Az adó, 1942 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1942 / 5. szám - Az értékkülönbözeti tartalék könyvelése

Dr. Kereszlessy E.: Az érlékkülönbözeti tartalék könyvelése. 75 Ezek szerint a T., illetve az utasítás nem ad arra jogot az adókivető hatóságnak, hogy a mérlegben ki nem mutatott nem realizált nyereséget megadóztassa s ennek következtében az értékkülönbözeti tartaléknak a mérlegből kihagyása a vállalatra nézve hátrányos jogkövetkezményekkel nem is járhat. Az Ut. az értékkülönbözeti tartalékkal kapcsolatban »nyilvántarlás -ról tesz említést, amelyet a vállalat feltétlenül vezetni köteles A továbbiakban a nyilvántartás technikai vezetésének módját épp ügy nem szabályozza, mint ahogy a vállalatra bízza például a raktárkönyv beosztásának és vezetésének módját (Ut. 32. §. (10) bek.). A nyilvántartásnak azonban természetesen olyannak kell lenni, amely az üzleti könyvelés vonatkozó számláival (értékpapír, valuta, deviza, anyagés áruszámlák) összhangban s azokkal szoros összefüggésben feltünteti és magában foglalja a tartalék alakulásával kapcsolatos összes elszámolásokat. A T. értékelési szabályainak s ezekkel szoros kapcsolatban az adómentes értékkülönbözeti tartalékra vonatkozó rendelkezéseknek az a céljuk, hogy az értékpapírok,, devizák és valuták, valamint az anyagés árukészlet forgalmi (tőzsdei, piaci) árainak emelkedése vagy csökkenése következtében előálló nem realizált nyereségek és veszteségek az adóalapot lehetőleg ne befolyásolják. Ennek a célnak elérése érdekében a vállalat akkor jár el helyesen, ha az adóköteles nyereség megállapítását befolyásoló nem realizált nyereségeit és veszteségeit üzleti könyveiben szabályszerűen elkönyveli, vagyis az utasítás által előírt értékkülönbözet! tartalék nyilvántartását számlarendszerébe iktatja. Erre annál is inkább szükség van, mert az értékesítés következtében realizált nyereségeket, vagy, veszteségeket ,a T 14. §-ának (2) bekezdésében (Ut. 59. §. (6) bek.) foglaltak szerint el kell számolni. Ennek legegyszerűbb és legvilágosabb módja, ha a vállalat üzleti könyveiben az egyes vagyoncsoportokkal kapcsolatosan vezetett nyilvántartásait (számláit) a főkönyvben vezetett közös érlékkülönbözeti számlán könyveli s ennek a számlának egyenlegét nyíltan, vagy a hitelezők számlájára történt átvezetéssel rejletten a mérleg teheroklalán kimlatja. A mérleg felállításának ez a módja összeegyeztethető a KT. 28. ghában foglalt azzal a rendelkezéssel, hogy az árfolyammal, bíró papírok legfeljebb az üzleti év utolsó napjának megfelelő árfolyamon vehetők fel, az egyéb vállalali vagyon — ennek keretében tehát az anyag- és árukészlet is — azon értékben veendő fel, amely az üzleti év utolsó napján az egyes tárgyak értékének megfelel. Kétségtelen, hogy a KT. idézett rendelkezése a mérleg felállításánál maximális határként jelölte meg az értékpapírok és az egyéb vállalati vagyon forgalmi értékét. A gyakorlatban ennek alkalmazására alig kerüli sor, illetve a vállalatok a forgalmi értéket csak akkor