Az adó, 1938 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 6. szám - Egyes fényűzési tárgyak fényűzési adókulcsának módosítása

112 Joggyakorlat két alperessel szemben külön-külön összegben követelt követelés egyuttes összegének alapul vételével követelik az illetéket. Panaszos csupán a II. rendű alperessel szemben megítélni kért összeg alapul vételét kéri, mert az előkészítő irat csupán a II. rendű alperessel szemben adatott be. A kir. közig, bíróság ezt a kérelmet alaposnak találta. Mert az egész pernek az értéke a két alperessel szemben érvényesített követelések együttes összege ugyan, de ebből mindenik alperesnek az érdekeltsége csak az ellene támasztott követelésre terjed ki akkor, ha őket felperes külön-külön megjelölt összegben kéri marasztalni. Ebből folyólag felperesre nézve is azokra a beadványaira nézve, amelyek csak az egyik alperesnek külön beadványaira vonatkoznak, az egész pertárgy értékéből csak ennek az alperesnek az érdekeltségére vonatkozó részt lehet illetékalapul venni. így. a II. rendű alperessel szemben követelésbe veit 3174 pengő 90 fillér alapulvételével az 5800/1931. M. E. 1. §., illetve az 5100/1931. M. E. 40. §-a szerint az 1. példánytól jár 5 pengő, II. példánytól 1 pengő és 1 melléklettől 40 fillér, összesen tehát b P 40 fillér. Lerovatott 6 P, a hiány tehát 40 fillér. A mulasztás következményeként a 8800/1934. M. E. rend. (1) bek. szerint a megrövidített illeték háromszoros összegének megfizetésére kötelezendő azzal, hogy amennyiben az ítélet kézbesítésélől számított 30 nap alatt a felemelt illeték 30°/o-át befizeti a többi megfizetése alól mentesül. (8800/1934 M. E. (3) bek. Mindezeknél fogva a rendelkező rész szerint kellett határozni. (M. kir. Közigazgatási Bíróság 1003/1936. P. szám). Okirati illeték. 1920:XXIV. t.-c. 10. §. 4. p. 72. Az 1927. évi XXI. és az 1928. évi XL. tc. alapján működő biztosító intézetekhez kifizetés végett benyújtott számlák után nem lehet nyugtailletéket követelni. INDOKOK: Az 1920:XXIV. tc. 10. §-ának 4. pontja akként rendelkezik, hogy ha számlát valamely hatósághoz vagy ezt képviselő személyhez vagy kozpénztárhoz (ideértve mindennemű katonai hivatalt és szervet is) adnak be kifizetés végett, a számlán a számlailleléken kívül még a nyugtatványokra megszabott illetéket is le kell róni. A szóbanlévő rendelkezés a számlák illetékére nézve ennek a törvényszakasznak 1. pontjában s következésképen az 1931. évi' 5.100. M. E. számú rendelet 10. §-ában foglalt általános rendelkezésektől eltérő kivételes rendelkezést tartalmaz, mert a felsorolt esetekben a számlailletéken felül nyuglailleléket is követel, ami kivétel az illetékszabályok 1. §-ának idevonatkozó A. 3. pontjában meghatározott általános érvényű illetékjogi szabály alól is, tekintve, hogy kizárólag számlát tartalmazó okirat után nyugtailletéket is követel, jóllehet a számla a számlázott követelés felvételének nyugtázását esetleg nem is tartalmazza. Eltekintve attól a törvény magyarázati jogelvtől, amely szerint a kivételt megállapító jogszabályt nem lehet kitérj esz tőleg magyarázni, más törvényes rendelkezés hiányában sem lehet kétséges, hogy, a számla után nyugtailletéket csak abban az esetben lehet követelni, ha azt hatósághoz, az ezt képviselő személyhez, vagy közpénztárhoz nyújtják be kifizetés végett. Az ezzel ellenkező az a gyakorlat, amely az 1927 :XXI., illetve az 1928 :XL. tc. alapján működő biztosító intézetekhez kifizetés végett benyújtott számlák után is követelésbe veszi a szóbanlévő nyugtailletéket, nyilván a közszállításokról intézkedő 50.000/1934. K. M. számú rendelet 1. §. (1) bekezdése harmadik kikezdésének arra a határozmányára van alapítva amely szerint a közszállítási szabályzatot alkalmazni kell az 1927:XXI és az 1928 :XL. tc. alapján működő biztosító intézetek (Országos Társadalombiztosító Intézet, Magánalkalmazottak Biztosító Intézete) szállítási és