Az adó, 1938 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 10. szám - Irving Fisher jövedelemadó elmélete

306 Dr. Schmidl Á.: Jövedelemadó elmélet kettős adóztatás elkerülése céljából tartja szükségesnek, mert véleménye szerint a megtakarítás és a megtakarítás befektetéséből származó jövedelem megadóztatása ennek minősül. Az adó nagyságát vizsgálva, a két rendszer között nem találunk nagy különbséget: a tételes jog szerint az adóval csökkentett összegű megtakarítás és ennek hozadéka esik adó alá, de a befektetett tőke elidegenítéséből származó bevétel nem; a javasolt rendszerben a megtakarítás adózatlanul marad s csak hozadékában esik adó alá, de az esetleg megnövekedett értékű tőke elidegenítése adóköteles tételt jelent. Ha a gyűjtött és felhalmozott tőkét értékében gyarapodottan adja el az adózó, úgy a jövedelemadó progresszivitása a különbséget még jobban csökkenti. Mindettől eltekintve is, kettős adóztatásról nem lehet beszélni, mert a megtakarítás alapjául szolgáló jövedelemrész és ennek befektetéséből befolyó jövedelem nem ugyanaz az adótárgy. Minthogy Fisher szerint a jövedelemadóalap a fogyasztásra felhasznált pénzösszeggel egyenlő, a jövedelemadó voltaképen általános fogyasztási adóvá változnék. Ezzel visszamennénk annak az elméletnek korába, amely a jövedelmet a fogyasztásra felhasználható — de még itt sem a valóban felhasznált, — javak összegének tekintette. Ezt azonban nem igen mondhatnánk a jövedelemadó elmélet fejlődésének és tökéletesítésének. A javasolt rendszer az adó nagysága tekintetében a kincstár szempontjából nem járna jelentősebb változással. A megtakarítások megadóztatása vagy adózatlanul hagyása hatását fentebb már említettük. Legnagyobb jelentőségű a tőkevagyon értéknövekedésének adó alá vonása lenne, erre azonban az ingatlan vagyonnál más lehetőség is fennáll. (A magyar pénzügyi jogban a külön jövedelemadó által). Az ingóvagyon értéknövekedésének elérése a dolog természetéből következőleg meglehetősen nehéz probléma. — Az adózóra nézve vélhetőleg könnyebbséget jeleni, hogy az adót a részben megtakarítható jövedelem befolyásakor fizeti, nem pedig a vagyonnak esetleg kényszerhelyzet következtében való elidegenítése alkalmából. Ami végül az adóalap megállapítását, ill. kimunkálását illeti, a jövedelmet ebből a szempontból is legcélszerűbb a keletkezéskor megragadni. Az adóalap kiszámításához könnyebb adatot szerezni arra, hogy mi volt az adózónak ingatlanból, ipari vagy kereskedelmi foglalkozásból, munkabérből származó jövedelme, mint arra, hogy mi volt az általa fogyasztott és elfogyasztott javak értéke. A fogyasz-