Az adó, 1942 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1942 / 4. szám - Szabálytalan adóbehajtásból származó kártérítési igények és a polgári perút

Dr. Pláner I.: Szabályt, adóbeh. szárm. kárt. igények és polg. perút. 57 3. A közületeknek kérdéses kárigényei az állami és 4. a községi (városi) közegek ellen, a KKHŐ. 131. §-a értelmében nem polgári perútra, hanem közigazgatási útra tartoznak. Itt tehát a polgári perúttól elzáró, kifejezett jogszabályi intézkedést találunk, mely joghatályosságát nem pusztán rendeleti mivoltából, hanem az 1927 :V. t.-c. 70. §-nak törvényi felhatalmazásából meríti. Egyébként hasonló rendelkezést tartalmaz az 1923 :VII. t.-c. 90. §-a is. Az oka annak, hogy a törvényhozó bifurkált a törvényhatósági és a többi közegek elleni kárigények érvényesítési módja tekintetében, valószínűleg az lehetett, hogy a jogpolitikailag is erősítendőnek tartott törvényhatósági autonómiát vélte így jobban megvédeni. 5. Budapest székesfőváros közegei (tisztviselői, törvényhatósági bizottsági és törvényhatósági tanácsi tagjai) ellen vonatkozó kárigények tekintetében a már említett 1930:XVIII. t.-c. 64. §. 7. bekezdése intézkedik, mely szerint a közadók kezelése körében fennálló, helyesen abból származó kártérítési kötelezettség és az igény érvényesítési módja tekintetében a közadók kezelésére vonatkozó jogszabályokat, vagyis a KKHÖ. általános vonatkozó jogszabályait, rendeli alkalmazandónak saját jogterületére is. Eszerint tehát csak azt kell vizsgálni, hogy Budapest székesfőváros közegei tekintetében a KKHÖ. 130. vagy 131. §-a alkalmazandó? E két szakasz szövegéből világosan megállapítható, hogy az előbbi a municipiumokat (megyei és városi törvényhatóságokat) szabályozza, minthogy megkülönböztetés nélkül csak általánosságban törvényhatóságiról beszél, — míg az utóbbi rendezi az állami kezegek mellett a »községi (városi) közegek«, (vagyis a megyei városi közegek) kérdését, így tehát nemcsak a törvényhozó említett valószínű szándéka, hanem a helyes törvénymagyarázat alapján is Budapest székesfőváros közegei elleni vonatkozó kárigények rendes bíróság elé, polgári perútra tartoznak. A 3. és 4. pontban írt közigazgatási út: a pénzügyigazgatóságnál indul, másodfokon a közigazgatási bizottság adóügyi bizottsága határoz, melynek határozata ellen a Közigazgatási Bírósághoz van panasznak helye (KKHÖ. 131. §.). Az elmarasztalt közeg a jogerőtől számított 15 nap alatt tartozik a marasztalási összeget a m. kir. Adóhivatalhoz befizetni, aminek elmulasztása esetében a kir. Adóhivatal a marasztalt közegtől közadók módjára hajtja azt be. (KKHÖ. 132. §.) Lényeges annak a kérdésnek megoldása, hogy mi történik akkor, ha a marasztalt közegnél »elegendő fedezet nem volna«? Vagy gyakorlati példán vizsgálva a kérdést: mi történik akkor, ha a községi adóközeg szabálytalan eljárása az államkincstárt megkárosítja (pl. a foglalás jogellenesen feloldása által) és a közegen a kár be nem hajtható? E kérdés vizsgálata átvezet bennünket azon eset taglalásába, midőn