Az adó, 1943 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 6. szám - Forgalmi adó pénzügyi jogrendszerünkben és a bíróság gyakorlatában

92 Dr. Bíró B.: Forgalmi adó pénzügyi jogrendsz. most annyira fontos termelés folytonosságát és zavartalanságát is különösen szem előtt kell tartam. Különösen a háborús konjunktúrák elmúlásjakor lép majd ez a szükséglet előtérbe. A mostani eredmények a mai rendkívüli helyzettel függenek össze. Ennek a szempontnak jelentőségére tekintettel megállapíthatjuk^ hogy pénzügyi kormányzatunk erre súlyt is helyez. A rendelkezések felállításánál az érdekeltségeket meghallgatja és előreláthatólag a közérdekre tekintetlel a még meglevő hibákat és nehézségekt is ki fogja küszöbölni. Kívánatosnak tartottuk, akik ilyen ügyeket intézünk, főleg az általános forgalmi adó 5o/o-os kulcsának egyes esetekben a leszállítását. Az új rendelet részben tényleg könnyített is. Az értékelés második tényezője: a jogszerűség. Ezen a téren is haladást jelent az 500/1942 P. M. számú rendelet megalkotásai. Végre a sok szétszórt, egymással ellentéles részletintézkedést tar-' talmazó törvényrendelet helyébe egységes jogszabály gyűjtemény lépett, amely a tájékozódást nagyban megkönnyíti, habár egyes váltságok részieleire eltérő szabályok érvényben maradnak. A minisztérium nagy munkát végzett, ha nem is látta még az időt elérkezettJ nek arra, hogy mélyreható rendszerrel reformmunkát végezzen. A jogszerűség szemponÍjából kívánalunk az lett volna, hogy ez a rendelet, mint a 42-es bizottságban átment M. E. rendelet jelent volna meg, amelynek rendelkezései jogi kölelező erejéhez kétely ném fűződhetik éjs a jogszerűség külön vizsgálatát feleslegessé tette volna. Most ugyanis a helyzet az, hogy minden részleöntézkedésnél bírói eljárás rendjén azt is meg kell vizsgálni, hogy ez az ''intézkedési törvényen vagy törvényerejű rendeleten nyugszik, tehát a felvett rendelkezés forrását vizsgálni kell. Különösen amennyiben az intézkedés, illetve változtatás jogalapja a 2O0O/Í912 M. E. rendelet, nem lehet szem elől téveszteni, hogy az 1931, évi XXVI. t.-c., yJletve (ennek hatályát megho,siszabbító törvények nem adnak jogot arra, hogy a minisztérium a különlegesen neki megadott felhatalmazást az egyes miniszternek továbbadja. Ilyen kivételes rendeleti jogköre csak a minisztériumnak van. Ha a bíróságunk statisztikájának a tükrében nézzük, akkor azt látjuk, hogy az adóalanyok a pénzügyi hatóságok forgalmi adó kivetésével nagyjában meg vannak elégedve és a jogszerűség tekintetében az ellentét aránytalanul kevesebbszer jelentkezik, mint a többi adókivetésnél. Elkülönített adókimutalásunk csak 1942 óta van. Az ügydarabokat panasznak véve (mert a beadványok neme szerint elkülönített kimutatásunk nincs.) 1942-ben fényűzési adó ellen 0, általános forgalmi adó ellen 1177 és váltság éllen 322, összesen 1505 esetben adtak be panaszt, holott egyenes adóügyekben 12.807 és illetékügyben 3660 esetben. Tehát az államnak cca ugyanannyit jövedelmező egyenes adók nyolcszor, az aránytalanul kevesebbet hozó illeték ügyekben több, mint kétszer annyi panaszt adtak be. Az el-