadó alaj>ját a kft. tagnál a kimunkált társulati adó alapból <a kft. tagra eső rész képezi. Ez aiz értelmezés helytelen és nemcsak á kft., tagok igazságtalan és legtöbb esetben elviselhetetlen megterheléséhez vezeti, hanem egyúttal alkalmas arra is, hogy a kincstárt megkárosítsa, amint ez az alábbiakból kitűnik. Ugyanis: 1. A kimunkált társulati adóalap gyakran nem a társaságnak tényleges jövedelmét jelenti, hanem a társulati adótörvény fikciói után képezett nemlétező jövedelmet, azáltal, hogy bizonyos feltétlenül szükséges kiadások (leírások, kamatok, jogosítványok díjai, értékelési különbözetek, illetékek, bírságok, alapítói előnyök, vezető tisztviselői járandóságok, reprezentációs kiadások, nyugdíjak, szabadalmi díjak, adományok stb.) a társulati adóalaphoz hozzá lesznek ülve, vagy