Az adó, 1944 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1944 / 2. szám - Külföldi pénzügyi intézkedések 1943. évben

36 Joggy akorl átok. a nevezett cég szolgálatában állolt A. L., a panaszos férje, 1939. évi jűH nius 11.-én hall meg. lEhaláiozásáig az 1939. évben szolgálati illetmény; fejében összesen 2712.74 P-t kapott, a panaszos pedig az 1939. év második felében az ura elhalálozását követő u. n. kiméleti idő fhat hónap) alatt 2712.74 P özvegyi ellátásban részesült. Ilyen tényállás mellett a J. V. H. 0. 57. §-a (1) bekezdésének 1. pontja (értelmében a panaszos férjének adókötelezettsége az elhalálozása napjával 1939. Ovi június hó 11-ével megszűnt. Az adókötelezettség megszűnése esetén 'a J. V. H 0. 57. §-ának (2) és (4) bekezdése szerint\űgy az adóévre mé« esetleg ki nem vetett jövedelemadót, mint az adóévben az adókötelezettség megszűnéséig volt jövedelem után járó jövedelemadót az adózó terhére azonnal ki kell vetni, ha pedig a hátramaradt vagyon és azj örökösök állai folytatott foglalkozás az adózó halála után is hajt jövedelmet, ezt a jövedelmet annál a személynél kell adó alá vonni, aki a kérdéses jövedelmeket az adóév folyamán bírói átadás folytán, vagy más módon megkapja, vagy ha az átadás a halálozás évében még nem történik meg, a hagyaték jövedelmét a hagyatéki tömeg terhére kell kivetni. Az adózó elhalálozása évében elért jövedelem tehát elvileg mindig két külön adóalanynál kerül jövedelemadó alá; az elhalálozás idejéig volt jövedelmet a meghalt adózónál, az elhalálozás napjától az év végéig keletkezett jövedelmet pedig az illető örökösnél, vagy a hagyatéki tömegnél, mint külön adóalanynál keli adóalapúit venni. Mindez pedig kizárja, hogy a szóbaníorgó esetben a panaszos) özvegynél lehessen számításba venni azt a jövedelmet, amelyet az 1939. évben még a férje kapott meg. A panaszos özvegy kizárólag csak az özvegyi ellátásból származó jövedelmére nézve lehet alanya a jövedelemadónak. Az ezzel ellentétes álláspontját az adófelszólamlási bizottság tévesen alapította a J. V. H. ö. 3. §-ának (1) bekezdéséban foglalt rendelkezésekre. Ez a jogszabály ugyanis annak a jövedelemnek a férjnél mint a közös háztartás fejénél való számításba vételét írja elő, amely jövedelem a feleséget a közös háztartásban élés (házassági együttélés) tartama alatt illeti meg. A férj elhalálozásával azonban úgy, maga a házasság és a közös háztartás, mint a férj adókötelezettsége megszűnik és ezáltal a későbbi adóköteles jövedelmére nézve az özvegy maga lesz adókötelezetté. A közös háztartás feje a J. V. H. O. 3. §-a szerinti értelemben mindig a férj, ami pedig kizárja, hogy egyrészt a közös háztartásban élő feleség a jövedelemadónak külön alanya lehessen, másreszt, hogy a férj jövedelmére nézve bármily okból is a feleséget lehessen adókötelezettnek minősíteni és a férj jövedelmét a feleségnél lehessen adóalapul venni. Ezek szerint a szóbanforgó esetben a panaszos özvegynél kizárólag csak a néhai férje után kapott s az 1939. évben mindössze 2712.74 P-t kitevő özvegyi ellátást lehet! számításba venni. Ez; a szolgálati visoznj'bói származó jövedelem aoonban 3G00 P-t nem halad meg és mint ilyen a J. V. H. 0. 5. §-[a (!) bekezdésének 10. b. pontja értelmében összegénéi fogva mentes a jövedelemadó alól. Ezek folytán és adóköteles jövedelem hiányában a rendelkező rész szerint kellett haározni. (M. kir. közigazgatási bírósága 16.068/1942. P. szám).