Az adó, 1938 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 4. szám - A számlához hasonló íratok illetékkötelezettsége

Dr. Dely: A számlához hasonló iratok illeiékkótelezetts. 61 A számlához hasonló íratok illetékkötelezettsége. Irta: dr. Dely Ferenc miniszteri titkár. Az utóbbi években érdekes vita fejlődött ki a kereskedők és iparosok, illetőleg ezek érdekképviseletei és a pénzügyi hatóságok közölt, abban a kérdésben, hogy, a számlához hasonló iratok közül melyeket lehet az 1920 .XXIV. t. c. 10. §-a értelmében illetékkötelesnek tekinteni és melyeket számlailleték alá nem eső iratnak, illetőleg feltételesen illetékmentes kereskedelmi levélnek minősíteni. A vita során mindkét oldalról különböző, gyakran egymással ellentétesen magyarázott érvek hangzottak el. A szembenálló felek nem egyszer a .tárgyilagosság határán is átmentek, az érdekképviseletek a saját, a pénzügyi hatóságok pedig a kincstár érdekeit tartva szem előtt. Érdekes bepillantani ebbe a vitába és kívánatos a helyes gyakorlati utat megkeresni, amennyiben erre a ma érvényes illetékszabályok és a kereskedelmi élet szokásainak és követelményeinek egybevetésével lehetőség adódik. A kereskedelmi életben a nem vitás és éppen ezért számlaillelékkel ellátott számlákon kívül a kereskedők és iparosok igen gyakran úgynevezett árujegyzéket vagy árukísérő jegyzéket, átvételi elismervényt, szállítójegyet vagy szállítólevelet, munkalapot stb. szoktak küldeményeikhez mellékelni. Azokat a kísérőjegyzékeket, amelyeket a kereskedők vagy iparosok a megrendelés nélkül, csupán megtekintésre küldött árukhoz mellékelnek s ezt a körülményt a jegyzéken feltüntetik, az 1920:XXIV. t. c. 10. §. 2. pontja mentesíti a számlailleték alól. Nem vitás tehát, hogy vannak számlához hasonló iratok, amelyek számlailleték alá nem esnek. A mentesség oka azonban mindenkor az, hogy az ilyen iratok nem rendelkeznek olyan tartalmi kellékekkel, amelyek alapján illetékköteles számláknak tekinthetők. Az 1920:XXIV. t. c. 10. §-a nem tartalmazza a számla fogalmi meghatározását. A törvényszakasz csak annyit mond, hogy azok a számlák és hasonló iratok esnek számlailleték alá, amelyeket a kereskedők vagy iparűzők a saját üzletük tárgyairól vagy az azokból származó követelések felől egymás között vagy más személyek részére állítanak ki, tekintet nélkül arra, hogy az azokban kitüntetett követelések kiegyenlítését elismerik-e. Miután pedig a számlára vonalkozólag a kereskedelmi törvényben sem találunk fogalmi meghatározást, máris előáll minden vitának legfőbb előidézője, a többféle meghatározási lehelőség.