Az adó, 1941 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 2. szám - A kishaszonbérlők állandó adómentessége és a kisiparosok tételes adóztatása

Kendelelek. 31 Az érdekközösségben álló vállalatok forgalmi adóalapjának meg állapítására vonatkozó rendelkezések helyes értelmezése. A 180.000/1936. számú pénzügyminiszteri rendelet 4. §. (3) bekezdése alapján, ha az adóváltság fizetésre köteles az általa' élőállított arukat érdekközösségben álló vállalat utján hozza forgalomba, az adováltság alapja az érdekközösségi szerv által elért eladási ár 10o0kal csökkentett összege. Ezt a rendelkezést a 25. §. (1) bekezdése értelmében valamennyi adóváltság rendeletnél alkalmazni kell, ha csak valamely adóváltságrendelet e tekintetben eltérő rendelkezésinem tartalmaz. Ennek a rendelkezésnek a célja annak meggátlása, hogy az adóváltság fizetésre köteles vállalatok az adóváltságteher csökkentése céljából a valóságos eladási értéken alul ne számlázhassák le áruikat Valamely velük érdekközösségben álló vállalat részére, amelynek hasznában — épen a közös érdekeltség miatt — osztoznak. Az érdekközösség lényeges ismérve, hogy az egyik vállalat a másik vállalat hasznában közvetlenül vagy közvetve részesedik, s közvetlenül vagy közvetve viseli az esetleges veszteség terhét is. Ebből nyilvánvalóan következik, hogy az érdekközösség fennállása nem állapítható meg olyan esetekben, amikor az adóváltság fizetésre köteles vállalatok önkéntes elhatározásból (kartell megállapodás) vagy hatósági intézkedés folytán (egykéz) közös eladási szervet állítanak fel. Abban az esetben, ha az érdekközösségben álló szerv által elért eladási ár 10o/o-kal csökkentett összege alacsonyabb az adóváltság fizetésre köteles vállalat által felszámított eladási árnál, a 180.000/ 1936. számú pénzügyminiszteri rendelet 4. §-ának (3) bekezdésében foglali jogszabály alkalmazását szintén mellőzni kell. (189.624/1940. XI. b. sz. püm. rend.) A gabona kiőrlésének, a kenyérkészítésnek és a liszttel való takarékos gazdálkodásnak szabályozása tárgyában kiadott 9.090/1940. M. E. számú rendelet (kihirdetve a Budapesti Közlöny 1904. évi 285. számában) végrehajtásával kapcsolatban az alábbi rendeletet adta ki a pénzügy miniszter: A rendelet 1. §-ában foglalt rendelkezés szerint 1940. évi december hó 15.-étől kezdődőleg »a kereskedelmi, vegyes és vámőrléssel foglalkozó malom a) ha őrlőképessége napi 200 q-t meghalad búzából legalább 85°'o, rozsból legalább 75o0 lisztet, b) ha őrlőképessége napi 200 q-t nem halad meg, búzából legalább 82o/o, rozsból legalább 72% lisztet köteles kiőrölni.« A rendelet 2. §-ának (1) bekezdése szerint pedig az említett kiőrlési százalékon belül búzából legfeljebb 25o0 finom lisztet (búzadarát és különféle nullás lisztet) szabad előállítani, míg a többi csak egységes kenyérliszt (BB) lehet, rozsból pedig csak egységes rozslisztet szabad előállítani. Az emberi táplálkozásra szolgáló liszten felül az őrlet fennmaradó részéből csak egységes minőségű korpát szabad készíteni. A fenti rendelkezéseket nem kell alkalmazni azokra az őrletekre, amelyeknek őrlését a malom még december hó 15. napja előtt megkezdette (tehát a búzát nemcsak előkészítette őrlésre, hanem a lényleges őrlési műveletet is megkezdette). A rendelet kötelezővé lelte búzából a 83, illetve 82o/0-os, rozsból a 75 illetve 72<>/o-os liszlkiaknázást, az új kiőrlési aránynak megfelelően kiőrölt egységes buzakenyérliszt (EB), illetve az egységes rozsliszt (RL) minősége tehát a hálsóbb lisztek beőrlése miatt nem felel4het meg az eddig érvényben volt lisztjellegmintáknak. Ujabb lisztjellegminták pedig — épen a kiőrlési százalék kötelező megállapítása