Az adó, 1943 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 5. szám - Az állami pótadóról

82 Joggyakorlat. illetékét a viszontkereset nagyobb Összege után tartozik leróni (M. kir. Közigazgatási Bíróság, 12.108/1941. P. szám.) Társulati adó. 2.000/1940. P- M. 55. §. 31. A vállalatoknak a vagyontárgyak elhasználása folytán bekövetke­zett értékveszteség adómentes tartalékolására mindaddig igényük van, míg a tartalékolás határút a vagyontárgyaknak; a mérlegben kitüntetett értékét el nem éri. Az adómentes tartalékolást tehát nem lehet meg­tagadni pusztán azért, mert a vagyontárgyak számításba vett használati élettartama már letelt INDOKOK: A berendezések és felszerelések elhasználódása folytán bekövet­kezett értékcsökkenés fejében panaszos cég által tartalékolt összeg­ből 837.291.25 P-t a pénzügyi hatóság azért minősített adókötelesnek, mert a leírás alapjául szolgáló vagyontárgyaknak az évi értékelhasz­nálódás mérvének megállapításánál számításba vett használati élet­tartama már letelt. Panaszolt határozat indokolásában maga is meg­állapítja, hogy a vállalat a sszámításba vett használati élettartamon belül vagyontárgyainak teljes értékét még nem tartalékolta, ez a körül­mény azonban az indokolás szerint nem szolgálhat jogcímül arra, hogy a múltban ki nem merített tartalékolási lehetőséget az elhaszná­lódási időtartam után pótolhassa. A vállalatoknak a 2.000/1940. P. M. sz. rendelet 55. §-ának (6) és (9) (bekezdésében foglaltak szerint js a vagyontárgyak elhasználódása folytán bekövetkezett értékveszteség adómentes tartalékolására mindaddig igénye van, míg, a tartalékolás határa a vagyontárgyaknak a mérlegben kitüntetett értékét el nem éri. Erre való figyelemmel tehát az üzleti év folyamán bekövetkezett! elhasználódás mérvének megfelelő értékveszteség' tartalékolását kizá­rólag arra alapítottan, hogy a vagyontárgyak számításba vett haszná­lati élettartama már letelt, adó alá vonni nem lehet. Az a körülmény,,; hogy az értékcsökkenési tartalékolás alapiául szolgáló vagyontárgy a számításba vett használati élettartam letelte ellenére is használható állapotban van, csak a számításba vett használati .élettartam helyes­ségének felülvizsgálatára nyújt jogalapot. A rendszeres javítás és kar­bantartás ugyanis a vagyontárgyak elhasználási időtartamát bizonyos mértékig meghosszabbítja és ez okból, miként arra a felhívott rende­lethely (7) bekezdése utasítást is tartalmaz, a tartalékolás mértékének elbírálásánál figyelembe kell venni azokat az összegeket is, amelyeket a vállalat adómentesen karbantartásra és javításra adott ki. Ha zon­ban ezek az összegek az évi értékelhasználódás /mérve alatt maradnak, a különbözetnek adómentes tartalékolására a vállalatnak mindaddig igénye van. míg a tartalékolás a vagyontárgyak mérlegértékét el nem éri és azt a vállalattói azon a címen, hoggy a számításba vett haSZf nálati élettartam már letelt, megtagadni nem lehet, mert a vagyontárgy a meghosszabbodott használati időtartam alatt is elhasználódásnak volt kitéve és ez az elhasználódás mint értékveszteség mindaddig adómentesen elszámolható, míg az értékcsökkenési tartalékkal a va­gyontárgy teljes értékében fedezve nincs. Mivel a másodfokú eljárás során az értékcsökkenési tartalék adómentesen elszámolható mér­vének elbírálása és megállapítása nem a fenti szempontokra, hanem kizárólag a számításba vett használati élettartam leteltére való figye­lemmel történt, a panaszolt határozatot fei kellett oldani és a kir. pénzügyigazgatóságot megfelelő új határozat hozatalára kellett uta­sítani. (M. kir. közigazgatási bíróság 15.517/1942. P. szám).

Next

/
Oldalképek
Tartalom