Az adó, 1938 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 8. szám - A családi ház fogalma a rendkívüli ideiglenes házadómentesség szempontjából

146 Joggyakorlat sün JOGGYAKORLAT unna JOGGYAKORLAT MM— J. V. H. Ö. 13. §. (1) 76. Az 1267. számú elvi jelentőségű határozat nem vesztette érvényét, illetve nem vált tárgytalanná a J. V. H. ö. 13. §. (1) bekezdésének az a rendelkezése, hogy a részvénytársulatoktól, stb. felvett és bizonyos évek alatt törlesztendő kölcsönök évi kamatának — a törlesztési idő egész tartamára — változatlanul az az összeg veendő, amely a kötvényben megállapított kamatláb szerint a kölcsönvett tőke teljes összege után egy évre esik. INDOKOK: Az 1267. számú elvi jelentőségű határozat szerint a törlesztéses kölcsönöknél a kölcsöntőke után akkor is csak a kikötött kamatlábnak megfelelő összeg vonható le, ha a jövedelem megállapításának idejében az egész törlesztési részletet kamatra számolják el. Ez volt ebben a kérdésben a bíróság állandó gyakorlata. A jövedelemés vagyonadóról szóló 1925., illetve 1927. évi 500. számú H. Ö. annak kimondása mellett, hogy, az igazolt és az adózó által tényleg fizetett kamatokat kell a jövedelmek együttes összegéből levonni, változatlanúl átvette az 1909 :X. tc. 12. §-a 7. pontjának második mondatát, amely a következőképpen szól: »A részvény társulatokról, szövetkezetekről s hitelt nyújtó intézetektől felvett s bizonyos évek alatt törlesztendő kölcsönök évi kamatának —{ a törlesztési idő egész tartamára — változatlanul az az összeg veendő, amely a kötvényben megállapított kamatláb szerint a kölcsönvett tőke teljes összege után egy évre esik«. Vájjon, feltehető-e az, hogy, a hivatalos összeállításokba egy, félreérthetetlen rendelkezés kétízben is elnézésből vétetett fel, illetve az a rendelkezés, hogy 1925. év óta nem a »fizétendő«, hanem az adóévet megelőző évet tényleg »fizetett« kamatokat kell levonni, az adózó összjövedelméből, tárgytalanná tette-e a törlesztéses kölcsönök mikénti számbavételére vonatkozó külön rendelkezést. Törlesztéses kölcsönöknél, — a mindenkori törlesztési terv szerint, — az évi vagy, félévi annuitásból a kölcsön fennállásának még hátralevő idejéhez mért évenkint változó összeget kell elszámolni tőketörlesztésre és kamatra. Az első évi annuitásból csak egy töredék esik — a törlesztési terv szerint — tőketörlesztésre, míg az utolsó félévi annuitás legnagyobb' része tőketörlesztésre számoltaíik el és egy kis összeg esik csak kamatra. Az 1909:X. l.-c. 12. §-ának 7. pontjában foglalt rendelkezés célja kétségtelenül az volt, hogy kamat címén ne a törlesztési terv szerint évenkint változó összegben fizetendő kamat, hanem egy állandó összeg vonassék le, t. i. amennyi a kötvényben meghatározott kamatláb szerint a kölcsönvett tőke teljes összege után egy évre esik. A régi és az 1925. évi J. V. H. Ö. által életbeléptetett új kamatlevonási rendelkezés azon eltérése, hogy 1925. óta a tényleg fizetett kamatokat kell levonni, a fent vázolt célzatot annyiban nem tette tárgytalanná, hogy a tényleg fizetett annuitást is a törlesztési tervnek megfelelően, minden annuitás fizetésekor változó összegben számolják el kamatra és tőketörlesztésre, vagyis azonos összegek lefizetése mellett a kamatra elszámolt összeg, más szóval a tényleg fizetett kamat is évről-évre változik. Ezekre a körülményekre való tekintettel kell tehát dönteni abban a kérdésben, hogy lehet-e teljesen tárgytalannak tekinteni ama rendelkezés változatlan fenntartását, hogy törlesztéses kölcsönöknél tényleg fizetett kamatként minden évben változatlanul azt az összeget kell venni, amely a kötvényben megállapított kamatláb szerint a kölcsön-