Az adó, 1942 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1942 / 5. szám - Az értékkülönbözeti tartalék könyvelése

Joggyakorlat. -.7 létrejött haszonbérleti szerződés értelmében bérbe adta és a bérbe vevő (haszonbérlő) a haszonbérösszeg egy részét közvetlenül a panaszosnak köteles szállítani. Az utólag adóváltság alá vont őrlés keretében felőrlésre került gabona is ilyen haszonbér fejében jutott hozzá, ennélfogva ő a vámőrlési jogosultság vonatkozásában a haszonl>érbe-adóval egyforma jogosultsággal bírónak tekintendő. A bíróság a panaszt alaptalannak találta, mert a panaszos állal elő adottakból is kitűnőleg a haszonbérbe adott föld tulajdonosa édesanyja, aki egyben haszonbérbeadó is. Az a körülmény, hogy a haszonbérleti "szerződés értelmében a haszonbérbevevő a haszonbér gabona egy részét — az egyéb természetbeni szolgáltatásokkal együtt — a panaszosnak köteles szállítani, illetve hogy a panaszos édesanyja az általa haszonbérbe adott föld haszonbérének egy részét átengedi, még nem létesít a panaszos és haszonbérbevevő részvénytársaság között olyan jogviszony amelynek alapján haszonbérbeadónak illetve rraszonbérbeadó "földtulajdonos társnak lenne tekintendő. Ennélfogva tehát a panaszos nem támaszthat jogos igényt — a már felhívott rendelet 4. §-ának (1) bekezdés 3." pontijában foglaltakra alapítva — annak a gabonamennyiségnek lisztforgalmi adóvállság mentes felőrlésére, amelyet anyja a haszonbér gabonából neki átengedett. Mindezeknél fogva a rendelkező rész szerint kellett ha táfozni. (M. Kir. Közigazgatási Bíróság 9355/1938. P.) III. díjj. 65. tétel. 5100/1941. M. E. sz. rend. 24. §. 26. Hagyatéki leltár illeték alapjának a megállapításánál a nyilvánvaló téves értékelést figyelembe kell venni. Azaz ilyen esetben a téves értékelés kiküszöbölésére irányuló egyesség alapján megállapított egyességi értéket kell az illeték alapjául venni. INDOKOK: A tárgyiratok szerint nem vitás, hogy a panaszos mint a D-ben 1938. november 24^én elhalt K. I. volt d-i lakós hagyatékában érdekelt örökösök jogi képviselője jelen volt a hagyaték leltározásánál és aláírta azt a leltárt, amelynek bélyeghiánya miatt a panaszolt illetéket kövelelik.. Az Illetékszabályok 94. §-ának 4. pontja szerint az ügyvédek kezességgel tartoznak az olyan okiratok, vagy irományok illetékéért amelyekel közbenjárásukkal állítanak ki, s ez a felelősségük az Illetékszabályok 103. Svának rendelkezése folytán a felemelt illetékekre is kiterjed A .panaszos tehát alaptalanul vitatja, hogy a szóban levő hagyatéki leltár után járó egyszeres és felemelt illetékért másodsorban sem tartozik felelősséggel. Részben alapos ellenben a kiszabott illeték összegszerű helyessége ellen emelt panasz Az 5100/1931. M. E. sz. rendelet 24. §-ának (1) bekezdése értelmében ugyanis a hagyatéki leltár után járó illetéket a leltárban felvett vagyontárgyaknak a tehertételek nélkül számítandó értéke .alapulvételével kell ugyan leróni, ez a rendelkezés azonban nem jelenti azt, hogy illetékalapul vétessék a leltár cselekvő állagában feltüntetett teljes érték akkor is, ha valamely vagyontárgy értékelése; nyilvánvalóan téves A jelen esetben a hagyatéki leltár I. Része 4. porijának 1 tétele alatt felveti követelés értékét a hagyaték után járó öröklési illetékei a d-i m. kir. adóhivatal — a 1178/1939. Vi. sz. kiszabási irataiból megállapíthatóan — az érdekel lekkel való egyezség alapján 24.484 P 20 fillérben fogadta el; ezt az összegei keli tehát az említett tétel értékéül a leltár után járó illeték megállapításánál is számításba venni. Ehbez képest illetékalapul szolgáló leltári ér-