Az adó, 1938 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 10. szám - Irving Fisher jövedelemadó elmélete

324 Joggyakorlat felebbezéssel él, akkor az eljárás mint pótmagánvádlóra folyó illetékköteles. INDOKOK: Sikkasztás vétsége miatt lovag K. A. elleni bűnügyben a b. királyi büntető járásbíróság felmentő Ítéletet hozott és a közvádló ebben megnyugodván, a sértett felebbezett. Ezzel a felebbezéssel a sértett pótimagánvádlóvá vált. A 7400/1931. P. M. rendelet szerint a bűnvádi leijárásban az illetékkötelezettség csak akkor áll be, ha az eljárás pótmagánvádra folyik, vagy oly főmagánvádas bűncselekmények az eljárás tárgyai, amelyeket egyenként felsorol. A panaszolt esetben a vádat a királyi ügyész képviselte, vagyis közvádas ügyben követelik a panaszolt illetéket. A felhívott jogszabály 1. §. (2) bekezdése szerint nem áll fenn illetékkötelezettség a törvény szerint főmagánvádra üldözhető bűncselekmények miatt indult eljárásnak abban a szakában, amelyben a Bp. 41. §. utolsó bekezdésének alapján közérdekből a vádat a királyi ügyészség képviseli. A sikkasztás vétsége a Bp. 41. §. első bekezdésében nincs felsorolva és így az utolsó bekezdés rendelkezését sem lehet alkalmazni, vagyis az 1931. évi 7400. P. M. rendelet 1. §. (2) bekezdésében megállapított mentesség nem áll fenn. Az illetékkötelezettség kérdése tehát azon dől el, hogy pótmagánvádas-e az, amikor a sikkasztás vétsége miatti bűnügyben az ügyész a felmentő ítéletben megnyugszik és a vádat a sértett veszi át. A bíróság megállapítása szerint minden a 7400—1931. P. M. rendelet 1. §. (2) bekezdésében nem említett esetben az ügyésznek az ítéletben való megnyugvása után — ha a sértett fellebbezéssel, élt, az eljárás pótmagánvádassá válik és az eljárás illetékköteles. Következik ez; a Bp. 1., §-ában lefektetett abból a jogelvből, hogy bünvádfij ügyben bírói eljárásnak csak vád alapján van helye. A sértett pedig a Bp. 50. §. értelmében a vád képviseletében nepn vehetvén részt, fellebbezési joga is csak akkor van, ha már nincs közvád. Vád és vádló nélkül nincs bünper, vádló pedig a Bp. 13. §-a szerint csak a! királyi ügyészség, vagy a fő- és magánvádló lehet. A Bp-nek az ügyész; részéről való vádelejtési lehetőségét szabályozó az a rendelkezése, hogy az ügyész az ítélethozatal céljából tartott zárt ülés kezdetéig ejtheti el a vádat, nem zárja ki azt, hogy az ítéletben való megnyugvás jogi kihatása a vád elejtésével azonosnak tekintessék, figyelemmel arra, hogy a fellebbviteli eljárásban is van vádelejtés. A pótmagánvádlóvá vált sértettnek a fellebbezése tehát illetékköteles. Nem szünteti meg az illetékkötelezettséget az a tény sem, hogy pár nappal utóbb azt visszavonta. Ugyanis a 7400—931. P. M. rendelet 2. §-ában foglaltak szerint az 1914. évi XLIII. t.-c. rendelkezései alkalmazandók a büntetőeljárásban is, hacsak erre kifejezett tiltó rendelkezés nincs. Az 1914. évi XLIII. t.-c. 63. §-a szerint pedig a fellebbvitel visszavonása az illetékkövetelés megszüntetésére, illetve az illeték visszatérítésére jogcímet nem nyújt. Mindezeknél fogva a rendelkező rész szerint kellett határozni. (M. kir. Közigazgatási Bíróság 2952/1938. P.).