Az adó, 1938 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 4. szám - A rögzítési és felmondási eljárás körébőL

Rendeletek 75 eltekintve attól, hogy, mivel sincs igazolva panaszosnak az az állítása, hogy az általa vámórlés keretében felőröltetett és a pénzügyi hatóság által utólag lisztforgalmi adóváltság alá vont buza mennyiséget saját termésű kukoricáért cserélte volna el a szóbanlévő búzamennyiségekre vonatkozólag a vámőrlési jogosultság — még az állított tényállás valódisága esetében — nem állapítható meg. Az őrlés idejére ahtálvos 1934. évi 2000 P. M. sz. rendelet 4. §-a az (1) bekezdés 1—8. pontjaiban tételesen sorolja fel a vámőrlésre jogosultakat, illetve a vámőrlési jogosultság terjedelmét. Az ott felsorolt esetek azonban a panaszosra nem vonatkoznak, mert vásárolt, avagy a gabonától különböző egyéb terményért cserébe szerzett gabonát, amely alatt a rendelet alkalmazásában csak a buza, kétszeres, és a rozs értendő, kizárólag az (1) bekezdés 1. pontjában említett azok a mezőgazdák őröltethetik fel vámőrlés keretében, akik a saját kezelésében levő földjüknek művelésén kívül egyéb kereseti tevékenységei nem folytatnak. Mindezeknél fogva — minthogy a panszos mészáros ipart is űz — az általa felőrölt buza után a megtámadotl határozattal előírt lisztforgalmi adóváltságot a panaszostól jogosan követelik és ebből a szempontból közömbös az, hogy, panaszos a vámőrlés végeztetésénél adórövidítési szándék nélkül avagy nem, járt-e el. (M. kir. Közigazgatási Bíróság 536/1937. P. szám). Lisztforgalmi adóváltság. 2000/1934. P. M. 4. §. (5) bek. 65. Az egyházi alkalmazottak, ha járandóságuk fejében a gabonát csupán megállapodás alapján és nem törvény, szabályrendelet, szabályzat vagy kegydíj járandóság alapján kapják, akkor vámőrlési jogosultságuk nincs, következéskép az általuk felőrölt gabona lisztforgalmi adóváltság alá esik. INDOKOK: Az 1934. évi 2000 P. M. számú rendelet 4. §-ának (5) bekezdésében foglalt jogszabály szerint a vámőrlési jogosultság többek között az egyházi alkalmazottakat is megilleti, de csak az esetben, ha javadalmazásukat vagy annak egy részét törvény, szabályrendelet vagy szabályzat értelmében gabonában kapják. Panaszos azt állítja és úgy a gy.-i mint a k.-i orth. izraelita hitközség elöljárósága által 1936. évi augusztus hó 30-án részére kiállított igazolással bizonyítja, hogy az említett hitközségeknél mint kánlormetsző van alkalmazásban és 1921 évtől fizetése gabonában van megállapítva és az a hitközségi tagokra — mint — termelőkre van kivetve és azoktól kapja. Ennélfogva a vámőrlésre jogosult és így a járandóság fejében kapott gabonamennyiségek felőrlése után előírt lisztforgalmi adóváltságnak a követelése jogtalan. A bíróság a panaszt nem találta alaposnak, mert a már előbb megjelölt hitközségek elnökeivel 1936 évi november hó 26-án felveti jegyzőkönyvből kitűnőleg G. J. és E. I. hitközségi elnökök maguk beismerték, hogy a panaszosnak csak megállapodás szerinti konvenciói íizetnek, amire vonatkozólag azonban semmiféle a 2000/1934. P. M. számú rendelet 4. §-ának (5) bekezdésében említett törvény, szabályrendelet vagy szabályzat nincs. Ezeknél fogva a panaszos vámőrlési jogosultságának megállapítására a bírósá gjogos alapot nem talált. A birság ellen irányuló panaszt vissza kellett utasítani, mert az ilyen ügyekben való végső fokú döntés, nem a bíróság, hanem a pénzügyminiszter hatáskörébe tartozik. (M. kir. Közigazgatási Bíróság 631/1937. P. szám).