Az adó, 1943 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / Tartalommutató

X. Oldal évi jövedelme a rögzítés alapjául szolgáló kivetésnél ügyelembe vett jövedelmet 50 százalékkal meghaladja, úgy a rögzítéssel megállapított adóalapok feleme­lésére a kincstárnak a joga már megszűnt. (1051/1943. P. sz. ) 191 J. V. H. ö. 40. §. 95. Haszonélvezettel terhelten örök­lött ingatlantulajdonos a hátra­lékos illetéknek a vagyonadó­alapból tőketartozásként való le­vonását jogosan igényelheti. — (6627/1942. P. szám) ' 161 1940: XXII. t. -c 34. §. 65. Az előző évekből származó ó­bor készletnek az adóévet meg­előző évben még el nem adott részénél jelentkező értékkülönbö­zet, mint nem realizált értékkü­lönbözet, jövedelemadó alappá nem tehető. (16. 982/1942. P. sz. ) 120 1946: XXII. t. -c. 31. §. 19. Az évvégi terménykészletnek az a' része, amely a gazdaság to­vábbvitelére szükséges, nem az évvégi forgalmi, hanem az éveleji mérlegszerinti értékben veendő számításba, s a terménykészlet­nek erre a' részére eső áremelke­désből származó értékkülönbözet a' nyereséghez hozzá nem ad­ható. (36/1942. P. szám) 35 1946: XXII. t. -c. 36. §. (4) bek. 56. A jövedelemadóköteles által a gyermekeinek vagy árván maradt unokáinak juttatott anyagi támo­gatást, ha az életviszonyainak megfelel, akkor is le kell vonni, ha' az anyagi támogatásban ré­szesültek nem keresetképtelenek. (4759/1942. P szám) 105 1946: XXII. t. -c. 40. §. (1) bek. 80. Az 1910. évi XXII. t-a 40. §-á­nak (1) bekezdésében előírt adó­Oldal bevallási kötelezettség elmulasz­tása, — feltéve, hogy az adózó a törvény szerint fennforgó kö­telezettsége ellenére az adóév február hó 28-áig számszerű be­vallást nem adott, — jogosan ál­lapítható meg és a mulasztás jogkövetkezményeként a (2) be­kezdésben meghatározott bírság jogosan alkalmazható abban az esetben is, ha az adóévre szóló új adóalap az adóhatóság helyi ismeretei, s az adózó vagyoni,, kereseti és jövedelmi viszonyai­arányosításra történt hivatkozás­sal nyert becslés útján megál­lapítást. (384. számú jogegységi megállapodás. ) 150 1946: XXII. t. -c. 49. §. (2) bek. 81. Az 1910. évi XXII. t. -c. 40 §. (2) bekezdésében megállapított bírságolási jog megilleti az adó­felszólamlási bizottságot is, ha az első fokon változatlanul fenn­tartott alapot ő emelte fel, de csak az esetben, ha a felemelés a kereseti-, illetőleg jövedelem­adó alapnál a 10. 000 P-t, a va­gyonadó alapnál pedig a 200. 000 P-t meghaladja, avagy ha ezt az összeget nem haladja ugyan túl, de az adóalap a különben válto­zatlanul fenntartandó adóalap­pal szemben, annak megállapí­tása óta legalább 50 százalék­kal emelkedett, s egyszersmind a megállapított tényállás olyan, hogy ennek elsőfokú megállapí­tása esetén az adótöbblet két­szeresének megfelelő' bírság ki­vethető volt. (385. sz. jogegységi megállapodás. ) 152 1940. XXII. t. c. 46. g. (2) bek. 83. Az 1940. évi XXII. t. -a (2) bekezdése alapján kiszabandó bírság alapja csak az adó sze­rint mutatkozó többlet, az adók

Next

/
Oldalképek
Tartalom