Az adó, 1944 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1944 / 6. szám - Mégegyszer az előző évről áthozott veszteségről

108 Joggyakorlat végrehajtási rendelet 27. S-ának (44) és (5) bekezdései szabályozzák. A panasziratban megemlített és a bíróság által beszerzett székesfővárosi m. kir. pénzügyigazgatósági 111.052/1941. I. sz. végzésből, valamint a pénzügviminisziériamnak ugyancsak a panaszos vállalat ügyé. ben kiadott 1(54.039/1941. VII. fő. sz. rendeletéből kilűnőleg, a vállalatot az 1939. évi március hó 3-án megtartott könyvvizsgálattal is kapcsolatba hozható, hivatalos — minisztériumi — megállapítás szerint, az egyszeri beruházási; hozzájárulásra elszámolt 6,912.150 >P több-' letbefizelés alapján, az 1938. évi XX. t.-c. 8. §-ának (4) bekezdésében biztosított közkegyelem megilleti. Ezek után csak az a kérdés, vájjon ilyen előzmények és jogi helyzetben mentesíthető-e a vállalat a forgalmi adókra vonatkozó visszamenőleges adóztatás alól is. Nem vitás, hogy az előírásnak a cég által támadott részében, e kérdés alá eső pótadóztatásról van sz,ó, s kétségtelen az is. hogy a vállalatot, a fentiek folytán, közkegyelemben részesültnek kell tekinteni. A kérdést a következők egybevetése dönti el: a) az 1938. évi XX. t.-c- 8. §-ának (4) bekezdése a vállalatokat megillető közkegyelem terjedelmét, a »mentesül az 1938. évet megelőző időre a pótlólagos megadóztatás |alól« — kifejezéssel csak általánosságban határozta meg. s az idekapcsolódó utasítás sem részletez, viszont. — b) a most említett 8. 8. (4) bekezdése a természetes és jogi személyekre vonatkozó (3) bekezdéssel szerkezeti és tartalmi összefüggésben áll, s — c) az ehhez a bekezdéshez fűződő utasítás (25. §. (1) bek.) kimondja, hogy a közkegyelem következtében a vagyon elsődleges mentesítésén túl, a jövedelem és kereseti adón felül, más közadók pótlólagos kivetése sem foghat helyet; — d) az pedig egyáltalán nem kétséges, hogy a közadók közé a forgalmi adók is beletartoznak, amint ezt a K. K. H. Ö161. §-a világosan megmondja. Bár az eddig felsoroltak is eldöntik a kérdést, az elfoglalt álláspont erősítésére rámutat a bíróság arra az összefüggésre is. ami a jelen döntésnél figyelembejövő közkegyelem és az utólag életrehívott beruházási pótlékkal kapcsolatban adott közkegyelem között mutatkozik. Az 1940. évi XXII. t.-c-nek az utóbbit lárgyazó 45. §-a — a közkegyelem tárgyát, terjedelmét nézve — azonos értékű az 1938. évi XX. t -c. 8. §-ával. A szóbanlévő 1940. évi XXII. t.-c. 5. §-a végrehajtása tárgyában kiadott 137.300/1940. P. M. sz. rendelet 2. §-ának (1) bekezdése pedig világosan kimondja, hogy a közkegyelem az elhallgatott jövedelemmel vagy vagyonnal kapcsolatos közvetett adókra is vonatkozik, amik a'atl. természetesen, a forgalmi adók is értendők. Mindezek alapján tehát kiindulva abból a lényből, hogy a két törvény az abban érintett adónemek alanyait azonos mértékben kívánta közkegyelmében részesíteni s ez az összefüggés aggálytalanul le is vezethető, — ki kelleti mondani, hogy a panaszos vállalatot az elismert közkegyelem a forgalmi adókra vonatkozólag is megilleti. Tekintettel azonban arra. hogy a hiányként másodfokon is fenntartott összegre nézve az, hogy azt a vállalat egészben 1938. évi január hó 1-et megelőzően volt köteles bevallani, a pénzügyi hatóságok részéről tisztázva nincs, — ennek felderítése nyomán, egyedül a számszerűségei illetően történő határozathozatalra, a pénzügyigazgalóságot ulasítani kellett. (M. kir. Közigazgatási Bíróság 17.863/1942. P. szám.)