Az adó, 1943 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 5. szám - Az állami pótadóról

78 Az állami pótadóról sze tekintetében ugyanaz az összeg az alap, amelyet a társulati vagyon* adónál is számításba vettek, az állam, a ^törvényhatóságok és községek üzemeinél (vállalatainál) pedig az állami pótadó e részének alapja az a tiszta vagyonérték, amely a mérlegszerű vajgyontelek összegéből az idegen hitelezőtől — tehát nem az üzemet (vállalatot) létesítő közülettől — felvett kölcsönök és (egyéb tehertételek levonása után mutatkozik. Az általános szabály alól jvégül kivétel az is, hogy az állami pótadó e trészének ^kiszámításánál a saját tőke alkatrészét alkotó alaptőkének, illetőleg üzletrésizt(őkének egynémely vállalatnál nem a jegyzett, hanem a tényleg befizetett részvény-, illetőleg üzletrésztőkét kell tekinteni, ami a (társulati vagyonadóra vonatkozó szabályokkal szemben igen lényeges eltérést jelent. Ezekre az alapvető eltérésekre tekintettel a 'rendelet a vállalatokat öt csoportra ósztya és e csoportok :szerint az állami pótadó kulcsát a társulati adónál, illetőleg a társulati vagyonadónál ala* pul vett saját tőke, vagy az állami ipótadó 'kivetése céljából külön kiszámított tőke 0.5 o/o-ba állapítja meg. Általában azt lehetne mondani, hogy az állami pótadó e részének kulcsa 0.5 % a ikisebb pénzintézeteknél és kisebb hitelszövetkezeteknél, 1 % a nagyobb pénzintézeteknél, az Ipari Munkaszervező Intézetnél, az Erdélyi Ipari Munkaszervező Intézetnél, a Hitelintézetek Szövetkezeténél, a Magyar Értékpapírforgalmi r. t.-nál és a külön jogszabályok alapján állandó társulati vagyonadómentességet élvező részvénytársaságoknál és szövetkezeteknél, 1.5 o/o pedig a társulati adó alá eső egyéb vállalatoknál azoknak a házszövetkezeteknek a kivételével, amelyeknek az •va Jkizárólagos céljuk, hogy tagjaik részére üzletrészeik ellenében öröklakást biztosítsanak. i A tantiemadó után járó állami pótadóval, amelynek tkuiesa — mint fentebb már említettük — 66 o/o, a tantiemek közterhe még kimerevítve nincsen, mert a tantiemiadó lényegében a vállalati /nyereség egyrészének megadóztatása, amelyet a vállalat köteles |fizetrn\ azonban az a személy, aki a tantiémet élvezi, még külön adót is tartozott viselni, amelynek összege azonos volt a magánalkalmazottak által viselendő külön adóval. Ezt a különadót helyettesíti az m. állami pótadó, amelyet — függetlenül a tantiemadó iután járó 66 °/o-os állami pótadótól — a vállalat a tantiemből — annak kifizetésekor — az azt élvező személy terhére levonni ;és beszolgáltatni tartozik. Ez az állami pótadó tehát a tantiémet élvező szer mélyek közvetlen terhe, azt helyettük a vállalat \nem viselheti s ha ennek a pótadónak viselését mégis magára vállalja, az e cimen kifizetett állami pótadót a vállalatot nem terhelő adónak kell tekinteni és a társulati adóra vonaftkozó szabályok (1940: VIL t.-a 13. §. 24. pontja) szerint a mérlegszerű nyereséghez, hozzá kell adni, illetőleg a veszteségből le kell vonni, feltéve, hogy a mérleg egyenlegét befolyásolja, A tantiémet élvezők által fizetendő állatni