Az adó, 1938 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 7. szám - A társulati adó törvény végrehajtási utasítása

Dr. Keresztessij E.: Társulati adótörv. végr. utasítása. 117 adómentességet biztosító törvényeket az Ut. 9. és 11. §-ai a jelenlegi jogi állapotnak megfelelően sorolják fel. A felszámolás vagy csőd alatt álló, valamint a felszámolást három év alatt be nem fejező vállalat adójának kivetésére vonatkozó eljárási szabályokat az Ut. 16. és 17. §-ai a T. rendelkezéseinek megfelelően állapítják meg. Ezzel kapcsolatban az Ut. kimondja, hogy ha a felszámolási eljárást, vagy a csődöt olyképpen szüntették meg, hogy a vállalati vagyon felosztásra nem került s a vállalat üzleti működését tovább folytatja, a vállalatot úgy kell tekinteni, mintha felszámolási vagy csődeljárás alatt nem állott volna. Az adóalap meghatározására vonatkozó fejezetnek kétségtelenül azok az rendelkezései a legfontosabbak, amelyek az adóköteles nyereség kimunkálására (Ut. 25—76. §.) vonatkoznak. E tekintetben ugyanis a T. az üzleti nyereség fogalmának formailag körülhatárolt eddigi kereteit lényegesen tágította^ s a mérlegszerű nyereséghez hozzászámítandó télelek körét olyan hozzáadási tételekkel egészítette ki, amelyek eddig a mérlegszerű nyereséghez nem voltak hozzászámíthatok. A T. azt az elvet valósítja meg, hogy minden üzleti év eredménye — az előző üzleti év vagy évek eredményétől függetlenül — önmagában szolgáltatja az adóalapot. Ezzel az elvvel összhangban hozzászámítani rendeli a mérlegszerű nyereséghez az előző évről vagy évekről áthozott veszteségeket (Ut. 26. §.); a vállalat fennállásának első évét követő években elszámolt első szervezési és alapítási költségeket (Ut. 27. §.); a biztosító magánvállalat által leírt azokat a szerzési költségeket, amelyek nem abban az évben merültek fel (Ut. 34. §.). A felsorolt tételek közül a vállalatok szempontjából az előző évekről áthozott veszteség levonási tilalmának van nagyobb jelentősége. Az Ut. szerint áthozott veszteség alatt nemcsak a vállalat mérlegében kifejezetten előző évi veszteség áthozatként kitüntetett veszteséget kell érteni, hanem minden olyan üzleti kiadást vagy veszteséget, amely az adókivetés alapjául szolgáló üzleti évet megelőzőleg keletkezett. Az első szervezési és alapítási költségekkel kapcsolatban az Ut. kimondja, hogy annál a vállalatnál, amelynek megalakulásától a T. hatálybalépéséig még öt év nem telt el, a KT. 199. §-ának 3. pontja alapján öt évre felosztott első szervezési és alapítási költségeknek még el nem számolt részét az 1940. évi társulali adó kivetésénél a mérlegszerű nyereségből le kell vonni. A vállalati tőke gyarapítására és a vállalat nagyobbítására fordított összegekkel kapcsolatban az Ut. 28. §-a hangsúlyozza, hogy csak azokat az összegeket szabad a mérlegszerű nyereséghez hozzászámítani, amelyeket az adóköteles nyereség kiszámítása szempontjából figyelembe vett vállalati üzletévnek nyereségéből vonták el. A T. 13. §-ának 4. pontjában említett, új beszerzésekre fordított kiadásokkal, illetőleg az értékükben részben vagy egészen leírt, illetőletf tartalékolt leltári tárgyak pótlására fordított kiadásokkal kap-