Az adó, 1944 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1944 / 5. szám - A pénzügyi eljárási jog és reform kérdései

Joggyakorlat 83 INDOKOK: A bíróság 210. számú jogegységi megállapodásában kifejtettek szerint haa a bűnügyben védőként eljárt ügyvéd ügyfelével szemben az 1896:XXX1II. t.-c. 485. §-a alapján a büntető bíróságnál kén dfjai­nak és költségeinek megállapítását, erre vonatkozó beadványai — az ér­vényesített igény megbízási, léhát magánjogi jogviszonyon alapulván — az 1914:XLlTl. t-c., valamint az ezt kiegészítő és módosító jogszabá­lyok szerint esnek illeték alá. Minthogy pedig a most hivatkozott jogszabályok rendelkezései értelmében a beadványok után járó illeté­ket — a polgári perrendtartással szabályozott eljárásokban benyúj­tott fellebbezéseket és felülvizsgálati kérelmeket kivéve — az eljárás rás tárgya értékének az alapulvételével keli íerón^, minthogy továbbá az 5100/1931. M. E. számú rendelet 45. §-ának (2) bekezdése a járás­bírósági eljárásban kettőezer, s a Törvényszéki eljárásban öt­ezer pengőben határozza meg az eljárás tárgyának az érté­két, ha az eljárás tárgya nem valamely megbecsülhető vagyon­jogi igény, az 1914:XLIII. t.-c. 67. §-ának első bekezdése szerint viszont az előbbi szabály abban az esetben is irányadó, ha az eljárás tárgyának az értéke megbecsülhető ugyan, de azt sem a féi nem jelen­tette be, sem a bíróság nem állapította meg, törvényhasonszerűség útján az 5100/1931. M. E. számú rendelet 45. §-ának (2) bekezdésében foglalt szabályt kell alkalmazni abban az esetben is, ha az 1896:XXX1I1. t.-c. 485. §-a alapján díj és költség megállapítására irányuló eljárás­ban a kérelmező nem jelöli meg, hogy összegszerűen "mekkora díj megállapítását kéri, hanem azt a bíróságra bízza. A panaszos tehát a sz. kir törvényszék előtt 1938 október 27-én B. III. 73441938/32. szám alatt ügyvédi munkadíj és költség megállapítása iránt benyúj­tott kérvénj-e után, mivel a megállapítani kért munkadíjat összeg­szerűen nem jelölte meg. 5000 P eljárási érték alapulvételével tarto­zott volna illetéket leróni. S ugyanilyen eljárási érték alapulvételével kellett volna a panaszosnak az 1938 november 21-én 34. alszám alatt és az 1939 május 30-án 40. alszám alatt beadott felfolyamodások után is illetéket eróni, mert az 1914:XLIII. t.-c, 23. §-a szerint a felfolya­modásoknál is az eljárás tárgyának az értéke az illetékalap, s nem az az összeg, amelyet a felítolyamodással megtámadott határozat a fél javára megállapított. (M. közigazgatási bíróság 12.531,1912. P. szám). Textilipari forgalmi adóváltsári. 63.000/1932. P. M., 80.500/1932. P. M. 40. A textilipari forgalmi adóváltság fizetésére kötelezett a réá külön összegben áthárított eiőváltság levonási jogát a megállapított 6 hónapon belül nemcsak az eredeti számla, hanem a helyesbbített számla alapján is igényelheti. (M. kir. Közigazgatási Bíróság 14 941 1942. P. szám.) Okirati illeték. 1920:XXIV. t.-c- 10. & 2. pont. 41. A nyersanyag közös beszerzésére., közös raktár tartására, közös termelésre alakult, valamint az értékesítő és fogyasztási szövetkezetek, amennviben üzletkörük ezeken a célokon kívül semmi más hasznothajtó vállalkozásra ki nem terjeö, s amennyiben| a tagjaik­nak a törzsbetét, vagy üzletrész 5o0-át meghalladó osztalékot alaps/a-

Next

/
Oldalképek
Tartalom